Nyári romantika abszolválva - Nem teljesen a tervek szerint sikerült választanom

Mostanában többször, több helyen is említettem, hogy rá vagyok kattanva  a thrillerekre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a romantikát sutba vágtam volna. Kevesebbet olvastam idén nyáron a műfajon belül, ráadásul a legtöbbje bőven a felejthető kategóriába volt sorolható. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: Szívmelengető, ​humoros történet családról, szerelemről és a múlttal való kiegyezésről.

„Örökké abban a hiszemben voltam, hogy az emlékeken nem lehet változtatni. Kőbe vannak vésve, az évek formálják őket. De mindig vannak más emlékek is, olyanok, amelyekre nem hagyod, hogy visszaemlékezz.”

A konok és különc Lola Quinlan élete utazására indul, ahová magával viszi imádott unokáját és dédunokáját. Több mint hatvan éve vándorolt ki Ausztráliába, és betart egy titkos ígéretet, hogy visszatér ír hazájába.

Lola viharban mindig a családja biztos réve volt, de a valódi okot, amiért fiatal nőként elhagyta Írországot, titkolja. Az emlékek útját végigjárva Lola kénytelen szembenézni keserédes múltjával, és fölfedezi, hogy az igazság valóban felszabadít…

Jojo Moyes, Santa Montefiore, Jill Mansell, és Rosamunde Pilcher rajongóknak különösen ajánlott.

„Egyik percben hangosan nevetsz, a másikban sírni fogsz rajta. ” Cosmopolitan 

„Varázslatosan megigéző, és szívmelengető könyv.” Cathy Kelly

Véleményem:

Nem sok hiányzott hozzá, hogy letegyem a felénél a könyvet. Igazából csak becsületből olvastam végig, mert valójában nem nekem íródott. Teljesen más vártam, mint amit a regény nyújtani tudott. Egy kusza agymenésnek tűnt, ami ráadásul nagyon-nagyon lassan csordogált. Pedig a borítója mennyire, de mennyire cuki, csak sajnos egyáltalán nem illett a tartalomhoz.
Lola Quinlan egy Írországból származó, különc nénike, aki összefogja a kiterjedt családját. Nekem már vele is bajom volt, mert nem csak az idős kor szeleburdisága társult a karakteréhez, hanem valamilyen megfoghatatlan idegesítő tulajdonság is, amivel a régmúltba és annak egyre kevésbé érdeklődésre okot adó titkába húzza magával az olvasót és a többi karaktert. Engem személy szerint egyre jobban idegesített, főleg az Írországi rész alatt, ott tartottam, hogy már nem is érdekel a titka, mert egy buborék az egész, ami hamarosan kipukkan. Az unokái szintén nagyon idegesítőek voltak, egyik mint egy tini, csak nyafogott, semmi érdemleges, a másik pedig meghunyászkodva ballagott végig a nagyi mögött. A dédunoka és a sofőr karaktere vitt némi életet az utazásba és úgy általában az egészbe. Emellett az amiért mégis örülök, hogy nem tettem le az maga az utazás technikai része, illetve az ahogy megjelenik Ausztrália és Írország érdekes ábrázolásban.  Érdekes képek jelennek meg a szemeink előtt a bevándorlók és leszármazottaik szemén át. 
Sokkal többet vártam ettől az utazástól, mert Írország remek helyszín lehetett volna egy ütős kis történethez, azonban ez most elmaradt. A regény képzeletbeli fókusza csak nyúlt, mint az olvadt sajt.  Sem romantikus, sem komikus nem volt számomra, inkább egy átlagos, lassan csordogáló családregény nőkről nőknek. 

Fülszöveg: Grace ​Stanton elegáns életmódblogja, a GraceJegyzetei jövedelmező üzletté nőtte ki magát, hála a népszerű receptjeinek, lakberendezői és barkácsötleteinek. Amikor azonban rájön, hogy a férjének viszonya van az asszisztensével, az élete és a karrierje egy pillanat alatt összeomlik. Grace visszaköltözik az anyjához, és onnan küzd meg a férjével, aki a fejébe vette, hogy még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe hozza, kizárja a közös házukból, visszavonja a hozzáférését a bankszámláikhoz, átveszi a GraceJegyzetei szerkesztését, és még a nő internetes hírnevét is tönkreteszi. A férjet ebben a viselkedésében támogatja a hírhedt nőgyűlölő bíró, Stackpole, aki nem is próbálja megvédeni Grace-t, inkább elküldi egy válássegítő terápiás csoportba. Grace gyorsan összebarátkozik a csoport tagjaival, és szerelmi kalandba bonyolódik az egyetlen férfi taggal. Emellett annak is utánajár, miért viselkedik olyan különösen a bíró és a terapeuta, valamint új blogot indít, amelyben végigkíséri egy floridai ház felújítását.

"Humor, szemernyi szívfájdalom és óriási adag irónia teszi a szereplőket igazi barátokká. 

Az Elvált nők klubjához hasonlóan ez a könyv is szórakoztatóan mutatja be, hogyan lehet kezelni a jót, a rosszat és a csúfat." – Booklist

„Andrews káprázatos történetmesélő, aki nagyon odafigyel a részletekre. Ez a regény ösztönző és őszinte, az olvasóival pedig el tudja hitetni, hogy létezik második esély, és van élet a tragédiák után is.” – RT Book Reviews

„Szívfájdalom, humor és némi rejtély jellemzi ezt a kiszámíthatatlan csavarokkal és fordulatokkal teli történetet.” – People Magazin

„Élvezetes regény szerelemről, bosszúról és még több szerelemről. A szerző kiválóan ötvözi az akciót, szellemes párbeszédeket és szokatlan karaktereket ebben a végtelenül mulatságos történetben. Szellemes, mókás, és éppolyan szórakoztató, mint egy jó buli.” – Kirkus

„Andrews kiváló munkát végzett, szellemes, vicces, reményteli történetet tár elénk.” – Publishers Weekly

Véleményem: 

Ismét sikerült sajnos egy nagyon középszerű olvasmányt kiválasztanom a nyáron. Történet bántalmazott, megcsalt nőkről, akik kicsinyes - bár jogos - bosszú után kiáltanak. Ebből következik a bonyodalom, ami összeláncolja a nőket és az egy szem férfit. Kicsit olyan volt olvasni, mint egy hullámvasúton ülni. Voltak részek, amelyeket nagyon élveztem és voltak, amiktől kiakadtam. A blogolással kapcsolatos, illetve a diy részek érdekesek voltak, a romantikus szál - Wyatt&Grace - is rendben volt, de az ami a köztes űrt kitöltötte az nagyon unalmas volt. Valamint a szereplők kissé bugyutának voltak beállítva, sokszor nem látták a fától az erdőt, amit én nagyon nem szeretek, még a romantikusok vonatkozásában sem. A mellékszereplők sem tudtak kibontakozni teljesen, mert sokat és sokféle női karaktert vitt bele az írónő az egysíkú cselekménybe. A végén sincs csattanó, sőt pukkanó sem, de ezt már a legelejétől érezzük is. A leírások jók voltak, amitől nem volt zavaró a könyv hossza sem.  Egy igazán csajos könyv, ami kikapcsol, gyorsan olvasható, de pont ennyi idő alatt felejthető is. 

Fülszöveg: Módfelett ​bosszantó, ha egy kolléga lenyúlja az ember ötletét. Az pedig különösen fájdalmas, ha ez a kolléga ráadásul a pasink is. Regényünk főhősével, Kate-tel is ez történik. Szomorkodásra azonban nincs ideje, hiszen fontos feladatot kap: egy dúsgazdag dán vállalkozó nagyáruházat akar nyitni Londonban, és Kate-nek kell megterveznie a sajtókampányt. Ráadásul mindössze két napot kap az óriási projektre. Düh és dac munkál benne, de mindenáron tökéletesen akarja megoldani a feladatot. 

Kitalálja, hogy hívják meg az újságírókat egy koppenhágai kirándulásra, hogy ott, helyben tapasztalhassák meg az egyedülálló dán életérzést, a hyggét. Az az elképzelés, hogy az újságírók koppenhágai beszámolóit olvasva, aztán majd egymást tapossák a vásárlók London új dán áruházában. 

Hat hisztis és undok újságírót öt napig együtt tartani úgy, hogy a túrának gyakorlati haszna is legyen és a megbízó is elégedett legyen, igazán embert próbáló feladat! Mindez persze lehetőség is egy igazán nagy kalandra és arra, hogy megtanuljuk, mi is a dánok boldogságának titka.

Julie Caplin imád utazni és jókat enni. Megszállottan keresi a tökéletes gint, és hihetetlenül válogatós, ami a poharat, a tonikot és a díszítést illeti. A megszokott ginkostolói közben írta meg első regényét. Inspirációként azok a városlátogatások szolgáltak számára, amelyeket PR-igazgatóként ő maga szervezett, hogy a részt vevő újságírókkal megismertesse az adott város gasztronómiai örömeit.

Véleményem:

A három romantikus közül talán ez volt az a regény, ami a legjobban tetszett és le is kötött. Az írónőtől az első olvasmányom volt, de biztos, hogy fogja követni a többi is, talán éppen Brooklynba utazom majd vele. Igaz, hogy a mostani olvasási élményhez szerintem Koppenhága, mint helyszín nagyban hozzájárult, na meg a Hygge érzés is. Nagyon jó alapot biztosítottak a történetnek. Valójában ez a könyv egy cuki chick lit, amolyan csajos olvasmány, mint ahogy a borító is ígéri. Igen, oda és vissza vagyok a jópofa borítóktól. Nagyon jó az, ahogy Koppenhága és annak látványosságai Kate és Ben kibontakozó románcának alapjául szolgálnak, körülöttük pedig vicces és színes újságíró társaság csacsog, akik éppen tanulmányi úton vannak, ki újságíróként, ki bloggerként, ki designerként.  A karakterek nagyon jól sikerültek, mindegyik érdekes volta a maga nemében, hozzá tudott tenni a szórakozáshoz. 
Amennyiben ehhez az egész kis történethez ünnepi, például karácsonyi hangulat is társult volna, akkor maga lett volna a cukiság mennyország, de így is teljelsen rendben volt. 

Szívmelengető, humoros, romantikus olvasmány, akár őszi estéken is.