2015. május 23., szombat

Joanne Harris: Csokoládé

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.



Eredeti megjelenés éve: 1999
Oldal: 310
Kiadó: Ulpius











Egy trilógia első része a Csokoládé, melyet követ a Csokoládécipő, végül a Csokoládés barack. Régóta halogattam a könyv elolvasását, mert bevallom féltem tőle, hogy nem egy olyan hangulatban kap el, amikor értékelni tudnám a regény mélységét és elsöprő érzelmeit.

Talán nagyon nehéz is egy megfelelő hangulatot elkapni, de mivel tagja vagyok Vegazus Mini-könyvklubjának és a romantika jegyében május hónapban a Csokoládé lett a közös olvasás tárgya, ezért félelmeimet félre téve belevágtam az olvasásba.

Tudom, hogy mindenki áradozik a könyvről és a filmről egyaránt, de annak ellenére, hogy szerettem, beleszeretni mégsem tudtam, nem jött az érzés, pedig megadtam neki a lehetőséget, szépen lassan olvastam, nem kapkodtam el semmit. 


Véleményem

Vianne Rocher élete egyáltalán nem mondható átlagosnak, gyermekét egyedül nevelő anyaként érkezik a karnevál idején Lasquenet-ba, az elbűvölő kis falucskákba, ahol mindenkinek megvannak a maga titkai, még az oly feddhetetlennek tartott pére, azaz az atya sem kivétel ez alól. Vianne és lánya, Anouk nagyböjt idején érkeznek a kis faluba, ahol a zárkózott közösség nem nézi jó szemmel, hogy Vianne egy pici csokoládéboltot nyit, pont szemben a templommal, ahol kanna számra folyik a mennyei csokoládé és készülnek a finomabbnál finomabb pralinék és édességek. Ahogy Vianne egyre inkább megnyeri a helyieket, annál nagyobb ellenszenveket ébreszt egy-egy emberben, ezen még az sem segít, hogy nem hajlandó a folyami vándorok ellen fordulni, emiatt egyértelművé válik, hogy a jónak és a rossznak most is össze kell csapnia, már csak az a kérdés, ami végig foglalkoztatja az olvasót, hogy ebből a csatából ki fog kikerülni győztesen.
Vianne életét végigkíséri a mágia, a magány, az űzöttség, amit végre megpróbál száműzni, azért, hogy lánya és ő végre normális életet élhessenek, talán éppen Lasquenet-ben. Egy csodás utazást követhetünk, ahogy a szereplők megvívják a belső harcaikat, vagy éppen egymás ellen hadakoznak, ki-ki a maga fegyverével, legyen az a forró csokoládé, mágia, vagy éppen a kedves szó, mindezek ellenében ott az elvakult hit és agresszió. Úgy kavarognak mindvégig az érzelmek, ahogy a csokoládé illata végi gomolyog a történeten. 

Vianne volt a kedvenc szereplőm, imádtam a nyugodtságát, ahogy mindenkiben meglátta a jót és terelgette az embereket a helyes irányba. Segített a rászorulóknak, segített megőrizni az emberi méltóságot és építeni a rég elveszettnek hitt kapcsolatokat. Igazi nő, aki felveszi a harcot, félelem nélkül. Szinte magam előtt láttam, ahogy a betérőknek kiválasztja a hozzájuk illő csokoládét, mert annyira megérezte a rezdüléseiket, bár szerette volna elkerülni, de a képességével az emberek legféltettebb titkait is meglátta. 

Szinte végig úgy éreztem, hogy mindegyik szereplő egy-egy falat csokoládé, mindegyiktől kaptunk valamit, ami sokáig velünk marad. Roux, a vándor, Armande, Luc, Anouk és a többiek, mindannyian a szívünkig hatolnak. 

Olvasás közben szinte úgy éreztem, hogy ott állok a templom és a csokoládébolt között, kívülről szemlélve a történetet és szinte éreztem, ahogy illatozik a csokoládé és a szereplők hangulata végigsöpör az utcán. 

A romantika nekem nagyon kevés volt, sokkal inkább azt éreztem, hogy a hit és a gyarlóság áll szemben egymással, vívják a saját harcukat és néha össze-össze csapnak. Igaz, hogy a történet végére jutott egy kis szerelmi szál, de nekem ez kevéske volt, sokkal többet szerettem volna olvasni Vianne ezen érzelmeiről. A vége pont ezért picit meg is lepett, nem ilyen befejezésre számítottam, vagy két percig le is taglózott, hogy "Jaj ne!" valóban így ér véget az első rész?

Francia kisváros, csokoládé, szeretet, gyűlölet, hit, barátság és mágia, ez mind-mind egy darabka, amit útravalóként magunkkal vihetünk miután letettük a könyvet. Kicsit kevés romantika, de annál több érzelem. 

Ráadás



                               Levendulamézes csokoládékrém, receptért kattints



A Mini-könyvklub következő olvasmánya júniusban:  Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér 

5 megjegyzés:

Vegazus írta...

Hu-húú, micsoda recept! :) Nyami

A romantika számomra is meglepően kevés volt a könyvben Sajnálom is, hogy az első romantikus könyvünkben alig akad romantika. Amikor összeválogattam a 10 könyvet, amikre szavazni lehetett, mindegyiknél próbáltam ellenőrizni a Goodreads-en és a moly.hu-n, hogy valóban romantikusak-e. Emlékeztem, hogy a Csokoládé filmben nem a románc volt előtérben, de a könyvet nem olvastam korábban, és mivel a Goodreads-en a "romantikus" cimke kapta a legtöbb szavazatot, megnyugodtam, hogy a könyv mégis romantikus lesz. Ezzel szemben még a filmhez képest is kisebb szerepet kapott a szerelmi szál, már ha egyáltalán nevezhetjük annak. Sajnálom, hogy így alakult, de remélem, a többi könyvvel nem járunk így. :)

Zsófi írta...

Én nem sajnálom, mert egy új kedvencem lett. :)
A csokoládékrém pedig tényleg nagyon finom lehet. :)

Vegazus írta...

Én is csak azért sajnálom, mert úgy harangoztam be a könyvklubot, hogy romantikus könyveket fogunk olvasni. Aztán ebben meg alig volt romantika. Ilyen szempontból nem volt a legszerencsésebb választás. De egyébként nekem is nagyon tetszett a könyv. :)

Kritta írta...

A romantikától eltekintve mindenképpen örülök, hogy bekerült a könyvklubba, mert még egy jó ideig biztos nem került volna a kezembe a könyv és attól függetlenül, hogy a nagy szerelem elmaradta szerettem a történetet és az azt körüllengő hangulatot. :)

Anitiger írta...

Tényleg nem sok romantika van benne, a borító becsapós. NAGYON. :)) Amúgy anyum kifejezetten utálta, pedig még csokis-sztori. Szóval nem gond, ha nem jött be. (Én az Ahern könyvtől rettegek.)

Kövess e-mailben is