Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő?
Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

Nicolas Barreau könyveivel még nem igazán találkoztam, vagyis nem olvastam, hallottam már róluk, de eddig valahogy nem vonzottak annyira. Legutóbbi könyvtárban történt látogatásom alkalmával viszont megláttam a polcon a Világ végén megtalálsz című Barreau könyvet, vagyis annak borítóját, ami teljesen levett a lábamról, annyira romantikusnak tűnt, hogy muszáj volt kikölcsönöznöm. 

Azt kell mondanom, hogy semmi különös és mégis. Egy teljesen egyszerű, lassú mederben folyó történet, amiben mégis van egy olyan plusz, amitől érdekessé és titokzatossá válik a történetet. 

A titokzatosság köszönhető egyrészt Párizsnak, másrészt egy titkos imádónak, Principessa-nak, aki furcsa, régimódi szerelemes leveleket kezd küldözgetni a jóképű Jean-Lucnak, a párizsi galéria tulajdonosának. 

"Mélyen belélegeztem a gesztenyefák virágának illatát, figyeltem a kutyámat, ahogy vígan szökdécsel előttem, és olyan békés volt minden, hogy egy pillanatig úgy éreztem, egy Monet-képen sétálgatunk."

Jean-Luc-kal szerelmi életének hajnalán ismerkedünk meg, egy balul sikerült szárnybontogatás által, majd a jelenbe repülünk, ahol Jean-Luc által a szemünk elé tárul a kissé bohém, de elragadó Párizs és hősünk szűkebb baráti és ismerősi köre, akik szintén tipikusan franciák. 

Engem személy szerint már azzal megvett az író, hogy egy lassan adagolt csöpögős Párizst nyújtott át tálcán, amit még kiegészített egy egészen abszurd szerelmi szállal is. Jean-Luc és az ismeretlen Principessa e-mail váltásaiból bontakozik ki előttünk egy még mindig állítom, hogy picit bizarr szerelmi szál, mert azt elismerhetjük, hogy e-mail váltások útján úgy belehabarodni valakibe, mint ahogy Jean-Luc teszi, koránt sem megszokott. Ez a szál viszont adott egy kis pikantériát, ami nem tett rosszat a regénynek.

Szerettem a párizsi éttermeket, utcákat, galériát, embereket és pályaudvart egyaránt, meg a megannyi apró részletet, amit ebből a csodás, mesebeli városból kaptam. A szereplők is tipikusan franciák voltak, egyszóval egy finom habos kávéhoz tudnám hasonlítani a történetet, amit szép lassan kell kiélvezni. Én minden este egy rövidebb részt olvastam el a könyvből és imádtam, hogy estéről estére jutott egy kis könnyed kikapcsolódás és már vártam, hogy mikor tudom folytatni ezt a mesés kis regényt. Szerintem ez most kis adagokban sokkal jobban esett, mintha egyszerre kiolvastam volna, kellett a ráhangolódás, mert egyszerre tömény lett volna és talán el sem éri azt a kellemes hatást, amit bennem kiváltott. 

Nem állíthatom, hogy a szereplők közel kerültek hozzám, vagy megkedveltem volna őket, de itt ez most egyáltalán nem volt zavaró, mert szerintem egy életérzést közvetített a könyv, ami nem feltétlen a szereplőkön, hanem inkább a hangulaton keresztül jött át. Nagyon ritkán találkozom ilyen megoldással, de ezzel most telibe találta az író, nem bonyolította túl a szereplők jellemét, vagy cselekedeteiket, de ahogy mondtam ez így volt jó, pont jó.

"Drága Principessa, jelenleg roppant furcsa állapotban leledzem, azt sem tudom, egyáltalán hihetek-e saját érzékszerveimnek."

Az egyetlen zavaró momentum az volt számomra, hogy túl sok francia szó és mondta került bele, ami azért nem igazán tetszett, hiszen a szereplők franciák és ugyebár végig franciául beszéltek, még akkor is, ha mi éppen anyanyelvünkön olvastuk, engem ez egy picit kizökkentet, de ettől eltekintve tényleg egy élvezhető romantikus történetet kaptam.

                                          Hotel Duc de Saint Simon

Szerelem, Franciaország és titkok egy csodás borító alatt. 

Extra

Annak ellenére, hogy az író neve alapján joggal hihetnénk, hogy egy francia úriember áll mögötte, sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom, hiszen egy német írónő tollából származik a történet, név szerint Daniela Thiele.