Ferenczi Alexandra: Semmit sem sejtve

A szomorú történet főszereplője egy pszichológusnak meséli el múltbéli, nem mindennapi történetét, csalódásait, s hogy miképpen romlott meg barátaival a kapcsolata. A szerző mindezt az orvoson keresztül mutatja be olvasóinak elejétől a végéig. Az apró jelek, kiejtett mondatok, amelyeket az ember csak úgy elenged a füle mellett, ebben a történetben nagyon is jelentős szerepet játszanak, nem is sejtenénk mennyire... 

A kétségbeesett fiatal lány kutatja az igazságot. Minden olyan zavaros, semmi sem logikus, így a történtek nem hagyják nyugodni, kíváncsiságának szomját nem tudja csillapítani egészen addig, amíg ki nem derül a teljes igazság. Végül egy váratlan üzenet fedi fel az igazságot, amely egy hihetetlen kegyetlenségre világít rá... 

Egy jó tanács.: Ne Bízz Senkiben!

Mindig nagy örömmel tölt el az, ha fiatal írókat mutathatok be. Mostanában egyre többen mernek elindulni az íróvá válás rögös útján, így egyre több írással találkozhat az olvasó. Azonban nehéz eligazodni az újdonságok tengerében, és valljuk be sokszor nem merünk ismerkedni új tehetségekkel, hanem a jól megszokott írók könyveiért nyúlunk a könyvesboltban, vagy kattintunk online. Azonban szerintem ez nem a legjobb út ahhoz, hogy a látókörünket szélesítsük, mert úgy gondolom bevállalósnak kell lenni és nyitni az újra, a friss stílusra, még akkor is, ha még néhol kiforratlan. Ahogy látom mostanában sok tehetséges magyar író bontogatja a szárnyait.

Jelen bejegyzésem is egy fiatal magyar írónőről és a regényéről fog szólni. Rendhagyó módon azonban az interjúval kezdeném, amit Ferenczi Alexandrával készítettem, mégpedig azért, hogy mielőtt a regényéről bármit elárulok megismerhessétek őt magát, mint írót és saját gondolatait a írásról, a regényről. 

Kérlek, mesélj írói munkásságodról az olvasóknak, illetve arról, hogy mit lehet tudni rólad, mint magánemberről

Igazából az írói munkásságom akkor kezdődött, amikor befejeztem az újságírói tanulmányaimat, és pályakezdőként próbáltam elhelyezkedni a szakmában. Sajnos ez nem sikerült, amit kudarcként fogtam fel. Abban viszont biztos voltam, hogy nem akarom elengedni az írást, túl kedves volt nekem ez a tevékenység. Így elhatároztam, hogy írok, csupán kedvtelésből. Azt viszont nem terveztem, hogy könyvet írok, csak egyszerűen írok. Egy nap viszont különleges dolgot álmodtam, amelyet azonnal fel is jegyeztem a noteszembe. Meg is volt az alap történet amiről írhatok, már csak szabadjára kellett engednem a fantáziámat, amely szerintem a legeslegizgalmasabb dolog az írásban, amikor rajtad múlik minden, te döntöd el, hogy a szerelmesek összejönnek vagy sem, vagy a barátok összevesznek vagy kibékülnek, a történet happy enddel zárul-e, avagy sem. Közben elhelyezkedtem adminisztrátorként, és munka mellett írtam ezt a történetet, amit hangsúlyozok, még mindig nem gondoltam volna, hogy könyv lesz belőle, egyszerűen jó volt úgy, hogy csak írom. Míg egyszer csak befejeztem, viszont nem voltam vele megelégedve, átírtam, írtam hozzá, aztán két év munka után sikerült befejezni, melynek a gyümölcse egy 279 oldalas könyv lett. Aztán a szüleimmel beszéltünk arról, hogy keresnem kellene kiadót, ha már ennyi munkám van benne, ami nehéz időszak volt. Nagyon sok kiadó utasított vissza olyan indokokkal, mint például az idei – és már a jövő évi költségtervükbe sem férek bele, vagy nem terveznek a közeljövőben ilyen műfajú könyvet kiadni. Kicsit elkeseredtem, de nem adtam fel, míg a Vas Népében olvastam, hogy egy vas megyei hölgy adta ki a könyvét a Szülőföld könyvkiadó által. Ekkor megkerestem ezt a kiadót, elküldtem a kéziratomat is, és egy hét múlva felhívtak, hogy érdekesnek találták az anyagot, amit küldtem, és szívesen megkezdenék velem a közös munkát. Így született meg első könyvem a Semmit Sem Sejtve.

Hogy egy kicsit meséljek magamról is:

24 éves vagyok, vas megyében lakom. Jelenleg egy takarmánykeverő üzem irodájában dolgozom, ahol logisztikai és általános adminisztrátori feladatokat látok el. Nagyon szeretek ott dolgozni, viszont úgy érzem, hogy írás nélkül nem lenne teljes az életem. Nagyon szeretek olvasni. Tervezem következő könyvem megjelenését is, de ez az olvasóimtól is függ.    

Kérlek, mesélj pár szóban a könyvről és arról, hogy most éppen min dolgozol!

A könyvem műfaja thriller-krimi, amely egyszerű diákokról szól, akiknek a hétköznapinak tűnő életükben nem mindennapi dolgok történnek. A főszereplő Nathalie, aki a pszichológusának meséli el, és az orvoson keresztül mutatja be az olvasóknak a tapasztalatait, a szörnyű történteket. Nathalie élete egyik napról a másikra összeomlik, hónapokig bizonytalanságban él, barátai segítségével próbálja kideríteni az igazságot, de sokszor akadályokba ütközik. Végül váratlanul derül fény az igazságra, amely nagy kegyetlenséget fed fel. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a történetről, hogy ki,- mit,és hogy miért tett, ezekre a kérdésekre csakis akkor kapnak az olvasók választ, ha elolvassák a könyvet.

Nem akarok elárulni előre semmit, de a második könyvemet írom, a Semmit Sem Sejtve folytatását, amelyben tartogatok még sok meglepetést az olvasóimnak. A történetnek messze nincs még vége, a folytatásban derül ki igazán, hogy miért kellett Nathalie-nak mindezeken keresztül mennie a múltban, és vajon a történetbeli szerelmesek képesek-e átvészelni a nehéz időszakokat, amelyek próbára teszik a kapcsolatukat?.

Mit jelent számodra az írás?

Hobbi, szenvedély, másvilág.

Hobbi, mert kellemes időtöltés és kikapcsolódás. Szenvedély, mert vágyat ébreszt fel a fantáziám szabadjára engedésére. Másvilág, mert írás közben kilépek a való világból, a hétköznapokból, írás közben ott vagyok, ahol éppen a történetem zajlik, amely az a helyszín, amelyet a fantáziám által alkottam.

Van olyan író, aki inspirál?

Természetesen, például James Dashner, Paula Hawkins és Nicola Yoon.

Mit olvastál utoljára?

Veres Attila Odakint sötétebb című könyvét olvastam.

Bemutatnád az olvasóknak, hogy hol és hogyan alkotsz?

Hát Igazából a hol az nagyon nem lényeges, csak nálam legyen a tabletem, ha az ihlet megszáll, akkor gyakorlatilag akárhol tudok írni. Volt rá példa, hogy orvosi váróteremben írtam.

Az, hogy hogyan, arra nehéz válaszolni. Igazából többen kérdezték már tőlem, hogy „Oké, hogy írtál egy könyvet. De mégis hogyan?” Én igazából nem jegyzetelek előre, például, na most a főszereplőim Tom és Nathalie összevesztek a táborban, ezután jön az esti tábortűz, és kibékülés és stb. stb… Szóval nem írtam vázlatot előre, hogy mi - mi után fog történni, a történet spontán az írás közben született, és szerintem ennek így van meg igazán a varázsa. Egyetlenegyet írtam fel magamnak előre, és pedig az a történet vége, már csak azért, hogy tudjam, hogy merre haladjak a történésekkel.

Miért pont Amerikába játszódik a történet, van valamilyen kötődésed Amerikához?

Nincs kötődésem Amerikához, de úgy gondolom, hogy New Orleans önmagában is sokatmondó város. Azért nem akartam, hogy a történetnek Magyarország legyen a helyszíne, mert szerintem sokkal figyelem felkeltőbb és különlegesebb, ha egy külföldi városkát választunk történetünk helyszíneként.

Kérlek, mesélj kicsit a karakterekről, inspirált valaki a megformálásuk során?

A történetnek három főszereplője van, Nathalie Smith, Tom River és Johny Feeld. Mellékszereplők a Beker testvérek: Emma és Josh, és a fiatalok szülei, illetve az iskolai barátok, mint például Jessica Beker, és Tyler Wilson.

Nathalie egy visszahúzódó lány, aki ragaszkodik két legjobb barátjához Tomhoz és Johnyhoz. Sajnos a történetben a hármójuk barátsága megromlik, és ezt ő nagyon nehezen éli meg. Viszont céltudatos személyiség.

Tom népszerű a lányok körében, de végül Nathalie-hoz vezet a szíve. Közvetlen személyiség, vagány, magabiztos, – de arrogáns is egyben.

Johny kevésbé népszerű, szerény, érzelmes személyiség, aki nehezen kezeli a visszautasítást. Meggondolatlan, hirtelen haragú.

Talán Tom karakterének megformálásában a Once Upon A Time / Egyszer volt hol nem volt című sorozat harmadik évadában szereplő Robbie Kay ( aki Pán Péter bőrébe bújt ), személyisége volt az ihletforrás. A többi főszereplő abszolút a fantáziám szüleménye.

Köszönöm szépen az interjút!

Semmit sem sejtve

Ahogy olvashatjátok is, Alexandra már elárult egy-egy izgalmas dolgot a regényről, amit szeretnék a saját véleményemmel kiegészíteni.

A regény címe elég sokat elárul a műfajról. Semmit sem sejtve, mely cím alapján is gyanítható, hogy valamilyen pszichológiai-krimi-thriller témakör fog kibontakozni. A regény hivatalos műfaja thriller-krimi, de én úgy érzem inkább a pszichothriller kategóriába sorolható a regény, mivel folyamatosan próbál hatni az olvasókra, leginkább lelkileg. 

A szereplők egytől egyig fiatalok, a 18 éves korosztályt képviselik. A történetvezetés Nathaliera van fókuszálva, mint női főszereplőre. 

Nathalie által ismerjük meg, hogy milyen furcsa és bizarr dolgokra képesek a "barátok", amely történet egy pszichológusnak tett vallomás által bontakozik ki az olvasó előtt. 

Szerettem a regényben, hogy valójában elbeszéli a történetet Nathalie szemszögéből az író, de ennél sokkal többről van szó. Belelátunk a New Orleansban játszódó történet családi, baráti hátterébe is és elkezd kialakulni egy bonyolult kapcsolati háló. Megismerjük a szereplőket, de egyiküket sem annyira közelről, hogy messzemenő következtetéseket tudnánk levonni a cselekedeteikből, ezzel is közelebb érve a megoldáshoz, ami a rejtély kulcsát adja, de csak a történet legvégén, addig marad a bizonytalanság. 

Olvasás közben éreztem, hogy a regénynek sajnos nagyon gyenge volt a szerkesztői háttere, ami valószínűleg abból adódott, hogy egy kisebb kiadó karolta fel a kiadást, emiatt picit úgy éreztem, hogy néhol ez a hiányosság a történet rovására ment. Maga az alaptörténet nagyon tetszett, és igazából folyamatos gondolkodásra, ötletelésre ösztönzött a rejtély megoldására vonatkozóan. Többféle teóriát állítottam fel én magam is olvasás közben, és még így is meglepődtem a végkifejleten, mert volt benne olyan motívum és csavar, amire nem igazán számítottam.

Bevallom, hogy nekem az is tetszett volna, ha hazánkban játszódik a történet, talán úgy még közelebbinek éreztem volna magamhoz a cselekményt, és el tudtam volna vonatkoztatni az amerikai élettel kapcsolatos bakiktól, amik sajnos néhol megzavarták az olvasási élményt. 

Emellett Nathalie karakterét érzem a regény erősségének, egy kicsit labilis, visszahúzódó lány, ami nem is csoda olyan "barátok" mellett, mint akik neki jutottak. Szerintem nagyon jól visszaköszön a történetben a bizonytalansága és az, hogy már nem látja ő maga sem a fától az erdőt, ami elég gyakori a pszichés megterheléssel járó esetek után. 

Emellett éreztem energiát és potenciált a Baker testvérekben is, örültem volna, ha picit több teret kapnak a történetben, de talán a folytatásban. Nagyon örülök annak, hogy lesz folytatása a regénynek, mert éreztem, hogy még maradtak elvarratlan szálak és nyitott kérdések, amire még vissza lehet és kellene is térni, hiszen birizgálja az olvasó fantáziáját. Csak egyet említve, engem személy szerint érdekelne a mellékszereplők közötti kapcsolati háló, ami előre vitte és a megoldás felé mozdította a történetet, de nem került teljes egészében kifejtésre, hiszen nem volt evidens számomra, hogy ki és milyen viszonyban van egymással, milyen mélyek ezek az elköteleződések. 

Nathalie szüleit viszont gyengének éreztem, még mellékszereplőnek is kevés volt az általuk nyújtott, vagy éppen nem nyújtott aggodalom, illetve a gyerekük irányába nyújtott segítség, ami egy ilyen helyzetben nem követte a logikus lépéseket, hanem inkább visszahúzta a történetet. Egyértelműen teszetoszának éreztem őket. 

Biztos vagyok benne, hogy a következő részben is lesz miért és kiért izgulnunk, illetve a pszichés indíttatásra is fény fog derülni, ami a történések hátterére is magyarázattal fog szolgálni. 

"A lassan kivilágosodó szürkület a valódi hangulatomat mutatta. Szomorú és bús, a felhők mögött bujkáló nap, milyen szomorú, igaz? A nap felragyogna, egy kis vidámságot hozna, de a felhők eltakarják...."

Még szeretném megemlíteni a regény fizikai megjelenését, ami első ránézésre nagyon egyszerű és tiszta. Mentes minden fellengzéstől, de ugyanakkor beszédes és kellemes első benyomást nyújt. A szürke borító, egy leheletnyi pirossal számomra mindig a regény komor hangulatát tükrözi. Már a borítóval megkapjuk azt a benyomást, ami később a regény olvasása során is hangsúlyossá válik, azaz komor, kicsit szomorú, de egyben rejtélyes is. Azt viszont nem tudtam szeretni, hogy a borítón megjelenő motívumok végigkísérték a lapokat, mert olvasás közben számomra zavaró tényező volt, folyamatosan vonzotta a szememet, ami kibillentet az olvasás valódi élményéből, és ezáltal többször elkalandoztam.

Összességében úgy gondolom, hogy első regénynek nagyon jó kezdet és remélem, hogy a folytatás is legalább, ha nem még izgalmasabbá tud majd válni, mert mindenképpen ott látom a lehetőséget egy rendhagyó és friss pszichothriller kibontakozására. 

Az olvasási élményt és a lehetőséget köszönöm Ferenczi Alexandra írónőnek!

A regény megrendelhető közvetlenül Alexandrától is: ferenczilexy16@gmail.com e-mail címen.