Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

Megtalálom. Bármibe kerül is. Jessica Kenton az éjszaka közepén kisöccse rémült sikolyára ébred, s mikor másnap reggel nem találja őt a szobájában, csak annyit mondanak a szülei róla, hogy elment. Soha többé nem beszélnek róla. Húsz évvel később, Jessie-t ugyanaz a rémálom gyötri. Valójában sosem heverte ki, hogy gyerekkorában elszakították imádott öccsétől… és most eltűnik másik testvére is, a régészettel és egyiptológiával foglalkozó Timothy. Jessie elhatározza, hogy ezúttal akár élete kockáztatásával is megtalálja a testvérét. Tim misztikus, mások számára megfejthetetlen nyomokat hagy nővérének, melyek a gyönyörű és lázongó Egyiptom veszedelmes sikátoraiba és sivatagába vezetnek. Szerencsére Sir Montague Chamford, az elszegényedett arisztokrata felajánlja a segítségét a szorult helyzetben lévő lánynak. Kairó és Luxor árnyas utcáin, s a sivatag engesztelhetetlen pusztaságában azonban a bosszú is lecsapni készül rájuk.Lebilincselő történet családról, testvéri szeretetről, szerelemről és bátorságról, hazugságról és kalandról.

A történetet a fülszöveg nagyon jól összegzi, talán nem is érdemes mélyebben belemenni, ezért nem fogom elmesélni a teljes cselekményt, maradjon némi meglepetés is.

Van egy olyan hely a városban, ahol sikerkönyveket lehet kikölcsönözni, vagy éppen sikerkönyveket olcsóbban megvenni mindezt csak azért, mert előttünk már páran elolvasták. Nincs ezzel semmi baj, mert ettől függetlenül még szép állapotú könyvek ezek és a lényeg, hogy viszonylag új megjelenések. Az első látogatásom eredményeként ebben a kölcsönző/könyvesboltban hazajött velem Kate Furnivall-tól az Árnyak a Níluson c. regénye.

Fel voltam dobva a szerzeménytől, imádtam a borítóját, de egy ideig itt meg is állt a kapcsolat köztem és a könyv között. Felkerült a polcra és csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy belekezdjek. Igaz, hogy a történet csábítónak tűnt, ennek ellenére mégis húztam-halasztottam az olvasást, pedig az írónő a kedvenceim között van, mivel az általa írt történetek rejtélyesek, történelmi szálakkal bőven át vannak szőve és általában teljesen el lehet merülni a regényeiben.

Ilyen kép készült akkor amikor olvastam a könyvet. Egy forró habos kakaóval a legtökéletesebb.

Véleményem

Ennél  a könyvnél picit beigazolódott a félelmem, mert nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam volna. 

A történet az elején felborzolja a kedélyeket, egy olyan momentummal indul, ami utána végig fogva tart és szerintem egy picit el is viszi a történetet Georgie irányba, holott tudom, hogy ez a szál direkt az egyik figyelemfelkeltő része a regénynek, de valahogy én egy picit soknak és vontatottnak éreztem azt, ahogy Georgie-t és az ő fura szokásait, valamint a köré szőtt rejtélyt megismerjük.
Jessica Kenton ezzel szemben egy roppant belevaló, szerethető szereplő, aki bátor, elszánt és egy igazi amazon az 1930-as években, ahol a nőkre még koránt sem ez a fajta tettvágy volt a jellemző. Ez a nő mindent bevállalt, azért, hogy kiderítse mi történt azon a bizonyos reggelen, amikor az egész élete megváltozott és mindez végig kísértette a gyermekkorát. 

A végén találkozik a regény két fő szála, de addig sok izgalom, romantika, bánat és a gyönyörű Egyiptom kíséri végig a szereplőket és minket olvasókat is..

Úgy éreztem, hogy az írónőhöz az Oroszországban játszódó regényei közelebb állhattak, mert a történelmi szál azoknál sokkal erősebb volt, én személy szerint jobban el tudtam bennük mélyülni.

Ennél a regénynél viszont érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy  két szálon futott a történet mégis végig azt éreztem, hogy egy kerek egészet alkot, ami az egyik részből hiányzott azt a másikkal kiegészítette. Mindjárt mondom is, hogy hogyan értem ezt. Jessica részéről igen erős volt a kaland és a romantika, míg Georgie részéről az egyén pszichéje került előtérbe, az adott szereplő agyába nyertünk bepillantást, ami néha lenyűgöző, néha pedig kimondottan félelmetes volt. Annak aki találkozott már beteg emberekkel talán picit könnyebben megy ezen részek megértése, mert rendkívül jól felépítve tárja elénk Georgie tekervényes és néhol elképesztő gondolatait, érzéseit.
Nekem Georgie egyértelműen kicsit sok(k) volt, míg Jessica-t kimondottan szerettem, vele könnyebben ment az azonosulás és csodáltam azért, hogy valóban következetesen végigvitte a kitűzött célt, nem hátrált meg egy pillanatra sem. 

Egyiptom a könyv alapján még jobban felkeltette az érdeklődésemet, igazán hangulatosak voltak a leírások, de sajnos ettől még a regény a középszerűségbe süllyedt, annak ellenére, hogy a vége egész izgalmasra és fordulatosra sikerült. Nem is haladtam ennek megfelelően túl gyorsan a könyvvel, bár bevallom volt egy-két oldal amit át is ugrottam, mert annyira nem kötött le az adott pillanatban, ettől függetlenül nem vesztettem el az érdeklődésemet az írónő könyveivel kapcsolatosan, mert bízom abban, hogy lesz egy olyan regénye is, amikor a történelmi hátteret és az izgalmat is a lehető legjobban fogja ötvözni.

Nekem a magyar kiadás borítója tetszik a legjobban, hoztam egy kis ízelítőt a külföldi kiadások borítóiról is, amik szépek ugyan, de mégsem sikerült azt a hangulatot megteremteniük, amit a magyar verziónak.

Értékelés: 5/3,5