Brown atya és a többiek, amikor a papok nyomoznak

Hosszú évekkel ezelőtt eltűnt a szemünk elől, de hamarosan visszatér Sherlock Holmes, Hercule Poirot vagy épp Miss Marple méltó társa, az első ránézésre ugyan kissé idétlennek és gyámoltalannak tűnő, valójában viszont rendkívül éles elméjű s az emberi lélek titkait mélyen ismerő angol pap, Brown atya, aki minden elé kerülő bűnügy kusza szálait kibogozza. Gilbert Keith Chesterton nem csak egy újabb magándetektívvel ajándékozta meg az irodalmat a jeles páter személyében: humoros és lebilincselő novellái felnőtten meglelt keresztény hitének, világlátásának és optimizmusának is tükrei.

Bevallom mostanában picit rákaptam azokra a sorozatokra amiben papok a főszereplők és ráadásul nyomoznak is. Nem tudom konkrétan megmondani, hogy miért is vonz a téma, de tény, hogy kínálatból nincs hiány és remek kikapcsolódást nyújtanak. Mondhatni jobban szeretem, mint a CSI, Gyilkos elmék, NCIS kicsit túl modern és vad részeit. Egy nyugodtabb légkörben játszódó és sokszor csak a logikára hagyatkozó nyomozást sokkal szívesebben nézek meg a tv-ben, vagy olvasom el egy jó könyv formájában. Egyetlen kivétel van a Dr Csont, mert azt még mindig nagyon csípem.

Könyv és tv sorozat egyaránt jöhet, mert mindkettőre vevő vagyok, a kínálat pedig nem rossz. 

Nézzük, hogy kik a kedvenceim.

Könyvben egyértelműen G.K. Chesterton Borwn atyája viszi a pálmát. 

Brown atya ránézésre picit bénácska,  de ugyanakkor éles eszű és nyelvű , akinek a helyén van a szíve. Ő az akinek az útját mindig keresztezi egy bűntény, amit utána sikeresen segít felgöngyölíteni és még az sem tántoríthatja el, hogy olykor a nyomozó hatóság útjában van és kivívja sokak ellenszenvét a környezetében. 

Nem lehet Poirot-hoz hasonlítani, de valahogy mégis mindig párhuzamot vonok kettőjük közé, mert rendelkeznek egy olyan adottsággal, amivel az egyszerű emberek nem bírnak és valahogy a higgadt, szemlélődő és ravasz agyafúrtságukkal megoldják a kibogozhatatlannak tűnő gyilkosságokat is. Emellett betekintést nyerünk a vidéken élő angolok életébe.  

Legutóbb a Brown atya botránya című több novellából álló könyvét olvastam el. Az egyes történetek viszonylag rövidek, nincs mindig áldozat, de van remek agytekervényeket megmozgató rejtély. Számomra a Vihar a varázskönyv körül című történet tetszett a legjobban, hatalmasat koppant, amikor leesett a nyilvánvaló, nem is értettem, hogy miért nem jöttem rá,  pedig utána gondolva annyi, de annyi apró nyom volt elejtve és mégsem sikerült megoldanom a rejtélyt. Biztos vagyok benne, hogy a cél sokszor az volt, hogy az olvasónak is a végén álljon össze a történet, amikor Brown atya szépen elkezdi összerakni a képet. Nagyon tetszik ez a fajta krimi, mert meg kell hagyni, hogy merőben eltér a megszokottól, sem Sir Arthur Conan Doyle-hoz, sem Agatha Christie-hez, sem pedig egy mai krimihez nem lehet hasonlítani. 

Azon se csodálkozzunk, hogy néha mi magunk sem értjük, hogyan vonta le a jó atya a következtetéseit, vagy éppen milyen vakszerencsének köszönhetően jut információkhoz, de nem is ez a lényege a történeteknek, hanem, hogy egy kicsit mi magunk is belemerüljünk egy jól felépített nyomozásba, miközben szinte látjuk magunk előtt az angol szalonokat, kerteket és az egyházi gyülekezet tagjait. Apró pici mozzanatok viszik előbbre a történeteket, amik néha akkorát koppannak, hogy mi magunk is meglepődünk rajta. 

Személy szerint én nagyon jól szórakozom mind könyvben, mind pedig tv sorozat formájában a derék Brown atya történetein. A tv sorozat jelmezei és helyszínei nagyon valósághűek, remekül visszaadják a kort, amiben a történet játszódik, valamint a szereplők is szerintem mindannyian illenek az általuk megformált karakterhez.

Brown atya minden pénteken 20 óra 30 perckor a Dunán nyomoz. 

Jöjjön a nagy tv-s kedvencem, Don Matteo. 

Nekem ő picit olyan, mint egy mai korban élő Brown atya, ugyanúgy terelgeti a nyáját, mindenkit ismer Gubbio-ban, mint Brown atya a saját falujában. El sem bírom képzelni, hogy a valóságban létezhet egy ilyen higgadt, jólelkű és aktív atya, mint Terence Hill által oly zseniálisan megformált Don Matteo.

Brown atya és Matteo is előnyben részesíti a biciklis közlekedést, azt egyenesen imádom, ahogy Terence Hill száguldozik a gyönyörű Gubbioi utcákon, tájakon és a megérkezésekor odavágja a biciklijét a falhoz. Csúcs!

Valljuk be Terence Hill a korához képest még mindig jól néz ki és nagyon testhezálló szerepet kapott Don Matteoként. 

A mellékszereplők is zseniálisak, igazi olaszok a túlzásaikkal és nagy szívükkel. Egytől-egyik szerethetőek, személy szerint nem tudok olyan szereplőt mondani a sorozatból, aki valamilyen módon ne nőtt volna a szívemhez, remek kis társaságot hoztak össze a sorozat alkotói. Azt kell mondanom, hogy bár egy alapsémára épülnek a történetek, de egy pillanatig sem unalmasak, mert amikor a krimi szál gyengébb akkor jönnek az erősebb magánéleti részek és ez fordítva is igaz. Szinte hétvégén már hiányzik, hogy nem látok bele Gubbio mindennapjaiba. :)

Közben utánanéztem és valóban kiderült, hogy a sorozat alkotói Brown atyáról vették a mintát. 

A sorozat 2000 óta van műsoron, már a 9. évadnál tartanak. Talán ez is mutatja, hogy töretlen népszerűségnek örvendenek. Eddig összesen 194 rész készült. Itthon is már a 9. évad van műsoron.

Gubbio

Don Matteo hétköznaponként 18 óra 35 perckor a Dunán

Dowling atya nyomoz

Régebben pedig Dowling atyát néztem. Dowling atya és Oskowsy nővér is mindig gyilkosságba botlott, talán már nem is meglepő. Az atya a film végére mindig megoldotta a legbonyolultabb ügyeket is, talán ez sem meglepő.  

Szerettem ezt a sorozatot is, igaz mostanában nagyon ritkán játsszák a csatornák. Sokszor suliba indulás előtt megnéztem egy Dowling atyát, mert már akkor is vonzottak a nyomozós-papos sorozatok. :) Ki érti ezt....

Ti is ennyire szeretitek a nyomozó atyákat, mint én?