Ismét csatlakozom a bloggerinák (Anett, Bea, Pupi, Dóri) témázásához, amelynek ezúttal a könyvespolcok és az azon található mütyürök, vagyis A gyűjtemények a témája.
Úgy tűnik mostanában masszívan hát(utó)véd leszek a csapatban, mert számomra (is) izgalmas témák kerülnek elő, legalábbis én így gondolom.
Ezúttal tehát a könyvespolcok és lakóik kerülnek górcső alá.
Mindig megszállottan gyűjtöttem valamit, kezdve a csokipapírral, a szalvétán át, egészen a bélyegekig. Azonban ezek a gyűjtögetések egy idő után mindig aktualitásukat vesztették, durvábban szólva, meguntam őket. Azonban a könyvekkel kapcsolatban szerencsére ez még nem történt meg, a Könyv Artúrkodás - Gombóc Artúr után szabadon - a mai napig töretlen. Ezt a szenvedélyt nagymamámtól és anyukámtól örököltem, amiért igazán hálás lehetek.
Sajnos úgy adódott, hogy mire beköltözhetett volna a nappaliba a könyvek hadserege mégsem "könyvtár" került kialakításra, hanem gyerekparadicsom. Amikor a kicsi megszületett kellett a hely a játékhoz és a napi tevékenységekhez, ezért a könyvespolcok felállítása helyett járóka, játszószőnyeg és társaik vették át az irányítást. A könyvek nagy része bedobozolva, a garázsban elhelyezve várja a szebb napokat.
Ettől függetlenül a nappaliban is megőriztem kettő kis könyves sarkot is.
A fehér polc az, amelyiken folyamatosan változik a kínálat, az elrendezés és természetesen a mütyürkék is.
Most éppen színek szerint vannak rendezve a könyvek, de van olyan is, amikor mindenféle tematika nélkül, random vannak a könyvek felpakolva. Ez utóbbit kevésbé szeretem, mert jobban preferálom, azt, amikor a dolgok rendben vannak körülöttem, és nincs ez másképpen a könyvek vonatkozásában sem.
Tehát a fő könyvespolc a kandalló melletti beugróban kapott helyet. A színeket ne kérdezzétek miért ilyen sorrendben pakoltam fel, de szerintem élőben jobban mutatnak, mint a képen.
A polc tetején kaptak helyet: képeslapok, könyvjelzők, párásító, légfrissítő, képeslapok (könyves), gyökereztetni való növény és egy - "Az olvasás sosem megy ki a divatból" - vászontáska, amit a 21. század kiadótól kaptam ajándékba.
Lentebb vannak gyertyák, és igen, jól látjátok Funko helyett nálam pónik vannak. Elárulom nem miattam, hanem azért, mert a kicsi pont rájuk lát a járókából és nagyon szereti őket nézegetni. Aztán vannak még a kertből szedett, majd megszárított rózsaszirmok is egy tálkában, amit néha fotózásnál is felhasználok. Természetesen a mütyürkéket is szoktam cserélgetni, általában mindig az aktuális kedvem szerint kerülnek fel a polcra a dolgok.
 |
| gyűjteményes polc |
A nappali másik könyves szekciója egy lépcsőzetesen kialakított fali polc. Ezen a polcon kapott helyett a Lőrincz L. László és a Leslie L. Lawrence gyűjteményem nagyobbik része, illetve néhány Fable könyv is. A könyvek tetején ül egy oroszlán, amit még évekkel ezelőtt a fiam készített ajándékba a könyvimádó anyjának, azaz nekem. Illetve szintén a fiam ajándéka egy kalózfej, amit ő festegetett ki, ezek állandó darabjai a polcnak. Ezen kívül múlt karácsony körül még egy fotó is kikerült a polcra, ezúttal a kicsiről, hogy ő is képviseltesse magát.
 |
| kamasz szekció |
Sajnos most éppen ennyi az összes polcom, amelyeknek helyet tudtam szorítani a nappaliban, de ettől függetlenül a lakásban elszórtan fellelhetőek kisebb, de inkább nagyobb mennyiségű könyvkupacok. Ezek azok a könyvek, amelyek éppen olvasás alatt vannak, vagy arra várnak, hogy kézbe vegyük őket. Az éjjeliszekrényről inkább nem is mutatok képet, mert kész káosz, ami rajta van, egy egész Pisai ferde torony, csak éppen könyvekből. Ott vannak azok, amikről hamarosan értékelést kell írnom, vagy valamiért határidősek, aztán a könyvtári és kölcsönkönyvek, végül a saját, még olvasatlan példányaim is.
A kicsi könyvespolcáról most nem hoztam fotót, mert vállalhatatlan, mivel minden nap legalább 1x kipakolja, nekem ebben a melegben meg csak arra van erőm, hogy bedobáljam őket. Tudom nem szép dolog, de vállalom, nincs mindenre időm, sajnos. Apropó, időt árulnak valahol? Tudom, ez minden moly problémája.
Még megmutatnám a fiam egyik könyvespolcát, ahol ő tart(ana) rendet, de inkább játékszekcióvá kezd átalakulni. Mostanában megint olvasási válságban szenved, ilyenkor a polcát is jobban elhanyagolja, én pedig nem erőltetem, csak csendben kivárom, hogy újra legyen kedve a könyvekhez.
A bejegyzésbe talán még beleillik, hogy megmutassam a legrégebbi, illetve a legkisebb könyvemet is.
A legkisebb egy Sanders Moment- Lexikon
A legrégebbi pedig 1910. évi kiadása Verne Gyula, A bundák hazája című kötetének.
A bejegyzés végére egy pár kulisszák mögötti kép, amikor éppen semmi nem úgy áll a polcon és környékén ahogy én szeretném:
Pupi, Dóri, Bea, Anett
Többieknél a polcok:
4 megjegyzés:
Ez a legkisebb és legrégebbi könyv de jó ötlet! Másokat olvasgatva mindig rájövök, mennyi mindenre gondolhattam volna még. :D
Gyönyörű az a Verne kötet <3 <3 Tök jó, hogy csatlakoztál, és láthattuk a gyerkőcök polcát is. Biztos, hogy később ők is nagyon fogják értékelni a saját könyvespolcot, kisebb koromban én is mindig szanaszét hagytam a könyveimet, és nem vigyáztam rájuk mert jobban érdekeltek a kocsik, és a Barbie-babák, de hát ez így van rendjén. Wow! Nagyon sok LL köteted van, jól mutatnak együtt, nekem tökre tetszenek ezek a lépcsős polcrendszerek. Jó lenne ilyenekkel is telezsúfolni a nappalit még.
Tök jó, hogy írtál, nagyon örülünk, bármikor ha csatlakozol! :)))
Nagyon tetszik, hogy te is szín szerint rendezgetsz, mint Anett, meg hogy gyakran átpakolászod a könyveket is, és a mütyüröket is. :))
Nekem is bejön a lépcsős polc, de sajnos még nincs ilyenem sehol.
Az ágy mellett nekem is rendszerint pisai ferdetornyom van, és a kölcsönkönyveket én is egy polcon tartom mindig. :))
Hű nagyon picike az a pici könyv! :) A régi pedig tényleg nagyon patinás. Jó ötlet volt őket külön is megmutatni! :)
Bea! Köszönöm, csak eszembe jutott, hogy megmutatom őket, ha már ott csücsülnek a polcon. :)
Anett, Pupi!
Köszönöm, szerintem élni fogok a lehetőséggel és többször csatlakozom majd hozzátok. :)
Megjegyzés küldése