2015. február 20., péntek

Diane Pearson: Csárdás

Egy könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni, mert a történet magával ragad, de ugyanakkor néha le kell tenni, hogy a sok élményt egyáltalán be tudjuk fogadni, holott szinte falnánk a sorokat egymás után.  
Egy történelmi hullámvasútra ültet minket a szerző, ami hatalmas magasságokba és félelmetes mélységbe száguld velünk 571 oldalon keresztül.

Egy romantikus családregény, ami a XX. század viharos történelmén kanyarog keresztül, ahol a zsidók, a nácik, a nemesek és a parasztok sorsa szorosan összefonódik, háborúk, éhínség, gazdasági válság és jólét váltogatja egymást.  A Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család történetén keresztül bontakozik ki a szemünk előtt a magyar és az egyetemes történelem egy igen tág része, a XX. század első kétharmada.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, de el kell ismernünk, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre, mert alapos, részletes és mindenre kiterjedő alapossággal írja meg a történetet. Még a magyarokban rejlő tüzet is sikerül a lapokra varázsolnia, annak ellenére, hogy külföldiként ír és kutat. 

Egy gyönyörűen megírt történelmi, de ugyanakkor romantikus családregényt tarthatunk a kezünkben, és komolyan mondom, hogy voltak olyan részek, amikor a szereplőkkel együtt könnyeztem, mert még azok az emlékek is felidéződtek bennem, amit a nagymamám mesélt a háborúról. Annak ellenére, hogy nem voltam részese az eseményeknek a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy ott állok én is, mint egy külső szemlélő az 1910-es évektől kezdve és követem azt ahogy életek, családok mennek tönkre a háborúk miatt és csak azért, mert nem egyeztek a politikai nézeteik az aktuális hatalommal, vagy éppen a származásuk taszította őket a hihetetlen gazdagságból a nácik kezei közé. 

El sem tudom képzelni egy külföldi író, hogy volt képes egy ilyen gyönyörűen megírt, a történelmet korhűen visszaadó romantikus, de egyben tragikus történetet megírni, mert valljuk be magyar író tollából még nem született egy ilyen átfogó képet nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató és megindító történelmi regény.

A szereplők többsége a szívemhez nőtt, remek jellemábrázolások, a pozitív emberi tulajdonságok mellett megjelenik a gonoszság is, de valahogy az összes szereplő hozzáad valamit saját magából a történethez, amitől egy nagy kerek egész lesz ez a mesével vegyített szomorú, néha boldogító valóság. 

Katartikus élmény volt olvasni a könyvet, erre a könyvre mondom azt, hogy egy igazi érték és egy olyan olvasmány, amit akár a középiskolákban is kötelezővé tennék. 

Ahogy megnéztem a könyv adatlapját és láttam, hogy az Elfújta a szélhez hasonlítják, akkor úgy gondoltam ez csakis valami túlzás lehet, de el kell ismernem, hogy talán azért, mert közelebb áll hozzám Magyarország történelme, de sokkal jobban szerettem a Csárdást, mint az Elfújta a szelet, nekem többet nyújtott érzelmileg, élményileg és történelmi szempontból is mindenképpen. 

Gyönyörű, igaz és minden sora érték, ráadásul mondanivalója van, ami manapság igen ritka. Bevallom alaposan elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, mi, akik most a XXI. században élhetünk a magunk kis problémáival, ami rá kellett döbbennem, hogy őseink problémáihoz képest sehol sincsenek. Nem vagyok biztos benne, hogy én azokat a megpróbáltatásokat kibírtam volna, vagy sem, amit ők emelt fővel fogadtak és elfogadtak.  

Egyedül a címmel volt egy kis problémám, nekem nem egyeztethető teljesen össze ez a tüzes tánc a könyvvel, de ezen túllépve egy igazi élmény, mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra. 

Köszönöm a könyvet a T.bálint Kiadónak

Értékelésem: 5/5


Diane Pearson
Csárdás
T.bálint Kiadó
571 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is