John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális
kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül
az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. Csakhogy
a vérfürdő közel húsz év múlva újra kezdetét veszi, mindössze azzal a
különbséggel, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett szexuális indíttatású
gyilkosságok áldozatait immáron az Interneten keresztül hálózza be a gonosz
ragadozó. Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor
megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a
felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze. Eddiet, a
rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog
szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki
egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút. Gemsi, a fiatal és agilis
nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve.
Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő
sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós
gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is
visszatérhetnek az élők világába. John Cure új könyve az élethű szereplőivel,
hátborzongató hangulatával és lebilincselő történetvezetésével ismét a
misztikus pszichothrillerek legjobbjai közé tartozik."
8 év telt el az első John Cure regény megjelenése óta, hiszen 2007-ben adták ki a Hontalan lelkek című regényt, ami nem éppen ma volt, de megnyugtatok mindenkit, hogy megérte a várakozást. Az író régi olvasói is biztosan örömmel fogják fogadni az új regényt, az új olvasók pedig biztos vagyok benne, hogy kedvet kapnak a korábbi kötet elolvasásához.
Azt kell mondanom, hogy, mint a jó bor, a jó regényt is az idő érleli. A Gonosz új arca idén júliusban jelent meg és egy igazi vad, misztikus pszichothriller kerülhetett az olvasók kezébe, de kezdjük is a kivesézést, csak, hogy stílusos maradjak.
"Az életünk folyamán vannak események, melyeket nem lehet elkerülni."
Először is a borító ragadta meg a figyelmemet, ami eléggé hátborzongatóra sikeredet, ránézésre előre vetíti, hogy mi is vár ránk miután kinyitjuk a könyvet és elkezdjük az olvasást. Zseniális, hogy színek nélkül is ennyire kifejező lett a látvány a borító középpontjába helyezett ijesztő szemeknek köszönhetően, tükrözi a regényt uraló feszültséget és gonoszságot.
A történet alapját a sorozatgyilkosság témaköre adja, csak éppen azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy a sorozatgyilkos, vagy annak tökéletes másolója közel 20 év eltéréssel újra űzni kezdi az "ipart". Mindamellett, hogy részletgazdag leírásokat kapunk az elkövetés módjáról és mikéntjéről egy izgalmas nyomozásban is részünk lesz Gemsi ügynök vezetésével. Gemsire nem kevesebb feladat hárul, mint kibogozni az elvarratlan szálakat és összerakni a mozaikokat amire szüksége van ahhoz, hogy megértse a néha ép ésszel felfoghatatlan tetteket. Amennyiben még időben levonja a kellő konzekvenciát, talán van esélye megállítani a Gonoszt, amennyiben egyáltalán lehetséges megállítani. A kérdés az, hogy vajon sikerül-e neki, vagy ő maga is áldozattá válik?
Azt kell mondanom, hogy mindvégig izgultam Gemsi nyomozó sikeréért, vele együtt próbáltam ötletelni, hogy mi módon lehet egy ilyen beteg elme nyomára bukkanni. Igazán elgondolkodtató volt, hogy hány ilyen ember szaladgálhat a világunkban és talán tőlünk egy karnyújtásnyira éli a látszólag átlagos életét. Talán érezhető, hogy többször elkalandoztam olvasás közben, hiszen kellőképpen leterheli és folyamatos összpontosításra készteti az embert a történések szakadatlan sora. Ráadásul a sok nehezen emészthető leírás miatt még jobban hat a pszichénkre és ezáltal teljesen a cselekmények hatása alá kerülünk.
A megdöbbentő és megrázó események mellett egy család életébe is bepillantást enged az író, akik akár élhetnék a tökéletes amerikai álmot, szép feleség, sikeres családfő és okos gyermek, de mégsem kapnak erre esélyt. A gyermeket kicsi korától kezdve rémálmok gyötrik, de vajon jelentéssel bírnak ezek az álmok, vagy túlreagálják őket?
Az olvasás során elkezdtem magam is megfejteni a történéseket, hiszen igazán szeretem a krimiket, de valahogy a történet előrehaladtával egyre jobban a bűvkörébe vont a cselekmény és maga a nyomozás csak másodlagossá vált, hiszen belefeledkeztem a leírásokba és a karakterek életének alakulásába.
A cselekmény több szálon futva juttatja el az olvasót a végkifejlethez, de közben kijut bőven a borzongásból és látványos jelenetekből, amelyek valósághű leírásuk miatt én magam is szinte úgy éreztem, hogy az adott helyen ott vagyok, mint valamilyen külső megfigyelő és bevallom ettől néha a hideg futkosott a hátamon.
A kedvenc karakterem Gemsi ügynöké, aki időt és energiát nem kímélve törtet előre a célja felé, nevezetesen, hogy elkapja az egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkost még mielőtt még több áldozatot szedne, ráadásul különös kegyetlenséggel. Nagyon szimpatikus női karaktert ismertem meg, független és erős nő, pont annyira, mint amennyire egy ilyen durva thriller megköveteli. Eddie számomra mindvégig talány volt, talán az egyik legösszetettebb karakter, akiknek sokszor nagyon jól belelátunk a gondolataiba, ami végig ad egy izgalmas alaphangulatot a történetnek, ébren tartja a kíváncsiságunkat. Agatha és Joseph Church, Eddie szülei nekem egy picit zárkózottak volta, hozzájuk nem kerültem olyan közel, fontos szereplői a történetnek, de nekem ők most semlegesek maradtak mindvégig, örültem volna, ha sokkal többet tudok meg a gondolataikról és lelkiállapotukról. John Marllow karaktere nagyon ki lett találva, ahogy megjelenik a feszültség tapinthatóvá válik, szinte új Freddie Kruger lett számomra.
Összességében
Teljesen elégedett vagyok a történettel és a szereplőkkel egyaránt, pont ott volt vad és egy picit alpári ahol kellett és ott volt eseménydús ahol elvártam, szerencsére nagyon kevés volt az üresjárat, ezért a figyelmemet is mindvégig ébren tudta tartani a regény. Összességében egy remek pszichothriller, aminek sikerült kimozdítania a komfortzónából és még többet és többet szeretnék a műfajból. Nem simogatta a lelkemet az író, hanem úgy odavágott, hogy miután végeztem a könyvvel szerintem meggondolnám, hogy kivel és hol ismerkedem, úgy ahogy bárki tenni fogja, aki elolvasta a könyvet. A nyomozós szál is pont el volt találva, nem lett bő lére eresztve, hanem lényegre törően, céltudatosan le lett vezetve. A vége is nagyon tetszett, igaz nem maradt függővég, de pont úgy volt jó ahogy volt. Végre egy történet, ahol úgy éreztem, hogy tudom mi játszódik le a szereplőkben az adott szituációkban. Egyedül a végén szeretettem volna jobban belelátni Joseph Church gondolataiba, de ez már biztos csak az én defektem.
Érdekes atmoszféra, látványos leírások és kidolgozott karakterek jellemzik a történetet. Ajánlom mindenkinek, aki borzongásra vágyik. Ideális olvasmány esősebb napon egy finom kávé társaságában. A félelem garantált.
2 megjegyzés:
De durva a borító, már attól frászt kapok! :o)
Huh, hát igen a borító is ütős, de a könyvet sem tudtam este olvasni. :)
Megjegyzés küldése