Újra blogolok! Helló 2020., már vártalak!

Üdvözlet 2020. és kedves látogatóim! 

Nem kevés szünet után ismét érzek némi késztetést, hogy a kis blogvilágomba újra életet lehelljek.

A blog a bejegyzések nélkül is élte tovább a megszokott mindennapjait, jöttetek, olvasgattatok, keresgéltetek a bejegyzések között. Ámulva láttam, hogy több bejegyzés olvasottsága is több ezer megtekintést produkált, WOW!

Összességében hiányzott ez az életstílus, vagy inkább érzelemcunami, amit a blog adott, és itt nem a számokról van szó. Sokkal inkább a blognak köszönhető barátságokról kedves levelekről, a kiadók bizalmáról, értitek.

2019-ben nagyon sok dolog történt, de mondhatni, hogy a mérleg a jó és rossz dolgok vonatkozásában nagyjából egálban billegett. Örülök, hogy léptünk egy évet, végre kikristályosodtak a terveim is, főleg a  hogyan tovább, az élet minden területén.

Ami jó, az például az, hogy az elmúlt egy évben is sikerült sokat olvasnom. Sokat és jókat, avattam kedvenceket, és futottam bele kezdetleges próbálkozásokba is, amiken hamar túlléptem. Ambrózy báró 2019-ben is abszolut kedvenc volt, természetesen.

Nem bántam meg, hogy nem ültem rögtön géphez, hogy lejegyezzem a gondolataimat, mert így volt jó, kényelmes. Nem kellett határidőre olvasnom (milyen felszabadító érzés), csak azt olvastam, ami érdekelt, megfogott, de még csak listákat sem vezettem, így semmiféle 2019. évi statisztika nem áll rendelkezésemre. Továbbra is párhuzamosan olvastam 3-4 könyvet is, egyszerre merültem el több korszakban, több műfajban, amit imádtam.

Ami még izgalamas volt, hogy szeptembertől ismét iskolapadban ülök, ezúttal a pedagógus pálya rejtelmeit céloztam meg, holnap lesz a félév utolsó vizsgája, ennek ellenére bejegyzést pötyögök. Hahhh...

A könyves blogokat, bloggereket azért természetesen követtem, teljesen nem szakadtam el ettől a világtól, csak detoxra (mostani divatos szóval szólva) volt szükségem, sok szempontból. 

Azonban úgy érzem, hogy 2020. ismét arra ösztönöz, hogy visszatérjek és írjak, listákat készítsek, az olvasásaimat pedig megörökítsem itt, a kis játszóteremen.

Köszönöm, ha újra olvastok, velem tartotok! Buék!