Benjamin Holt látszólag egy átlagos gyermek, annak ellenére, hogy egy-egy olyan tulajdonsággal is bír, ami mondjuk úgy, hogy nem éppen mindennapi. Ő azonban ezeknek a képességeknek, mint tárgyak reptetése, és hasonló "hétköznapi" dolgok nem tulajdonít túl nagy jelentőséget. Teheti mindezt addig, amíg egy nap hirtelen egy varázslatos nyári iskolában nem találja magát, ráadásul egy elfeledett világban, Lemúriában. Innentől az élete megváltozik, ezáltal kezdetét veszi egy titokzatos kaland, a tét pedig nem kevesebb, mint az ismert világ fennmaradása. Ehhez egy maroknyi segítséget is kap, mégpedig az osztálytársai és Lemúria "öregjei" személyében. A smaragdtábla pedig ragyog, és Benjamin, mint a kiválasztott, elfogadja a kihívást, ami nem kis terhet ró rá. Ő azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy csapatával megóvják a világot, hiszen a kiválasztottnak nincs más választása.
A történet tele van fantasy elemekkel, úgy, mint elfeledett világok, teleportálás, telekinézis és sok egyéb, a fantáziát megmozgató hihetetlen elemmel.
A helyszín Lemúria, egy elfeledett világ. Itt muszáj az atmoszféráról is írnom, hiszen a történet egyik erőssége pont ez volt. Egy titokzatos világ és társadalma elevenedik meg a szemünk előtt. Annak ellenére, hogy fantasztikus elemeket alkalmazott az író a világ megteremtésénél is mégis mindvégig hiteles tudott maradni.
Felnőtt szemszögből nézve is izgalmas és érdekes volt megismerkedni Lemúriával és annak csodás képességekkel megáldott lakóival. Nagyon részletes leírást kaptunk, ezáltal könnyű volt elképzelni a részleteket is, de ettől függetlenül a fantáziánk is szárnyalhatott, és tovább tudtuk gondolni az apróbb részleteket is.
Először féltem, hogy egy rossz Roxfort és Harry Potter utánzatot kapok, mert azért egy-egy párhuzam tagadhatatlan már az elejétől.
Nem így lett!
Bevallom, hogy jobban tetszett ez a fajta világfelépítés és történetvezetés, mint a Harry Potter történeteknél megszokhattuk. Úgy éreztem a képességek és a világ is valahogy valósághűbb volt. Valószínűleg azért érezhettem így, mert igazából egyik történetnek sem én vagyok a célközönsége, így inkább felnőtt szemmel nézve merültem el a történetbe. Ezért lehetett számomra izgalmasabb itt a csodás képességek megjelenése, amelyek nem voltak túlzottan elrugaszkodottak, és egy lehetséges titkos világ szempontjából is jobban közelített a valóság felé a történet. Persze mind képességek, mind pedig a világ szempontjából távol áll a történet a valóságtól, de darabjaira bontva mégis hihetőbb és elevenebb volt.
A fiamat még nem tudtam rávenni, hogy a Harry Pottert elolvassa, de ez a történet őt is megragadta, igaz itt is merültek fel kérdések a teleportálás és egyéb fantasztikus elemek kérdésében. Valljuk be egy átlag kis kamasz mindennapjainak nem képezik szerves részét ezek a fogalmak, de nem árt ismerkedni velük, szép lassan. Jó volt egy kicsit elmerülni a kérdések átbeszélése során a titokzatos képességek mikéntjébe és az olyan elfeledett világok, mint például Atlantisz megismerésébe, és a fellelhető adatokra történő googlizással pedig jól el is szórakoztunk.
A karakterek aranyosak, gyermekiek, de ugyanakkor okosak és szellemesek voltak. Panaszra nem lehet okunk, pont a korosztály számára megfelelő tulajdonságokkal és adottságokkal felruházott szereplők elevenedtek meg a lapokon. Szinte mindegyik szerethető volt. Ami különösen tetszett, az az volt, hogy a felnőtt karakterek jelen esetben nem telepedtek rá a gyerekekre, hanem inkább kiegészítették, vagy utat mutattak nekik, szerintem ez egy remek megoldás volt minden szempontból. Igazi lázadó, de közben gyermeki 13 éves főszereplők meg tudják ragadni a korosztály képzeletét és ezáltal könnyű velük azonosulni, hiszen még ott van bennük a dac, a legyőzhetetlenség érzése, de ugyanakkor már kezd kibontakozni az óvatosabb, racionális énjük is. Nagyon tetszett ez a kettősség, főleg ahogy a történet során egyre jobban engedte az író kibontakozni és a saját útjukat járni a karaktereket. Látszott, hogy írás közben a karakterek szinte életre keltek, ami a lapokon is nagyon jól átjött, és ezáltal igazi olvasási élményt nyújtott, még így felnőtt szemmel is.
Tetszett az is, ahogy a maroknyi gyerek együtt tudott dolgozni egy közös célért és teret nyert a csapatszellem, ami kb. ebben a korban kezd kibontakozni a valóságban is. Megjelenik a közös tudat, ami azonos irányba hajtja őket, próbálva a lehető legjobb megoldást megtalálni, ráadásul közösen. Úgy gondolom pont erre az útmutatásra van szüksége a korosztálynak.
Jack, a nogika karakterét külön kiemelném, hiszen valójában egy segítőként jelenik meg, de közben egy kotnyeles kis ugri-bugri karakter, akit nem lehet nem szeretni. Igazi vidám fénypontja a történetnek. Nagyon jól feldobta a történetet.
Szerettem, hogy mitikus elemek is helyet kaptak, a csodás képességek mellett. A történet során többször tapasztaltam, hogy az író teljesen emészthető formában csepegteti a gyerekek kobakjába a mítoszokra vonatkozó tudást. Atlantisz, csillagképek, istenek és még sorolhatnám. Fantasztikus, hogy tanítani is képes a szórakozás mellett, és teszi mindezt olyan formában, ami a gyerekek számára sem zavaró tényező, hanem a történet szerves részét képezve simul abba.
A trilógia első része elég erősre sikeredett, de sok kérdés megválaszolatlan maradt, ezért mindenképpen várólistára fog kerülni a sorozat többi része is. Bevallom nehéz ettől a világtól szabadulni, annak ellenére, hogy én magam nem vagyok a műfaj rajongója, de ez most kellemes meglepetés volt számomra, és a legjobb, hogy a fiam is imádta és várja a következő részt.
A könyvet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!
A könyvet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése