2015. február 12., csütörtök

George Cooper: Magánügy


Amikor egy könyv felkelti az érdeklődésemet a fülszöveg alapján gyakran utána szoktam járni annak, hogy ki is valójában a könyv írója, mert abból már igen jól szoktam következtetni, hogy egyáltalán lesz-e nekem közöm a könyvhöz, vagy érdekelni fog-e egyáltalán. 

Most sem történt ez másképpen, mielőtt belekezdtem a történetbe egy picit utána jártam George Cooper-nek, akit egy mai Rejtő Jenőként említenek a hátoldalon. Ezt elsőre érdekesnek találtam, de nem álltam le, amíg valójában nem jutottam érdemi információhoz. Elárulom nagy volt a meglepetés, mikor kiderült George Cooper nem más, mint Bodnár Gyula, aki a Tevánál dolgozik és emellett írói karrierjét is építgeti. Sőt egy interjúban azt is elárulta, hogy minden karakterben egy picit ő is benne van. Ami miatt egyre jobban kíváncsi lettem a könyvre, az az a tény, hogy az író a nyilas jegy szülötte és számomra a nyilas jegy szülöttei egyértelműn remek humorral és kreativitással rendelkező emberek, ezért reméltem most sem fogok csalódni.

A teljes interjú itt elérhető: interjú

Ami először feltűnt a könyvvel kapcsolatban, hogy a szemnek kellemes betűméretben és stílusban szerkesztett, a lapoknak pedig szép egységes alapszíne van. Nálam ezek az apróságok is igen sokat tudnak hozzáadni egy könyv értékéhez. 
A borító alapján már feltételezhetjük, hogy egy nyomozós, lövöldözős krimivel állunk szemben. Ahogy ránézünk a könyvre egyből látjuk, hogy a külső letisztult, egyszerű, igaz itt nincs is szükség a túlbonyolításra, mert, mint kiderült a könyv magát adja el az olvasónak, nincs szükség ehhez külső túlzásokra. Egyetlen pici részlet zavart a borító alján elhelyezett szöveg: Kizárólag olvasni tudóknak! Igazából ezt nem nagyon tudtam/tudom hová tenni.

A könyvről: 
A történet egyszerre több szálon fut, ami szerintem nagyon jó, mert emiatt nem válik egy pillanatig sem unalmassá, amikor már-már lankadna a figyelmünk rögtön ugrunk is egyet és egy másik esemény közepén találjuk magunkat, ahol ismét történik valami érdekes, ami előre mozdítja a majdan összefutó szálakat. Jön egy újabb fordulat, egy újabb szereplő, egy újabb gondolkodásra és nevetésre ösztönző szituáció. 
Egy maréknyi csapat kezd neki egy nyomozásnak, ahol a karakterek között mindenki megtalálhatja a neki szimpatikusat, legyen az a vagány, a dögös, a csábos, a kicsit esetlen ,vagy éppen a jó öreg megbízható. Az egész történet egy örökös felkutatásával kezdődik, de ennél valami sokkal több alakul ki, amikor már a titkos fegyver és a kábítószer is jelentős szerepet kap a történet folyamán, ahol ismét mindenki megtalálhatja az a szálat, ami őt a leginkább érdekli. Szinte tálcán kínálja a lehetőségeket, hogy mi magunk válasszunk karaktert és történetet. Mindeközben remekül szórakozhat az olvasó, köszönhető ez a remek szófordulatoknak és az eddig csak Vavyan Fable-nél megismert letisztult, intelligens humornak. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor egyik kedvenc írónőm annyira egyedi humorát viszontláttam, csak férfiasabb formában, úgy ahogy azt csak egy férfi tudja előadni és megírni. 
Sikerült azt elérnie a történetnek, hogy végig a nyomozás részesének éreztem magamat, mert sodortak az események, ez igen ritkán szokott előfordulni, de most ezt éreztem. 

Összegezni úgy tudnám, hogy egy remek felnőtteknek szóló mesekönyv, ami kiragad egy kicsit a hétköznapok monotonításából és olvasás közbe nevetésre ingerel. 

Kedvenc karakter: Egyértelműen, Tom. Igaz kicsit esetlen és kelekótya, de helyén van a szíve és megbízható. Imádtam ahogy vezet, vagyis éppen próbálja a csotrogányt kormányozni. 

Kedvenc idézet: "A csirkehússal együtt alaposan megrágtam a frissen szerzett információkat is. Úgy éreztem magam, mint az, aki egy kulcslyukon keresztül kémleli a világot: apró részleteket látok, azokat is csak fél szemmel, és van, ami elrejtőzik előlem, akárhogy csavargatom a fejem. Persze a kulcslyukon keresztül is érdekes dolgokat láthat az ember"

Ez mennyire igaz! 

Állítólag folytatás is készülőben van, amit én érdeklődve várok. Addig is bátran ajánlom mindenkinek olvasásra, aki szereti a humort és egy kis nyomozás sem áll távol tőle. Üde színfolt a magyar krimi palettáján. 

Fülszöveg:

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Kiadó: Álomgyár
Oldal: 420
ISBN: 9786155252525




Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is