Budai Lotti: A kegyencnő hálószobájában - A borostyánszemű 1.

1645-ben ​Henrietta Mária angol királyné Franciaországon utazik keresztül, mikor menetét megtámadják, s elrabolják egyik legbecsesebb ékszerét. Ez az értékes nyakék évtizedekig mozgatja majd a háttérből a Combray család sorsának szálait: szerelmeseket segít révbe, bosszúvágyat ébreszt, s lesz, kinek vesztét okozza… S akinek sorsát végzetesen befolyásolja, az Louise de Morainville, a Borostyánszemű, akit a szerelem és a történelem hullámai éppen a kor legfelkavaróbb bűnügye, a mérgezési botrány idején sodornak a Napkirály udvarába.
A magyar irodalmi élet új tehetsége első regényével egy letehetetlenül izgalmas, korhű történetet ad a romantika, a kalandregények és a történelem kedvelőinek kezébe. A könyv ráadásul újdonsággal is szolgál: az olvasó színes, képeslap-szerű betétek segítségével ismerkedhet meg közelebbről a korabeli divattal, szokásokkal és egyéb érdekességekkel.
szerző fotója
Budai Lotti az ELTE jogi karán végzett, a jogtudományok mellett művészettörténetet is tanult. A kezdeti útkeresést követően végül megadta magát a történelem iránti olthatatlan rajongásának: ennek a szenvedélynek az első termése ez a kétkötetes regény, illetve a nagy népszerűségnek örvendő Rizsporos Hétköznapok című blog.

Már egy ideje aktív látogatója voltam a Rizsporos hétköznapok elnevezésű történelmi érdekességeket az olvasó elé táró blognak. Ennek ellenére csak most volt lehetőségem elolvasni a blog írónőjének, Budai Lottinak a Kegyencnő hálószobája címen megjelent első regényét. 
A regény egyébként egy sorozat első kötete és A magányos trónörökösnővel folytatódik.
A maga nemében a blog hiánypótló volt, mivel olyan történelmi érdekességekkel foglalkozik, mint a budoár titkai, a parfüm, a paróka, a rizspor, a kor asszonyai és még számtalan , a 17. századra jellemző, a történelemkönyvekből kimaradt titkos, vagy éppen titkolt részletével. A blog népszerűségét mutatja, hogy a facebookon tizenegyezer fölötti rajongószámmal rendelkezik.

Budai Lotti jogászként végzett, azonban mindig is a művészet és a történelem vonzotta, mely szenvedélye áthat a regényen is. Az olvasottsága pedig a regény nyelvezetének egyértelműen  hasznára vált, választékos fogalmazással és üdítő stílussal találkozhat az olvasó. 

Minden új bejegyzés alkalmával örültem, hogy a blog által apránként kiegészíthettem a történelmi ismereteimet a korszakra vonatkozóan. Így nem volt kétséges, hogy lecsapok a regényre is, mivel bíztam benne, hogy nem egy egyszerű lányregény lesz, hanem kiegészül valami plusszal. E tekintetben nem is kellett csalódnom, hiszen ahogy olvastam egyre jobban éreztem, hogy bizony egy erős történelmi hátteret is kapott a regény és oldalról oldalra jobban belemerülhettem a 17. század titkos világába. Mindez alátámasztja, hogy nagyon sok munka fekszik a regényben. 
Jelen esetben nem csak légből kapott leírásokat, illetve történelmi utalásokat olvashatunk, hanem ténylegesen  komoly kutatómunkával ötvözve megírt korhű, részleteiben gazdag, valós személyeket felvonultató olvasói élményt kapunk. Az atmoszféra megteremtése nagyon jól sikerült az írónő részéről, ezáltal elmondható, hogy remekül ábrázolja a korabeli Franciaországot, illetve annak társadalmi felépítését egyaránt. 

"A kegyencnő kedvenc kékjének színeiben pompázó hálószoba ilyenkor leginkább egy háremhölgy budoárjára emlékeztetett: a márkiné selyemlepedőkkel borított hatalmas ágyában illatos olajokkal masszíroztatta magát, ezt követően kényeztető fürdőt vett, s míg az egyik hölgye a márkiné ragyogó szőke haját méz és szőlőmagolaj keverékével fényesítette, addig kezeit virágmintás porcelánedényben áztatta, melybe egy másik asszony mandulatejet öntött...."

A történet Henrietta Mária angol királyné kirablásával kezdődik, amely történés részesévé válik - akaratán kívül - a Combray család is. A koronaékszerek eltűntek, a részesek félelme és titkai a levegőben lappanganak. 
A rejtélyes éjszaka generációkon keresztül elkíséri és kísérti a családtagokat, szinte rájuk telepszik, ezáltal megváltoztatva a sorsukat. Mindehhez a Sauvage családnak is van némi köze, hiszen a lapok az ő kezükben vannak és bizony meg is keverik őket rendesen.
 A történet középpontjába Louise de Morainville áll, aki kicsit sem hétköznapi úton a mérgezési botrány idején kerül a Napkirály udvarába. Azonban a sors még csak itt csavar egyet, vagy éppen többet Louise addig sem éppen unalmas életén, ezáltal mi is a történet részesévé válunk, hiszen magába szippantja az olvasót is az események pergő sorozata. Lavardin és Illiers lakói egymásnak feszülnek és a létük lesz a tét. 

Először is szeretnék kitérni a regény erősségére, mégpedig a karakterábrázolásra. Ez nekem mindig vesszőparipám, főleg az első könyves írók vonatkozásában, mivel talán nekik a legnehezebb megtalálni azt az egyensúlyt, amivel az olvasó elégedett lesz és a szívére is tudnak hatni a szereplők, felülve egy érzelmi hullámvasútra. Most szerencsére egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a szereplők kibillentek volna abból a korból ahova tartoztak, mindvégig hitelesek tudtak maradni számomra. Erős férfi, de még sokkal erősebb női karakterek színesítik az elbeszélést. 

Véleményem szerint mindig nagyon merész dolog egy olyan történelmi korszakhoz nyúlni egy írónak, ami a saját kultúrájától viszonylag távol áll. Budai Lotti merész volt és egészen 1645. évbe repíti az olvasót a Napkirály birodalmába. Azonban megijedni nem kell, mert egy pazar nagyívű történetet fogunk olvasni, ahol az ármány, a szerelem, az erőszak és a kaland egyensúlyba tud kerülni és egyik sem húzza magával a történetet. 

Nem tudtam kívülálló szemlélő maradni, mert annyira gyorsan peregtek az események és olyan kellemesen volt megírva a történet, hogy folyton azt éreztem, hogy én magam is valahogy a történetbe csöppentem és olvasás közben megszűnt a külvilág. Nagyon gyorsan tudtam haladni az olvasással, mert rettentő kíváncsi voltam, hogy alakul Louise sorsa, milyen módon tud kimászni abból a helyzetből, amibe belesodorta önmagát, vagy éppen mások belevezették. 

Egy remekül megírt első regény volt ez, ici-pici hibákkal, de ezek egyáltalán nem voltak zavaróak, mert a stílus és a felkészültség, illetve maga a cselekményszövés  példaértékű volt. 

Budai Lotti regénye új és üde színfolt a történelmi regények palettáján. Sikerült elérnie, hogy epedve várjam a következő részt is. 

Végezetül pedig nézzétek meg milyen gyönyörűen passzol a két kötet borítója. Nagyon szeretem azokat a sorozatokat, amelyek valamilyen szinten egymást kiegészítik.

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!