Véleményem:
Roberto Alborghetti talán előttünk, magyar olvasók előtt ismeretlen, azonban hazájában, Olaszországban már nevet szerzett, mint hivatásos újságíró, vizuális művész, dokumentumfilmes és író. Több, mint 60 kötet fűződik a nevéhez, melyek közül számos kötet Ferenc pápáról és az ő munkásságáról, életéről szól.
Azonban én most azt a 2018. márciusban 15 nyelven kiadott, átfogó írást szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely Ferenc pápa asztalánál címmel jelent meg itthon.
Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem egy szakácskönyvet tarthatunk a kezünkben, hanem egy sokkal érdekesebb olvasmányt, ami kiegészül remek receptekkel is, amelyek a tortán lévő habot hivatottak szimbolizálni.
Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem egy szakácskönyvet tarthatunk a kezünkben, hanem egy sokkal érdekesebb olvasmányt, ami kiegészül remek receptekkel is, amelyek a tortán lévő habot hivatottak szimbolizálni.
Abban biztos vagyok, hogy Ferenc pápát mindenki ismeri, de talán azt kevesen tudják róla, hogy nagyon szoros kapcsolat fűzi az ételekhez, az étkezésekhez. Fiatalon élelmiszer-vegyészetből szerzett diplomát, de ennél sokkal mélyebbre, egészen a nagyszülői házba, asztalhoz nyúlik vissza az ételekkel kialakított szoros, már-már bensőséges kapcsolata.
Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa már egészen gyermekkorától kezdve, szinte a bölcsőben szippantotta magába az ételek illatát, a főzés tudományát és a közös étkezések fontosságát.
Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a pápát. Amellett, hogy nagyon részletes életrajzi írás is ez a könyv, mégis az ételek és az étkezések kerülnek a középpontba, amelyeket anekdotákkal egészít ki az író és remek fotókkal illusztráltak a szerkesztők. Az ételfotók hívogatóak, a dokumentumfotók pedig érdekes életképeket, kiragadott pillanatokat örökítettek meg. Nagyon szép képi anyag került a könyvbe, amelyek miatt már megéri lapozgatni a könyvet.
Nagyon jól példázza Ferenc pápa szociális érzékenységét az is, hogy 2017. novemberében, az első világnapon, melyet a szegénységben élőknek szenteltek meghívott a Vatikánba, a saját asztalához 1500 nehéz sorsú embert. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az étel és az étkezés mindenkié, legyen az gazdag, vagy éppen szegény. Emellett folyamatosan felhívja a világ figyelmét az élelmiszer pazarlására, arra, hogy a pazarlás megállításához életmód- és szemléletváltásra van szükség.
Ami külön tetszett, hogy ő maga is példát mutat, nem tekint magára kiváltságosként, ha úgy hozza a helyzet, akár a munkások asztalához is leül enni.
A legjobban ezek a sorok példázzák Ferenc pápa példamutató hozzáállását a szegényekhez.
Az idézet Domenico Ricca tisztelendő úrtól származik, aki 35 éve a torinói fiatalkorúak börtönének káplánja.
Ezen kívül szerettem a vallási kitekintőket, idézeteket is, amelyek adtak egyfajta pozitív hangulatot olvasás során.
Számomra az ilyen apróságok, amelyek megjelentek a pápa életéből mind egytől egyig egy nagyon kellemes képet vázoltak fel róla. Ráadásul az ételek vonatkozásában is nagyon egyezik az ízlésünk, hasonló ételek kedvesek számára, mint számomra.
Az argentin és az olasz konyha keveredésének izgalmas gyűjteménye is ez a könyv.
Ilyenek például az alábbi ételek, melyek recepttel együtt megtalálhatóak a könyvben (a teljesség igénye nélkül):
- Bagna cauda
- Rizotto piemonti módra
- Asado
- Articsóka zsidó módra
- Soklisztes kenyér
-Alfajores
Összesen 36 recept található a könyvben az előételtől a desszertig.
A könyvben a remek recepteken túl végigkísérhetjük Ferenc pápa életét, a megjelenő ételekhez fűződő viszonyát és végül megértjük, hogy miért is tartja annyira szívügyének az ételek és a közös étkezések fontosságát.
Nem gondoltam volna, hogy egy gasztronómiai témájú könyv ennyire mélyen meg fog érinteni és ennyire közel tudja hozni hozzám Ferenc pápát. Nagyon szimpatikus karakterű ember élete és munkássága rajzolódott ki előttem olvasás során. Egy olyan ember, akinek minden oka meglenne a felsőbbrendűség mögé elrejtőzni, azonban ő nem teszi, hanem helyette igazán emberi és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a munkájával. Olyan, az egész világot érintő szociális kérdések fontosságára, mint az élelmiszerek megosztása, a pazarlás megállítása.
Ezek az élmények meghatározták az egész életét és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a felnőtt élete során is fontosnak tartsa a közös étkezéseket, az ételek tiszteletét. Ezt a témakört tárja elénk az író nagyon színesen, olvasmányosan és érdekesen, miközben egyre közelebb kerül hozzánk Ferenc pápa és az ő hitvallása.
Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a pápát. Amellett, hogy nagyon részletes életrajzi írás is ez a könyv, mégis az ételek és az étkezések kerülnek a középpontba, amelyeket anekdotákkal egészít ki az író és remek fotókkal illusztráltak a szerkesztők. Az ételfotók hívogatóak, a dokumentumfotók pedig érdekes életképeket, kiragadott pillanatokat örökítettek meg. Nagyon szép képi anyag került a könyvbe, amelyek miatt már megéri lapozgatni a könyvet.
Nagyon jól példázza Ferenc pápa szociális érzékenységét az is, hogy 2017. novemberében, az első világnapon, melyet a szegénységben élőknek szenteltek meghívott a Vatikánba, a saját asztalához 1500 nehéz sorsú embert. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az étel és az étkezés mindenkié, legyen az gazdag, vagy éppen szegény. Emellett folyamatosan felhívja a világ figyelmét az élelmiszer pazarlására, arra, hogy a pazarlás megállításához életmód- és szemléletváltásra van szükség.
Ami külön tetszett, hogy ő maga is példát mutat, nem tekint magára kiváltságosként, ha úgy hozza a helyzet, akár a munkások asztalához is leül enni.
A legjobban ezek a sorok példázzák Ferenc pápa példamutató hozzáállását a szegényekhez.
"Hogy egy olyan világban, "ahol a hatalommal rendelkezők csak a hasonszőrűekkel állnak szóba, Ferenc - aki a kollektív képzeletben talán a Föld legfontosabb embere - asztalhoz ül az utolsókkal, és olyan egyszerűen eszik velük, mint egy családi ebédnél, mindenféle formalitás nélkül."
Az idézet Domenico Ricca tisztelendő úrtól származik, aki 35 éve a torinói fiatalkorúak börtönének káplánja.
Ezen kívül szerettem a vallási kitekintőket, idézeteket is, amelyek adtak egyfajta pozitív hangulatot olvasás során.
Számomra az ilyen apróságok, amelyek megjelentek a pápa életéből mind egytől egyig egy nagyon kellemes képet vázoltak fel róla. Ráadásul az ételek vonatkozásában is nagyon egyezik az ízlésünk, hasonló ételek kedvesek számára, mint számomra.
Az argentin és az olasz konyha keveredésének izgalmas gyűjteménye is ez a könyv.
Ilyenek például az alábbi ételek, melyek recepttel együtt megtalálhatóak a könyvben (a teljesség igénye nélkül):
- Bagna cauda
- Rizotto piemonti módra
- Asado
- Articsóka zsidó módra
- Soklisztes kenyér
-Alfajores
Összesen 36 recept található a könyvben az előételtől a desszertig.
A könyvben a remek recepteken túl végigkísérhetjük Ferenc pápa életét, a megjelenő ételekhez fűződő viszonyát és végül megértjük, hogy miért is tartja annyira szívügyének az ételek és a közös étkezések fontosságát.
Nem gondoltam volna, hogy egy gasztronómiai témájú könyv ennyire mélyen meg fog érinteni és ennyire közel tudja hozni hozzám Ferenc pápát. Nagyon szimpatikus karakterű ember élete és munkássága rajzolódott ki előttem olvasás során. Egy olyan ember, akinek minden oka meglenne a felsőbbrendűség mögé elrejtőzni, azonban ő nem teszi, hanem helyette igazán emberi és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a munkájával. Olyan, az egész világot érintő szociális kérdések fontosságára, mint az élelmiszerek megosztása, a pazarlás megállítása.
Összegezve
Életrajz, ételek, figyelemfelhívás egy stílusos könyvben. A könyv keménytáblás kiadásban jelent meg, a lapok szépek, felületük kellemesen sima, mellőzik a csillogást, ami nekem nagyon tetszett. Az egész könyv kivitelezése nagyon letisztult, mely remekül illik ehhez a különleges könyvhöz.
Ha Ti is szeretnétek leülni Ferenc pápa asztalálához egy remek utazásra időben, térben és gasztronómiában egyaránt, akkor Nektek kedves olvasók bátran ajánlom ezt a könyvet.
Remek kikapcsolódás, életrajz, receptgyűjtemény és argentin életszemlélet, némi olaszos behatással. Nagyon szerethető, megnyugtató olvasmány, amely jóval túlmutat egy egyszerű szakácskönyvön.
Végezetül:
Ez a könyv számomra olyan volt, mint a frissen sült, meleg kenyér, a lelkemet és a testemet egyaránt átmelegítette. A lelkemnek nagyon jót tett, hogy egy ennyire érdekes embert ismerhettem meg, a kipróbált receptek pedig a testemet melegítették át, ahogy megkóstoltam őket. Szinte az összes recept egyszerű és ízletes ételek leírása, ami előnyös egy gasztronómiai témájú kötetnél, mert a kezdő konyhaművészek is bátran kipróbálhatják a kedvenceiket.
Mindenképpen érdemes megkóstolgatni Ferenc pápa kedvenc ételeit!
A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Oldalszám: 208
Kötés: keménytáblás
Kiadás éve: 2018
Fordította: Dorogi Katalin
Remek kikapcsolódás, életrajz, receptgyűjtemény és argentin életszemlélet, némi olaszos behatással. Nagyon szerethető, megnyugtató olvasmány, amely jóval túlmutat egy egyszerű szakácskönyvön.
Végezetül:
Ez a könyv számomra olyan volt, mint a frissen sült, meleg kenyér, a lelkemet és a testemet egyaránt átmelegítette. A lelkemnek nagyon jót tett, hogy egy ennyire érdekes embert ismerhettem meg, a kipróbált receptek pedig a testemet melegítették át, ahogy megkóstoltam őket. Szinte az összes recept egyszerű és ízletes ételek leírása, ami előnyös egy gasztronómiai témájú kötetnél, mert a kezdő konyhaművészek is bátran kipróbálhatják a kedvenceiket.
Mindenképpen érdemes megkóstolgatni Ferenc pápa kedvenc ételeit!
A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Oldalszám: 208
Kötés: keménytáblás
Kiadás éve: 2018
Fordította: Dorogi Katalin
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése