Ferenczi Alexandra: Semmit sem sejtve

A szomorú történet főszereplője egy pszichológusnak meséli el múltbéli, nem mindennapi történetét, csalódásait, s hogy miképpen romlott meg barátaival a kapcsolata. A szerző mindezt az orvoson keresztül mutatja be olvasóinak elejétől a végéig. Az apró jelek, kiejtett mondatok, amelyeket az ember csak úgy elenged a füle mellett, ebben a történetben nagyon is jelentős szerepet játszanak, nem is sejtenénk mennyire... 

A kétségbeesett fiatal lány kutatja az igazságot. Minden olyan zavaros, semmi sem logikus, így a történtek nem hagyják nyugodni, kíváncsiságának szomját nem tudja csillapítani egészen addig, amíg ki nem derül a teljes igazság. Végül egy váratlan üzenet fedi fel az igazságot, amely egy hihetetlen kegyetlenségre világít rá... 

Egy jó tanács.: Ne Bízz Senkiben!

Mindig nagy örömmel tölt el az, ha fiatal írókat mutathatok be. Mostanában egyre többen mernek elindulni az íróvá válás rögös útján, így egyre több írással találkozhat az olvasó. Azonban nehéz eligazodni az újdonságok tengerében, és valljuk be sokszor nem merünk ismerkedni új tehetségekkel, hanem a jól megszokott írók könyveiért nyúlunk a könyvesboltban, vagy kattintunk online. Azonban szerintem ez nem a legjobb út ahhoz, hogy a látókörünket szélesítsük, mert úgy gondolom bevállalósnak kell lenni és nyitni az újra, a friss stílusra, még akkor is, ha még néhol kiforratlan. Ahogy látom mostanában sok tehetséges magyar író bontogatja a szárnyait.

Jelen bejegyzésem is egy fiatal magyar írónőről és a regényéről fog szólni. Rendhagyó módon azonban az interjúval kezdeném, amit Ferenczi Alexandrával készítettem, mégpedig azért, hogy mielőtt a regényéről bármit elárulok megismerhessétek őt magát, mint írót és saját gondolatait a írásról, a regényről. 

Kérlek, mesélj írói munkásságodról az olvasóknak, illetve arról, hogy mit lehet tudni rólad, mint magánemberről

Igazából az írói munkásságom akkor kezdődött, amikor befejeztem az újságírói tanulmányaimat, és pályakezdőként próbáltam elhelyezkedni a szakmában. Sajnos ez nem sikerült, amit kudarcként fogtam fel. Abban viszont biztos voltam, hogy nem akarom elengedni az írást, túl kedves volt nekem ez a tevékenység. Így elhatároztam, hogy írok, csupán kedvtelésből. Azt viszont nem terveztem, hogy könyvet írok, csak egyszerűen írok. Egy nap viszont különleges dolgot álmodtam, amelyet azonnal fel is jegyeztem a noteszembe. Meg is volt az alap történet amiről írhatok, már csak szabadjára kellett engednem a fantáziámat, amely szerintem a legeslegizgalmasabb dolog az írásban, amikor rajtad múlik minden, te döntöd el, hogy a szerelmesek összejönnek vagy sem, vagy a barátok összevesznek vagy kibékülnek, a történet happy enddel zárul-e, avagy sem. Közben elhelyezkedtem adminisztrátorként, és munka mellett írtam ezt a történetet, amit hangsúlyozok, még mindig nem gondoltam volna, hogy könyv lesz belőle, egyszerűen jó volt úgy, hogy csak írom. Míg egyszer csak befejeztem, viszont nem voltam vele megelégedve, átírtam, írtam hozzá, aztán két év munka után sikerült befejezni, melynek a gyümölcse egy 279 oldalas könyv lett. Aztán a szüleimmel beszéltünk arról, hogy keresnem kellene kiadót, ha már ennyi munkám van benne, ami nehéz időszak volt. Nagyon sok kiadó utasított vissza olyan indokokkal, mint például az idei – és már a jövő évi költségtervükbe sem férek bele, vagy nem terveznek a közeljövőben ilyen műfajú könyvet kiadni. Kicsit elkeseredtem, de nem adtam fel, míg a Vas Népében olvastam, hogy egy vas megyei hölgy adta ki a könyvét a Szülőföld könyvkiadó által. Ekkor megkerestem ezt a kiadót, elküldtem a kéziratomat is, és egy hét múlva felhívtak, hogy érdekesnek találták az anyagot, amit küldtem, és szívesen megkezdenék velem a közös munkát. Így született meg első könyvem a Semmit Sem Sejtve.

Hogy egy kicsit meséljek magamról is:

24 éves vagyok, vas megyében lakom. Jelenleg egy takarmánykeverő üzem irodájában dolgozom, ahol logisztikai és általános adminisztrátori feladatokat látok el. Nagyon szeretek ott dolgozni, viszont úgy érzem, hogy írás nélkül nem lenne teljes az életem. Nagyon szeretek olvasni. Tervezem következő könyvem megjelenését is, de ez az olvasóimtól is függ.    

Kérlek, mesélj pár szóban a könyvről és arról, hogy most éppen min dolgozol!

A könyvem műfaja thriller-krimi, amely egyszerű diákokról szól, akiknek a hétköznapinak tűnő életükben nem mindennapi dolgok történnek. A főszereplő Nathalie, aki a pszichológusának meséli el, és az orvoson keresztül mutatja be az olvasóknak a tapasztalatait, a szörnyű történteket. Nathalie élete egyik napról a másikra összeomlik, hónapokig bizonytalanságban él, barátai segítségével próbálja kideríteni az igazságot, de sokszor akadályokba ütközik. Végül váratlanul derül fény az igazságra, amely nagy kegyetlenséget fed fel. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a történetről, hogy ki,- mit,és hogy miért tett, ezekre a kérdésekre csakis akkor kapnak az olvasók választ, ha elolvassák a könyvet.

Nem akarok elárulni előre semmit, de a második könyvemet írom, a Semmit Sem Sejtve folytatását, amelyben tartogatok még sok meglepetést az olvasóimnak. A történetnek messze nincs még vége, a folytatásban derül ki igazán, hogy miért kellett Nathalie-nak mindezeken keresztül mennie a múltban, és vajon a történetbeli szerelmesek képesek-e átvészelni a nehéz időszakokat, amelyek próbára teszik a kapcsolatukat?.

Mit jelent számodra az írás?

Hobbi, szenvedély, másvilág.

Hobbi, mert kellemes időtöltés és kikapcsolódás. Szenvedély, mert vágyat ébreszt fel a fantáziám szabadjára engedésére. Másvilág, mert írás közben kilépek a való világból, a hétköznapokból, írás közben ott vagyok, ahol éppen a történetem zajlik, amely az a helyszín, amelyet a fantáziám által alkottam.

Van olyan író, aki inspirál?

Természetesen, például James Dashner, Paula Hawkins és Nicola Yoon.

Mit olvastál utoljára?

Veres Attila Odakint sötétebb című könyvét olvastam.

Bemutatnád az olvasóknak, hogy hol és hogyan alkotsz?

Hát Igazából a hol az nagyon nem lényeges, csak nálam legyen a tabletem, ha az ihlet megszáll, akkor gyakorlatilag akárhol tudok írni. Volt rá példa, hogy orvosi váróteremben írtam.

Az, hogy hogyan, arra nehéz válaszolni. Igazából többen kérdezték már tőlem, hogy „Oké, hogy írtál egy könyvet. De mégis hogyan?” Én igazából nem jegyzetelek előre, például, na most a főszereplőim Tom és Nathalie összevesztek a táborban, ezután jön az esti tábortűz, és kibékülés és stb. stb… Szóval nem írtam vázlatot előre, hogy mi - mi után fog történni, a történet spontán az írás közben született, és szerintem ennek így van meg igazán a varázsa. Egyetlenegyet írtam fel magamnak előre, és pedig az a történet vége, már csak azért, hogy tudjam, hogy merre haladjak a történésekkel.

Miért pont Amerikába játszódik a történet, van valamilyen kötődésed Amerikához?

Nincs kötődésem Amerikához, de úgy gondolom, hogy New Orleans önmagában is sokatmondó város. Azért nem akartam, hogy a történetnek Magyarország legyen a helyszíne, mert szerintem sokkal figyelem felkeltőbb és különlegesebb, ha egy külföldi városkát választunk történetünk helyszíneként.

Kérlek, mesélj kicsit a karakterekről, inspirált valaki a megformálásuk során?

A történetnek három főszereplője van, Nathalie Smith, Tom River és Johny Feeld. Mellékszereplők a Beker testvérek: Emma és Josh, és a fiatalok szülei, illetve az iskolai barátok, mint például Jessica Beker, és Tyler Wilson.

Nathalie egy visszahúzódó lány, aki ragaszkodik két legjobb barátjához Tomhoz és Johnyhoz. Sajnos a történetben a hármójuk barátsága megromlik, és ezt ő nagyon nehezen éli meg. Viszont céltudatos személyiség.

Tom népszerű a lányok körében, de végül Nathalie-hoz vezet a szíve. Közvetlen személyiség, vagány, magabiztos, – de arrogáns is egyben.

Johny kevésbé népszerű, szerény, érzelmes személyiség, aki nehezen kezeli a visszautasítást. Meggondolatlan, hirtelen haragú.

Talán Tom karakterének megformálásában a Once Upon A Time / Egyszer volt hol nem volt című sorozat harmadik évadában szereplő Robbie Kay ( aki Pán Péter bőrébe bújt ), személyisége volt az ihletforrás. A többi főszereplő abszolút a fantáziám szüleménye.

Köszönöm szépen az interjút!

Semmit sem sejtve

Ahogy olvashatjátok is, Alexandra már elárult egy-egy izgalmas dolgot a regényről, amit szeretnék a saját véleményemmel kiegészíteni.

A regény címe elég sokat elárul a műfajról. Semmit sem sejtve, mely cím alapján is gyanítható, hogy valamilyen pszichológiai-krimi-thriller témakör fog kibontakozni. A regény hivatalos műfaja thriller-krimi, de én úgy érzem inkább a pszichothriller kategóriába sorolható a regény, mivel folyamatosan próbál hatni az olvasókra, leginkább lelkileg. 

A szereplők egytől egyig fiatalok, a 18 éves korosztályt képviselik. A történetvezetés Nathaliera van fókuszálva, mint női főszereplőre. 

Nathalie által ismerjük meg, hogy milyen furcsa és bizarr dolgokra képesek a "barátok", amely történet egy pszichológusnak tett vallomás által bontakozik ki az olvasó előtt. 

Szerettem a regényben, hogy valójában elbeszéli a történetet Nathalie szemszögéből az író, de ennél sokkal többről van szó. Belelátunk a New Orleansban játszódó történet családi, baráti hátterébe is és elkezd kialakulni egy bonyolult kapcsolati háló. Megismerjük a szereplőket, de egyiküket sem annyira közelről, hogy messzemenő következtetéseket tudnánk levonni a cselekedeteikből, ezzel is közelebb érve a megoldáshoz, ami a rejtély kulcsát adja, de csak a történet legvégén, addig marad a bizonytalanság. 

Olvasás közben éreztem, hogy a regénynek sajnos nagyon gyenge volt a szerkesztői háttere, ami valószínűleg abból adódott, hogy egy kisebb kiadó karolta fel a kiadást, emiatt picit úgy éreztem, hogy néhol ez a hiányosság a történet rovására ment. Maga az alaptörténet nagyon tetszett, és igazából folyamatos gondolkodásra, ötletelésre ösztönzött a rejtély megoldására vonatkozóan. Többféle teóriát állítottam fel én magam is olvasás közben, és még így is meglepődtem a végkifejleten, mert volt benne olyan motívum és csavar, amire nem igazán számítottam.

Bevallom, hogy nekem az is tetszett volna, ha hazánkban játszódik a történet, talán úgy még közelebbinek éreztem volna magamhoz a cselekményt, és el tudtam volna vonatkoztatni az amerikai élettel kapcsolatos bakiktól, amik sajnos néhol megzavarták az olvasási élményt. 

Emellett Nathalie karakterét érzem a regény erősségének, egy kicsit labilis, visszahúzódó lány, ami nem is csoda olyan "barátok" mellett, mint akik neki jutottak. Szerintem nagyon jól visszaköszön a történetben a bizonytalansága és az, hogy már nem látja ő maga sem a fától az erdőt, ami elég gyakori a pszichés megterheléssel járó esetek után. 

Emellett éreztem energiát és potenciált a Baker testvérekben is, örültem volna, ha picit több teret kapnak a történetben, de talán a folytatásban. Nagyon örülök annak, hogy lesz folytatása a regénynek, mert éreztem, hogy még maradtak elvarratlan szálak és nyitott kérdések, amire még vissza lehet és kellene is térni, hiszen birizgálja az olvasó fantáziáját. Csak egyet említve, engem személy szerint érdekelne a mellékszereplők közötti kapcsolati háló, ami előre vitte és a megoldás felé mozdította a történetet, de nem került teljes egészében kifejtésre, hiszen nem volt evidens számomra, hogy ki és milyen viszonyban van egymással, milyen mélyek ezek az elköteleződések. 

Nathalie szüleit viszont gyengének éreztem, még mellékszereplőnek is kevés volt az általuk nyújtott, vagy éppen nem nyújtott aggodalom, illetve a gyerekük irányába nyújtott segítség, ami egy ilyen helyzetben nem követte a logikus lépéseket, hanem inkább visszahúzta a történetet. Egyértelműen teszetoszának éreztem őket. 

Biztos vagyok benne, hogy a következő részben is lesz miért és kiért izgulnunk, illetve a pszichés indíttatásra is fény fog derülni, ami a történések hátterére is magyarázattal fog szolgálni. 

"A lassan kivilágosodó szürkület a valódi hangulatomat mutatta. Szomorú és bús, a felhők mögött bujkáló nap, milyen szomorú, igaz? A nap felragyogna, egy kis vidámságot hozna, de a felhők eltakarják...."

Még szeretném megemlíteni a regény fizikai megjelenését, ami első ránézésre nagyon egyszerű és tiszta. Mentes minden fellengzéstől, de ugyanakkor beszédes és kellemes első benyomást nyújt. A szürke borító, egy leheletnyi pirossal számomra mindig a regény komor hangulatát tükrözi. Már a borítóval megkapjuk azt a benyomást, ami később a regény olvasása során is hangsúlyossá válik, azaz komor, kicsit szomorú, de egyben rejtélyes is. Azt viszont nem tudtam szeretni, hogy a borítón megjelenő motívumok végigkísérték a lapokat, mert olvasás közben számomra zavaró tényező volt, folyamatosan vonzotta a szememet, ami kibillentet az olvasás valódi élményéből, és ezáltal többször elkalandoztam.

Összességében úgy gondolom, hogy első regénynek nagyon jó kezdet és remélem, hogy a folytatás is legalább, ha nem még izgalmasabbá tud majd válni, mert mindenképpen ott látom a lehetőséget egy rendhagyó és friss pszichothriller kibontakozására. 

Az olvasási élményt és a lehetőséget köszönöm Ferenczi Alexandra írónőnek!

A regény megrendelhető közvetlenül Alexandrától is: ferenczilexy16@gmail.com e-mail címen.

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában - Nostradamus Levelei 1.

2025-ben ​egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ. 

Miután kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen. 

Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről… 

A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát. 

Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője! 

Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Megint egy Steampunk regénybe futottam bele, aminek én bevallom nagyon örülök, ráadásul ifjúsági kategóriában.

Díjazom, hogy valaki bátran mer egy olyan történetet megalkotni, amelyben a gyermekek képzeletben idősíkokon átugorva, a múlt és a jövő keverékével átszőtt regénnyel ismerkedhetnek meg. 

Annak pedig pluszban örülök, hogy a 12 éves fiam is elolvasta velem együtt ezt a remek időutazós, kicsit világvége hangulatot árasztó, és a Steampunk jegyeit magán viselő ifjúsági regényt.

A regény hátuljára 9-es karika került, de én inkább úgy érzem, hogy a 11-es karika lenne indokolt, a bejegyzés végén az is kiderül, hogy továbbra is indokoltnak tartom-e ezt.

Leszögezném, nem azért gondolom így, mert annyira rémisztő a történet, hanem azért, mert a koncepciót és a miérteket még nem igazán értik meg a kisebbek, persze van kivétel, de én inkább magasabbra tenném azt a karikát.

Tehát nézzük magát a regény, ami a Nostradamus Levelei sorozat első részeként jelent meg. 

Az olvasás során alkalmunk nyílik megismerkedni Noszter Ádámmal, a különleges képességekkel megáldott kisfiúval, aki túlél egy furcsa égi jelenséget, mely során sok felnőttet elragadott ez  a furcsa fény, köztük Ádám szüleit is. 

A sok-sok árva gyerek, a túlélő felnőttekkel elegyedve egy furcsa, posztapokaliptikus világban találja magát, ahol a túlélésért harcolnak, és ráadásul hamar fel kel nőniük. Ádámnak egyetlen célja, hogy ne zsuppolják be valami árvaházba, mert akkor soha nem talál rá elveszett szüleire.  

Persze, mivel Ádámnak különös képességei vannak, így hamar különböző csoportok céltáblájává válik. Ezáltal rengeteg kalandban lesz része, többek között segítő jobbot nyújt Edgar Allan Poe-nak is. Micsoda ötlet! 
Mindeközben természetesen a gonosszal is meg kell küzdenie, hát kell ennél több?

A regényt cselekményét meglepően, de ugyanakkor zseniálisan fő helyszínként Magyarországra helyezte az író. Szerettük mindketten, ahogy ez a furcsa és izgalmas világ megelevenedik egy futurisztikus Budapest képében.
Ehhez ad egy remek ellenpontot a régmúlt, vagyis 1844, amikor még Edgar Allan Poe is aktívan élte az életét, és éppen indulóban volt az írói karrierje is. Azonban egy nem várt bonyodalom miatt lehet, hogy a jövő megváltozik?
Ez a két idősíkban zajló történetvezetés nekem nagy kedvencem, de a fiam is kellőképpen bele tudott helyezkedni ,és élvezhette az első, ilyen jellegű olvasmányát. 
 A Holló Szövetsége pedig nem hagyja magát, mint ahogy az várható is. Ezáltal itt jön egy nagyon erős szála a történetnek, mivel egy gonosz szövetség kerül a középpontba, ami valamilyen módon kötődik Ádámhoz. A kötődés miatt nagyon érdekfeszítővé és pulzálóvá válik a történet.

A karakterekről úgy gondolom, hogy nem voltak rosszul megírtak, sőt! Mégis azt mondom, hogy jó lett volna egy kicsit jobban megismerni a gondolataikat, úgy érzem, hogy a történetvezetésre nagyobb hangsúly került, mint a karakterek kibontakoztatására és belső vívódásaikra. 
Én így gondoltam, azonban a fiam erre rácáfolt, mert ő az akcióért és a pörgős történetért rajongott, a karakterek neki másodlagosak maradtak. 
Mivel ez a történet első része, ezért úgy gondolom, hogy a karakterek még ezt követően kezdenek majd igazán élni. A bevezető részben tehát inkább az események és az idősíkok kaptak nagyobb teret. 
A gonosz karakter ábrázolása igen meglepő volt, egy olyan kettősséget sikerült belevinni, ami igazán izgalmassá tudta tenni mind a megjelenését, mind pedig a cselekedeteit. Piros pont érte.

Ami különösen tetszett az az atmoszféra volt, ami a Steampunk jegyeit is magán hordozta, ami leginkább a külsőségekben nyilvánult meg. Nagyon tetszettek a környezeti leírások, amelyek a gyerekeknek is megkönnyítik a számukra még ismeretlen világok feltérképezését. 
Ezt tovább segítette, hogy egy gyermek szemszögéből láttatta az eseményeket és a külső tényezőket is. 

Kiemelném még a fantasy elemeket, ami végighúzódik az egész történet során. Emellett némi misztikus érzést is ad amikor Nostradamus-t is beleszővi az író a történetbe, mindez együtt pedig szintén izgalmas vonalat képviselnek. Erre a megoldásra nem csak a fantasy rajongók lesznek vevők, hanem azok is, akik nem a Star Trek-en nevelkedtek, mert bár fantasy, de sokkal inkább valamilyen modern fantasy mesének aposztrofálnám, mint kő kemény hi-tech fantasynek. 

Elmondhatom, hogy a történeten a 12 éves fiam már nagyon jól szórakozott, de még neki is voltak kérdései az időben történő ugrálással, a gonosz karakterrel, valamint az apokaliptikus jegyekkel kapcsolatban.  Ebből is arra tudtam következtetni, hogy jól ítéltem meg, amikor a 9 éves életkort még korainak tartottam a történethez. Ahogy írtam is, nem gondolnám, hogy nincsenek kivételek, de a nagy egységet nézve inkább a 11+ korosztályt mondanám továbbra is.

Összességében pozitív véleménnyel vagyok a regényről és bátran ajánlom a kiskamaszok fantáziájának elvarázslásához. A negatív és a pozitív tényezők kiegyenlítették egymást, nem volt félelmetes a történet, pont a mai kornak megfelelően tudott hatni az értelemre és érzelemre egyaránt, akár felnőtt, akár gyermek olvasókat veszek alapul. 

A könyvet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!

P. J. Hoower: A Smaragdtábla - Elfeledett Világok I.

Benjamin nem olyan, mint a többi gyerek – képes mások elméjében olvasni és a gondolataival tárgyakat mozgatni. Erre azonban ő maga csak akkor jön rá, amikor egy titkos, víz alatti kontinensre küldik nyári táborba. Kiderül, hogy Benjamin egyáltalán nem ember – és az, amiről azt hitte, hogy különlegessé teszi, voltaképpen csak segít beolvadnia. Azonban a rejtélyes Smaragdtábla őt választja bajnokának, és Benjamin egyszer csak azon kapja magát, hogy a világ megmentése az ő feladata.

Benjamin Holt látszólag egy átlagos gyermek, annak ellenére, hogy egy-egy olyan tulajdonsággal is bír, ami mondjuk úgy, hogy nem éppen mindennapi. Ő azonban ezeknek a képességeknek, mint tárgyak reptetése, és hasonló "hétköznapi" dolgok nem tulajdonít túl nagy jelentőséget. Teheti mindezt addig, amíg egy nap hirtelen egy varázslatos nyári iskolában nem találja magát, ráadásul egy elfeledett világban, Lemúriában. Innentől az élete megváltozik, ezáltal kezdetét veszi egy titokzatos kaland, a tét pedig nem kevesebb, mint az ismert világ fennmaradása. Ehhez egy maroknyi segítséget is kap, mégpedig az osztálytársai és Lemúria "öregjei" személyében. A smaragdtábla pedig ragyog, és Benjamin, mint a kiválasztott, elfogadja a kihívást, ami nem kis terhet ró rá. Ő azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy csapatával megóvják a világot, hiszen a kiválasztottnak nincs más választása. 

A történet tele van fantasy elemekkel, úgy, mint elfeledett világok, teleportálás, telekinézis és sok egyéb, a fantáziát megmozgató hihetetlen elemmel.

A helyszín Lemúria, egy elfeledett világ. Itt muszáj az atmoszféráról is írnom, hiszen a történet egyik erőssége pont ez volt. Egy titokzatos világ és társadalma elevenedik meg a szemünk előtt. Annak ellenére, hogy fantasztikus elemeket alkalmazott az író a világ megteremtésénél is mégis mindvégig hiteles tudott maradni. 

Felnőtt szemszögből nézve is izgalmas és érdekes volt megismerkedni Lemúriával és annak csodás képességekkel megáldott lakóival. Nagyon részletes leírást kaptunk, ezáltal könnyű volt elképzelni a részleteket is, de ettől függetlenül a fantáziánk is szárnyalhatott, és tovább tudtuk gondolni az apróbb részleteket is. 

Először féltem, hogy egy rossz Roxfort és Harry Potter utánzatot kapok, mert azért egy-egy párhuzam tagadhatatlan már az elejétől. 

Nem így lett!

Bevallom, hogy jobban tetszett ez a fajta világfelépítés és történetvezetés, mint a Harry Potter történeteknél megszokhattuk. Úgy éreztem a képességek és a világ is valahogy valósághűbb volt. Valószínűleg azért érezhettem így, mert igazából egyik történetnek sem én vagyok a célközönsége, így inkább felnőtt szemmel nézve merültem el a történetbe. Ezért lehetett számomra izgalmasabb itt a csodás képességek megjelenése, amelyek nem voltak túlzottan elrugaszkodottak, és egy lehetséges titkos világ szempontjából is jobban közelített a valóság felé a történet. Persze mind képességek, mind pedig a világ szempontjából távol áll a történet a valóságtól, de darabjaira bontva mégis hihetőbb és elevenebb volt. 

A fiamat még nem tudtam rávenni, hogy a Harry Pottert elolvassa, de ez a történet őt is megragadta, igaz itt is merültek fel kérdések a teleportálás és egyéb fantasztikus elemek kérdésében. Valljuk be egy átlag kis kamasz mindennapjainak nem képezik szerves részét ezek a fogalmak, de nem árt ismerkedni velük, szép lassan. Jó volt egy kicsit elmerülni a kérdések átbeszélése során a titokzatos képességek mikéntjébe és az olyan elfeledett világok, mint például Atlantisz megismerésébe, és a fellelhető adatokra történő googlizással pedig jól el is szórakoztunk. 

A karakterek aranyosak, gyermekiek, de ugyanakkor okosak és szellemesek voltak. Panaszra nem lehet okunk, pont a korosztály számára megfelelő tulajdonságokkal és adottságokkal felruházott szereplők elevenedtek meg a lapokon. Szinte mindegyik szerethető volt. Ami különösen tetszett, az az volt, hogy a felnőtt karakterek jelen esetben nem telepedtek rá a gyerekekre, hanem inkább kiegészítették, vagy utat mutattak nekik, szerintem ez egy remek megoldás volt minden szempontból. Igazi lázadó, de közben gyermeki 13 éves főszereplők meg tudják ragadni a korosztály képzeletét és ezáltal könnyű velük azonosulni, hiszen még ott van bennük a dac, a legyőzhetetlenség érzése, de ugyanakkor már kezd kibontakozni az óvatosabb, racionális énjük is. Nagyon tetszett ez a kettősség, főleg ahogy a történet során egyre jobban engedte az író kibontakozni és a saját útjukat járni a karaktereket. Látszott, hogy írás közben a karakterek szinte életre keltek, ami a lapokon is nagyon jól átjött, és ezáltal igazi olvasási élményt nyújtott, még így felnőtt szemmel is. 

Tetszett az is, ahogy a maroknyi gyerek együtt tudott dolgozni egy közös célért és teret nyert a csapatszellem, ami kb. ebben a korban kezd kibontakozni a valóságban is. Megjelenik a közös tudat, ami azonos irányba hajtja őket, próbálva a lehető legjobb megoldást megtalálni, ráadásul közösen. Úgy gondolom pont erre az útmutatásra van szüksége a korosztálynak.

Jack, a nogika karakterét külön kiemelném, hiszen valójában egy segítőként jelenik meg, de közben egy kotnyeles kis ugri-bugri karakter, akit nem lehet nem szeretni. Igazi vidám fénypontja a történetnek. Nagyon jól feldobta a történetet.

Szerettem, hogy mitikus elemek is helyet kaptak, a csodás képességek mellett. A történet során többször tapasztaltam, hogy az író teljesen emészthető formában csepegteti a gyerekek kobakjába a mítoszokra vonatkozó tudást. Atlantisz, csillagképek, istenek és még sorolhatnám. Fantasztikus, hogy tanítani is képes a szórakozás mellett, és teszi mindezt olyan formában, ami a gyerekek számára sem zavaró tényező, hanem a történet szerves részét képezve simul  abba. 

A trilógia első része elég erősre sikeredett, de sok kérdés megválaszolatlan maradt, ezért mindenképpen várólistára fog kerülni a sorozat többi része is. Bevallom nehéz ettől a világtól szabadulni, annak ellenére, hogy én magam nem vagyok a műfaj rajongója, de ez most kellemes meglepetés volt számomra, és a legjobb, hogy a fiam is imádta és várja a következő részt. 

A könyvet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!

Anne Nesbet: A szalamandrás ház titka

Maya és kisöccse, James már a Párizsban töltött legelső napjukon valami nagyon ősi, titokzatos mágia nyomaira bukkannak. Furcsa ház bronz szalamandrát formázó kilinccsel; kőszobor, amely túlságosan is hasonlít Maya saját aggodalmas arcára; egy rejtélyes férfi, aki sötét napszemüveget hord, hogy eltakarja ragyogó, lila szemeit… Minden titkok mágikus középpontja egy csillogó üvegű Varázsvitrin, mely kiválasztotta magának Mayát, hogy ezentúl ő legyen az új Őrzője. 

Maya egy Valkó nevű barátságos fiú segítségével meglepő dolgokra bukkan a saját családfája jól elrejtett titkai között, s miközben sorra kibogozza a szalamandrás ház, a lila szemű férfi és a Varázsvitrin titkainak egymásba fonódó szálait, fokozatosan rádöbben, hogy talán a saját fivérét is rettenetes veszély fenyegeti. Ahhoz pedig, hogy megmenthesse, Mayának ki kell hívnia és le kell győznie Párizs mágikus alvilágát… mielőtt még túl késő lenne

Ismét a 12 éves fiammal olvastam egy ifjúsági fantasyt, melynek címe a Szalamandrás ház titka. 

Már a cím és a borító alapján sejthető, hogy egy titkokkal teli történetet kapunk, amit a 10+ korosztálynak ajánlanak. A korosztályra vonatkozó ajánlás nem véletlen, mert a kisebbek számára kicsit ijesztőbb motívumok is lehetnek a történetben, de a nagyobbaknak ez remek átmeneti olvasmány a kamaszkor kezdetére. 

A borító tetszett, mert a regény fő motívumait magában foglalja és a gyerekek ijedtsége is jól érzékelhető, sőt a cirádás kapu is sokat sejtet. 

Maya Davidson szüleivel és öccsével, James-szel Párizsba érkezik, ahol se a nyelvet, sem a kultúrát nem ismerik. Míg James könnyedén beilleszkedik, addig Mayát a nyelvismeret hiánya alaposan lefárasztja, de szerencséjére megismerkedik Valkóval, aki ugyan bolgár gyökerekkel rendelkezik, de igazi cosmopolita, így hamar megtalálják a közös hangot és kalandokat Mayával. Azonban, hogy semmi ne legyen egyszerű és szép a gyönyörű Párizsban, az Eiffel torony lábánál, így megjelenik a titokzatos, gonosz és ugyanakkor gyönyörű nagybácsijuk, valamint a szürke nénikéjük. A szalamandrás ház és a vitrin pedig elvarázsolja kis hősnőnket, a titokzatos 1901-es kapucsengőhöz tartozó ódon lakásról és az ambarról pedig még nem is tettem említést. Az is kiderül, hogy Maya és öccse igazán különlegesek és fontosak a gyönyörű nagybácsinak és a vitrinnek egyaránt. 
A kalandok pedig csak úgy özönlenek a kicsi lányra, mi pedig remekül szórakozhatunk már az elejétől. 

"Pedig az igazság az, hogy képesnek kell lenned nagyon szeretni a dolgokat ahhoz, hogy meg tudd menteni őket."

Nézzük, hogy miért ajánlanám a korosztály számára a könyvet. 

Először is azért, mert 10 éves kor körül már úgy érzik a kis olvasók, hogy nem lehet őket gyerekként kezelni, ezért vágynak az izgalomra és néha az ijesztő részletekre is. Ebben a könyvben remekül ötvöződött a gyermeki esendőség a kicsit magabiztosabb és már a szárnyaikat bontogató kis kamaszok lelkivilágát megragadó részletekkel. 

Mindvégig finoman adagolja a feszültséget és rábízza az olvasóra, hogy ebből a képzelete mennyit képes, vagy szeretne átalakítani kalanddá a saját befogadóképességén belül. 

Valószínűleg lesz olyan gyermek, akit mélyebben fog érinteni a történet, elgondolkodtat és ösztönzi az egyes részletek, - mint például a szülő betegségének megjelenése, vagy a gyermekrablás motívumának - továbbgondolására, másokat viszont magával fog sodorni a mágia és a tudomány találkozása és ebben fogják megtalálni a regény kiteljesedését. 

"Így aztán Henri-Pierre pontosan tudta, hogy néz ki az Idő: mint egy csomó apró, fekete földszemcse, amik úgy feszülnek neki az üvegedény falának, mint valami zsákmányra leső, éhes kis ragadozók."

Párizs pedig megér egy misét, szokták mondani. Bizony, most is nagyon kellemes atmoszférát teremtett a város a történet köré, én ezt különösen élveztem. Szinte érezni lehetett, ahogy a modern világ egybeolvas a régmúlttal, kicsit Steampunkos beütést kölcsönözve a történetnek.

Maya karaktere nagyon jól kidolgozott, ezáltal ő viszi előre a történetet, mint főszereplő. Aranyos, talpraesett kislány, igazi kiskamasz a maga bátorságával, de amellett gyermeki látásmódjával. 
Valkót egy picit szürkének éreztem, annak ellenére, hogy elvileg Maya és Valkó lenne a két főszereplő. Örültem volna, ha a fiúk számára is van egy karakter, akit közel érezhetnek magukhoz, de ez most picit elmaradt. 
A "nagybácsi" izgalmas és egyben a tökéletes gonosz megtestesítője, persze nem egy Stephen King horror alak, de pont annyira félelmetes, hogy a gyerekek érezzék a borzongást, ahogy egyre jobban elmerülnek a történetben. 

Összességében én elégedett voltam a karakterábrázolással, egy-egy szürkébb karakter, mint például Valkó és a szülők lehetettek volna elevenebbek és aktívabbak is, de ettől függetlenül teljesen rendben volt a regény, ebből a szempontból is. 

Halhatatlanság, mágia és tudomány egyesülése, sőt a főgonosz sem maradhatott el, természetesen még a korosztály számára emészthető formában. 

Véleményem szerint minden szempontból igazán remek, borzongós történet ez, és sok-sok lehetőség rejlik benne, ahhoz, hogy gyermekünk elgondolkodjon és kikapcsolódjon.
Nagyon szórakoztató és izgalmas olvasmány a kiskamaszoknak. 
Csak ajánlani tudom azoknak a szülőknek, akik egy átmeneti olvasmányt keresnek a kamaszkor küszöbére.

A könyvet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!

Böszörményi Gyula: Nász és téboly - Borítóleleplezés!

Borítóleleplezésben két ok miatt szoktam részt venni, emiatt elég ritkán van ilyen bejegyzés a blogon. 

Az okok pedig a következők lehetnek: 

1. Nagyon-nagyon tetszik a borító - muszáj, hogy nagyon tetszen, mert egyébként nem leplezem le

és/vagy

2. Közel áll a szívemhez az író

Itt az utóbbi eset forog fenn, hiszen Böszörményi Gyula a kedvenc magyar íróm és most itt a lehetőség, hogy a legújabb regényének, vagyis sorozatának, a Nász és tébolynak a borítóját az elsők között mutassam meg Nektek.

A borító most is passzol a sorozat többi darabjához, sémakövető, valamint illik a korhoz, amiben a regény életre kel. 

Fülszöveg:

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

Az íróról, Böszörményi Gyuláról a következőket érdemes tudni:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek. Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, 2015-ben pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

Jöjjön a várva várt borító!

Tedd gyorsan kívánság és/vagy várólistára!

Itt tudod megrendelni a könyvet

Erdős Virág: Szorzótábla-versikék

Kiborít és falhoz vág és
romba dönt az egyszeregy?
Szorzótábla-versikével
meglátod, majd játszva megy!

Erdős Virág verseivel könnyebb megtanulni a szorzótáblát, a kivehető, tanulást segítő kártyák pedig a gyakorlást teszik játékossá.

Kínlódás, számok kuszasága, érthetetlen összefüggések, félelem a matematika titokzatos világától.

Legalábbis, ha a gyermekek többségét nézzük ezek a fogalmak igaznak bizonyulnak.

Ugye, hogy gyermekkorunkban tőlünk sem álltak messze ezek a félelmek? 

Legalábbis legtöbbünktől.

A félelmeink pedig többnyire egészen gimnáziumig hű társaink maradhattak a matematikaórán, és azon is túl.  Sőt tovább is megyek, a korrepetáló tanárok álmai voltunk, mivel matektudományunk már egészen az alapoktól kezdve hiányos volt. 

Gondolom ez nem csak velem és a környezetemben élőkkel fordult elő. 

Én magam arra tudom visszavezetni a dolgot, hogy nem kaptunk megfelelő alapokat, ami egészen a szorzótábláig nyúlik vissza, hiszen a szorzás mindennek az alfája és az omegája, mármint a matematikában. 

Ha már a szorzótáblával kínlódunk, akkor nagy valószínűséggel a későbbi, és a szorzásra épülő feladatokkal is problémánk adódik. 

Ahogy tapasztalom sok kisgyermek bajlódik ezzel a matematikai művelettel. 

Saját gyermekemnél is tapasztaltam, hogy hiába tanulta, fordított sok időt a bebiflázására, mégis  csak kínkeserves munka árán sikerült odáig eljutnia, hogy magabiztosan felmondja, na, nem azt mondom, hogy álmából felébresztve is, de azért biztonsággal.

Viszont a második gyermekemnél ezt a sok száraz biflázással töltött órát már szeretném elkerülni, hiszen, mint kiderült van erre mód és lehetőség. 

Arra voltam kíváncsi, hogy mi, szülők mivel is tehetnénk a szorzótábla megtanulását élménnyé, vagy legalábbis játékossá és mindemellett cseppet sem unalmassá. 

Ehhez találtam egy remek alternatívát, mégpedig Erdős Virág, Szorzótábla-versikék című kötetét.

A kötet 100 rímes versikét tartalmaz, amelyek segítenek elsajátítani a szorzótáblát. 

Emellett kivágható kártyák is a kötet részét képezik, amit időről időre elővehetünk és ismétlés gyanánt forgathatunk. Ráadásul az összes ilyen kártyácska Erdős Virág keze munkáját dicsérik. 

Amikor túl vagyunk a versikéken, akkor kerülhetnek elő a gyakorlást segítő kártyácskák, amit korábban gyermekünkkel kivághattunk, ezzel is segítve a finommotorika fejlődését. 

Tehát egyből két legyet ütünk egy csapásra, játszva megtanítjuk a szorzótáblát és fejlesztjük gyermekünk finommozgását is. 

Nagyon szeretem a tanulás során bevethető kreatív lehetőségeket, melynek manapság a tárháza kimeríthetetlen. 

Ez a kötet számomra remek megerősítésül szolgált, hogy van mód és lehetőség, hogy a matek játékossá váljon, már egészen kisgyermekkorban, és ezáltal talán megelőzhetővé válik a belénk évtizedek alatt berögzült viszolygás e nélkülözhetetlen tárgy iránt. 

A fiam is egyetértett velem abban, hogy ilyen formában valóban könnyebb a szorzótáblát megtanulni és később emlékezni arra, mivel mindig van mihez kötni az egyes szorzásokat. 

Versikéket szerető gyerkőcök előnyben, de a ritmus mindenkinek hamar a fülébe mászik és ott is marad.

Innen már csak egy lépés, hogy osztani is biztonsággal tudjon gyermekünk. 

Nagyon hasznos segítséget nyújt ez a könyv az első lépésekhez a matematika rögös útján. 

A könyvet köszönöm a Manó Könyveknek !

Oldalszám: 40

Megjelenés: 2017

Műfaj: ismeretterjesztő, játékterápia

Bomba hír! Megérkezett a könyves meglepetés doboz! Kód, nyeremény, unboxing videó!!!

Könyves doboz érkezett Magyarországra!!!!

Egy remek hírt szeretnék megosztani veletek, mégpedig, hogy Magyarországon is elérhető a mai naptól kezdve a külföldön oly népszerű, leánykori nevén Subscription Box. 

Aki esetleg nem tudná miről is van szó, annak elárulom, hogy egy olyan doboz lehet a miénk, ami egyszerre nyújtja az olvasás élményt és a meglepetés örömét. 

A doboz tartalmazhat:

Egy aktuális könyvet, az adott doboz tematikájához igazodva. A Te véleményedre is kíváncsiak, lehet ajánlani könyvet! 

Meglepetéseket, ami az adott hónap tematikája köré épül.

Nincs két egyforma hónap, mindig új könyv és újabbnál újabb meglepetések kerülnek a dobozba.

Üzenetet kapsz az írótól, így segítve, hogy olvasó és író közelebb kerüljön egymáshoz. 

Térjünk is rá a lényegre! Unboxingoltam a legelső, bloggereknek szánt mintadobozt. 
Tudom, a videó túlexponált stb., de nézzétek el, a gyerekszoba ablaka előtt volt az egyetlen lehetőség a bontogatásra, és szerintem nem a fejem a lényeg, hanem, hogy megmutatom, hogy mi volt a dobozban, szóval csak arra koncentráljatok! 

Nézzétek meg Ti is, hogy mit rejtett a doboz, a bejegyzés végén megtaláljátok az unboxing videómat!

Hoztam jó híreket is!!!

1. Van egy kuponom, amivel az első csomagot, mint első vásárlók 10%-kal olcsóbban tudjátok megvenni!

Kód:  LIOLI1TZLYC6

Használjátok ki a kedvezményt!

2.  Az első 150 vásárló között 1 db londoni hétvégét is kisorsolnak. (A csomag tartalmaz két repülőjegyet oda-vissza (Ryanair) és 1 éjszaka szállást a Paddington közeli Abbey Court Hotelben reggelivel) 

Ami még nagyon fontos, hogy nagyon kell igyekezni, mert mindössze 100 doboz áll rendelkezésre, amit a mai napon 8 órától rendelhettek meg. 

Látogassatok el a webshopba!

Az októberi mintadoboz és tartalma:

A téma pedig "állati" volt.

A véleményem a dobozról:

Igazából igényes, részben magyar termékekkel megtöltött dobozt kaptunk. Tetszik, hogy a csapat odafigyelt, arra, hogy kézműves termékek is kerüljenek a dobozba, és minden összekapcsolódjon az olvasással és a doboz tematikájával.

Nézzük részletesen, hogy mit tapasztaltam:

A csomagolás igényes volt, a doboz letisztult, rajta a kis lajhár meg pedig cukkeráj. Imádat a köbön, amúgy is szeretem a lajhárokat, mármint a cuki állatkás verzióban.

Egyedül a posta tudott belerondítani a dolgokba, azzal, hogy a doboz elejére ragasztotta a feladóvevényt, így csak letépni tudtam róla, ami vitte magával a doboz egy részét is, így tárolásra már nem tudom eltenni, pedig ez volt a célom vele.

Nagyon örültem, hogy egy olyan könyvet tudtak választani, ami nagy valószínűséggel az összes olvasó szívét megdobogtatja és nagyon kicsi annak az esélye, hogy valakinek ne tetszene.  

Én személy szerint nagyon boldog voltam, amikor megláttam a könyvet. Mellé kaptunk még állati képeslapokat és mágneses könyvjelzőt is.

Azt pedig külön kiemelném, hogy a könyv írójától olyan üzenet várt, ami csak a doboz tulajdonosainak szólt, ez volt talán a legnagyobb meglepetés számomra.

Emellett, a tea, a keksz és a Lush fürdőbomba is tökéletes választás volt, ezek is mind-mind olyan dolgok, amik luxus kategóriát képviselnek, és valószínűleg mindenki örül nekik, hiszen kevés az esély, hogy például valaki allergiás legyen rájuk. Tehát nem mogyorós csokival indítottak, ami vagy-vagy, hanem odafigyeléssel válogatták össze a doboz tartalmát, figyelembe véve, hogy meglegyen a törődés érzése.

Nálam ez a válogatás abszolút bejött!

Egyedüli negatívum, amivel még barátkoznom kell az a doboz ára, annak ellenére, hogy szuper tartalommal bír, azért az összeget mindenképpen érdemes előre kigazdálkodni, hogy hónapról hónapra meg tudjuk rendelni a dobozt, ehhez kell majd egy kis matekozás, azt hiszem.

Updatelem picit a bejegyzést! A csomagok árát lejjebb vitték és postapontra is rendelhető!

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elsőként tesztelhettem ezt a szuper kis dobozt és ajánlhattam némi újítást is, ami jövő hónaptól már meg is fog jelenni a doboz bontogatása során. Ezt a változást még nem szeretném elárulni, legyen nektek is meglepetés.

Egy szuper kezdeményezésnek tartom, amiről csak pozitívan tudok nyilatkozni és a csapatról is, akik mindezt elhozták hozzánk. Bátran kérjetek Tőlük segítséget, ha elakadtok a rendelés során, hiszen készséggel állnak a rendelkezésetekre és nagyon gyorsan reagálnak a kérdésekre, ezt is tapasztalatból írom.

             Tehát rendelésre  és bontogatásra fel!

További információk, hírek, rendelési lehetőség:

http://www.bookasloth.club/
https://www.facebook.com/bookaslothclub/
Instagram: @bookaslothclub

Szeptemberi összegzés

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de nagyon szeretem a szeptembert. Nekem egy kicsit az újrakezdésekről szól. 

Új évszak kezdődik, indul az iskola, ilyenkor lehetett a barátokkal találkozni és nem utolsó sorban könyves szempontból is rengeteg megjelenést tartogat évről évre ez a csodás hónap. A gyönyörű színekről és a meleg teáról már ne is beszéljünk, kuckózás ON!

Szeptemberben is szemezgettem a friss és számomra vonzó megjelenésekből, ami csak egy kis része volt a teljes kínálatnak, mindig sajog a szívem, hogy valahogy szelektálni kell, de ez van. 

Aztán a háttérben olvasok folyamatosan, lekopoghatom jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezem közé. Úgy érzem, hogy igen ritkán nyúlok mellé, ami annak köszönhető, véleményem szerint, hogy megválogatom mit szeretnék olvasni. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert többen is kérdezték, hogy miért pozitív a véleményem a legtöbb általam olvasott könyvről. Kérem szépen, ezért, válogatás, válogatás és még több válogatás a titok. Már egyáltalán nem igyekszem minden friss megjelenést birtokolni és elolvasni, nem is lenne ennyi időm, de figyelek és írom a listámat a tuti befutókról.

Szeptemberben is sok remek könyvet olvastam, szerencsére. 

Ezekről születtek a hónapban értékelések is és mutatom a hónaphoz tartozó kedvenc fotóimat is:

  

A.O. Esther: Frigg Rokkája I.
Michelle Frances: A barátnő
David Walliams: A nagy szökés
Játékos babafejleszté
Pancsikönyv
A.O.Esther: Frigg Rokkája II.
Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál
Maria Mañeru: Mindentudók klubja
Michael Gibney: Sous Chef
S.J. Kincaid: A Kárhozott
Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat
Warren Elsmore: Járművek építőelemekből

Amiket még olvastam, de az értékelésük picit később várható:

Egy remek hírt is megosztottam veletek hónap végén:

Elindul a subscription box magyar változata

Egyéb beszerzéseim, amit szuper akció keretében eszközöltem, azaz minden 349 Ft volt:

Helló október! 

Hasonló képekért kövessetek instán is @hkrisztinablog