2020. március 25., szerda

Kapósak vagyunk? Ja, nem!

Engem is megihletetett a márciusi csacsogás, így ezzel a bejegyzéssel csatlakozom az agyon hypolt könyvek, amik nekem nem jöttek Témázáshoz.

Legtöbbször nem szeretek félbehagyni könyveket, ezért igyekszem jól megválasztani azokat az írókat, akiket meg szeretnék ismerni és történeteket, amelyeket el szeretnék olvasni, hyptól függetlenül. 

Azonban az, aki jelen van közösségi oldalakon - ahol könyves témák is előkerülnek, most itt leginkább a Molyra, Goodreads-re gondolok-, egyszerűen nem tudja elkerülni azokat a könyveket, amelyekért mások valamiért rajonganak. 

Mindig elgondolkodtatott, hogy mi az oka annak, hogy egyes írokat szinte piedásztálra emelnek, holott, mint később kiderül alaptalanul, vagy éppen egy-egy írást annyira dicsőítenek, hogy egyszerűen nem lehet elmenni mellette. A választ még mindig nem találtam meg, így néha én magam is beleesem egy-egy ilyen csapdába, amit a hype gőrdített elém. 

Itt rögtön következik, hogy mivel nem szeretek félbehagyni könyveket, így annak már tényleg nyomós oka lehet, ha nem fejezem be, vagy éppen a sarokba hajítanám azt. 
Ez néha mégis elő szokott fordulni, olyankor nem érzem magamat jól, mert felmerül bennem, hogy én nem vagyok eléggé értő, megértő olvasó, hiszen mindenki más valamiért imádta. 

Lassú az az elengedési folyamat, még talán a közepén járhatok, amely végén ott van a cél, hogy bizony vannak és lesznek olyan írások, amelyek egyszerűen nem nekem szólnak, nem tudnak nyomot hagyni és csak kínozni fognak, ha nem engedem el őket. 



Első ilyen érdekes találkozásom J. K. Rowling Harry Potter sorozatával esett meg. Igazából a sorozatot itt bátor dolog leírni, mert az első részből nagyon keveset olvastam el, pedig több alkalommal is megpróbáltam. 1997-ben voltam 15 éves, mire itthon számomra elérhetővé vált az első rész én már éppen kiléptem abból a korból, amikor le tudott nyűgözni a varázsvilág. Inkább egy unalmas kis bugris varázslónak gondoltam, akivel nem is éri meg törődni. Aztán el is telt sok-sok év HP láz nélkül, de valahogy mindig felbukkant itt és ott, ezért eshetett meg a többszöri próbálkozásom HP megkedvelésével. 
Itt említeném meg, hogy a sorozatból készült filmeket sem tudtam megnézni. Nem tudott beszippantani ez a világ, egyetlen tényt kivéve, hogy PS játékként imádtam a Harry Pottert.  Ennek ellenére nem mondom, hogy soha többet nem fogok megpróbálkozni a sorozattal, de még jegelés alatt van. 

Agatha Christie egyik kedvenc, ha nem a favorit íróm, így a nem is olyan távoli múltban nagyon megörültem, hogy Poirot felélesztette egy írónő, akiről ráadásul több helyen is jó kritikákat olvastam. Így gyorsan meg kellett kaparintanom Sophie Hannah Monogramos gyilkosság címen megjelent "Poirot visszatér" regényét. 
Sajnos csalódás volt, mert nem tudta visszaadni Christie stílusát, azt, amiért a regényeit oly sokan kedvelik és etalonnak tartják. Poirot egyszerűen béna volt. 
Számomra élvezhetetlen volt ez a felmelegített kása, pedig szerintem a megjelenés évében az egyik legjobban általam várt regény volt. Emlékszem, hogy elég sokáig tartott még teljesen túl tudtam tenni magamat a csalódáson. Később meg is próbáltam, hogy önálló írásként tekintsek rá, nem egy Christie utánzatként, de Poirot személye ebbe mindig bezavart. Így azóta meg sem néztem, hogy Hannah hozott e ki új regényt, vagy éppen mivel foglalkozik azóta. 



A következő döbbenet számomra a youtube sztár, Zoe Sugg munkássága volt, ami a Girl online-nal teljesedett ki. Az már eleve gáz, hogy valószínűleg szellemíró írta, de a tartalom is pont olyan bugyutára sikerült, mint ahogy számítottam is rá. Mondanó nélküli, tingli-tangli limonádé, annak ellenére, hogy a csajt is sokan imádják és a könyvet is nagy hajcihő övezte. Egyáltalán nem az a bájos, magával ragadó regény volt, ami a beharangozók és sok-sok olvasói vélemény alapján elvárható lett volna. Nagy csalódás volt, igaz nem is én voltam a célközönség, hiszen a fiatal olvasókat próbálták még inkább Zoella fanokká tenni. Ennek ellenére is úgy gondolom, sokat számít, hogy legalább egy pici mondanivalót csempésszünk, főleg az olyan könyvekbe, amelyekkel fiatalokat próbálunk megszólítani. A legjobb jelző, amivel jellemezni tudnám, az a semmitmondó.  


Matt Haig, Ha megáll az idő. Igen, itt egy percre el kell gondolkodnom, mert eléggé ambivalens érzéseim voltak az olvasás során, jó vagy sem?! Az tény, hogy egy rövid idegi a csapból is ez a regény buggyant elő. A regény alapötlete nagyon közel állt hozzám, jó értékelések előzték meg, de egyszerűen néha nem értettem, elakadtam és úgy éreztem na, itt és most tényleg megáll az idő, de nem azért, mert annyira jó írás van a kezeim között. 
Ahogy jellemezném: Nagyon álmos, szétcsúszott történetvezetés volt érezhető az olvasás során mindvégig. A stílus is hagyott némi rossz szájízt maga után, nekem nem hozta azt a minőséget, amit az alapötlet alapján vártam volna ettől az írástól. Sajnos az író több helyen is pontatlanságokat ejtett, amit leginkább a történelmi korszakok alapos tanulmányozásának hiányával tudok magyarázni. A szereplők csak úgy tengenek-lengenek a regényben, nem fejlődnek, nem irányítják a történetet. 
Most ez egy nagyon negatív hangvételű kritikának hangzik, és igazából nem is nagyon tudok olyan sok pozitívumot kihozni belőle, ami miatt bátran ajánlanám egy üdítő olvasmánynak. 

Végére hagytam a szégyenfalamra kívánkozó Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című klasszikusát. Igen, úgy érzem, hogy ez az én szegénységi bizonyítványom egyik darabja. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi ember tévedhet, hiszen régóta imádják ezt a művet, fiatalok, idősebbek egyaránt. Egyedül úgy érzem, hogy nekem nem sikerült soha megbírkóznom vele. Nem mondom, hogy kényszerből nem hallgattam már végig, mert de bizony igen. Gyermekként is meg akartak arról győzni, hogy ez olyan alapmű, amit ismerni, sőt szeretni illik. Molyon is jelenleg 3113 öt csillagos értékelést tudhat magáénak, sőt 3 csillagnál nincs is rosszabbja, de akkor sem tudoooommm megkedvelni. Számomra furcsa, idegesítő és bizarr az egész meseregény. Nem tudott  elvarázsolni, ahogy illet volna. Talán egy-egy idézet megfogott belőle, de ettől függetlenül sem tartom olyan mesének, amit nekem akár most, felnőtt fejjel be kellen fogadnom, meg kellene szeretnem. Egyszerűen nem megy hype ide, hype oda. 

Ennyi lett volna a kis témázásom, ha van kedvetek írjátok meg, hogy számotokra melyik az a könyv, ami a népszerűsége ellenére Titeket nem tudott megragadni. 

A többiek: 


4 megjegyzés:

PuPilla írta...

Nahát, szerintem egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akiktől ilyen véleményt hallottam a HPról! Sajnálom! Amúgy 1997 az eredeti megjelenése volt az első kötetnek, itt Mo-n csak 1999-ben jött ki az első kötete, pont tavaly volt ennek öröméra a 20. jubileum megrendezve. :)

Sophie Hannah Poirot-s könyvem nekem is van, de még nem mertem olvasni... :) Kíváncsi leszek, hogy mennyire zavaró ez a "más" Poirot és más stílus.

Szerintem azért biztos vannak páran, akik nem szeretik annyira A kis herceget, meg kell nézni egy nagyobb merítést, pl a Goodreads értékeléseket. :)

Tök jó, hogy csatlakoztál a témához! :)

Könyvlelő Kritta írta...

Köszönöm, hogy hátvédként ismét csatlakozhattam. :)
Látod, ennyire nem vagyok képben HP-rel. :( Sajnos szerintem van olyan, amit el kell engedni, hiába a sok próbálkozás, valamiért mégsem megy.
A kis herceg pedig csak azért zavar, mert valamit biztos tud a mű és az író, hiszen imádják, de ez is emészthetetlen kategória számomra.
A Szürke 50 még simán elfért volna a sorban, de annyira kiesett a látószögemből, hogy hirtelen eszembe sem jutott, ez szintén olyan, hogy a filmet is képtelen voltam megnézni. A témát is utáltam, ahogy van, meg sem próbáltam magamévá tenni. :D

Avilda írta...

PuPila: Nekem is van ilyen ismerősöm, aki nem szereti, mert, idézem :D "nekem senki ne magyarázza, hogy seprűkön repkednek" :D Eleinte azt hittem, azért nem szereti, mert nagyon vallásos egy nő, de inkább csak a fantasyt nem bírja (bár szerintem azért a kettő összefügg).
Kritta: A kis herceg mostanság sokat szembejött velem, gondolom, ez volt nemrég a nincs időm olvasni kihívás témája, mert folyamatosan ezeket dobta fel a moly :D és nagyon sokaknál olvastam negatív értékelést, hogy nem értik, mások miért imádják. Én mondjuk szeretem, tavaly vettem meg angolul egy gyönyörű, aranyozott kiadásban, úgyhogy kíváncsi leszek, úgy milyen élményt nyújt :)

Könyvlelő Kritta írta...

Avilda!
Igen, biztos vannak, akik ugyanúgy nem tudnak megbarátkoni a kis herceggel, csak érdekes, hogy a HP és a kis herceg is kevésbbé megosztó, sokkal inkább a szeretem oldalra billen nálunk a mérleg. Én pl. Az öreg halász és a tengert kedveltem, másokat meg kirázott tőle a hideg is, legalábbis, amikor általánosban el kellett olvasnunk. Talán nem is baj, hogy minden emberből másmilyen érzéseket váltanak ki a történetek, ettől olyan izgalmas egy-egy olvasás. :D

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon