Dan Brown: A titkok titka

Fülszöveg: A világ leghíresebb thrillerszerzője új, lenyűgöző regénnyel tér vissza – egy lendületes, fordulatos, gondolatébresztő mesterművel, amely úgy szórakoztatja az olvasókat, ahogy arra csak Dan Brown képes.

Robert Langdon, a szimbolika professzora Prágába utazik, hogy részt vegyen egy meglepő előadáson, amelyet az a neves noétikus kutató, Katherine Solomon tart, akivel nemrég kezdett romantikus kapcsolatot. Katherine egy különleges könyv megjelentetésének küszöbén áll, amely forradalmi tudományos felfedezéseket ismertet az emberi tudat természetével kapcsolatban… és ezek a felismerések a több évszázados, beágyazott hitrendszerek szétrombolásával fenyegetnek.

Amikor egy brutális gyilkosság káoszba taszítja az egész utazást, Katherine hirtelen eltűnik, a kézirata pedig megsemmisül. Langdon kétségbeesetten próbálja megtalálni a nőt, akit szeret, és hátborzongató versenyfutás kezdődik Prága misztikus városrészeiben. Könyörtelenül vadászik rá egy nagy hatalmú szervezet, valamint egy ijesztő alak a város ősi mitológiájából.

Miközben a cselekmény kiterjed New Yorkra és Londonra, Langdon beleveti magát a futurisztikus tudományok és a történelmi tanok kettős világába, és a kódok és szimbólumok labirintusán keresztül felfedi a sokkoló igazságot egy titkos programról, amely örökre megváltoztathatja azt, ahogy az emberi elméről vélekedünk.

DAN BROWN nyolc sikerlista-vezető regény szerzője, egyebek közt A Da Vinci-kódé, amely minden idők egyik legtöbb példányban eladott könyvévé vált. A Robert Langdon-thrillerek – köztük Az elveszett jelkép, az Angyalok és démonok, az Inferno és az Eredet – világszerte elvarázsolták az olvasókat, és intellektuális vitákat, párbeszédeket, találgatásokat hívtak életre. Brown regényei 56 nyelven jelentek meg a világ minden táján, összesen több mint 250 millió példányban.

 Dan Brown Angyalok és démonok (Robert Langdon 1.) regényével kezdtem az ismerkedést a hosszabb terjedelmű szórakoztatóirodalommal és ennek már 26 éve, ha jól számolom. Az azóta eltelt időben vevő voltam az újabb és újabb Robert Langdon történetekre, bevallom kedvencem lett a jóképű szimbólumkutató professzor.

Nem is volt kérdés, hogy a megjelenéssel egyidőben szeretném beszerezni A titkok titka (Robert Langdon 6.) kötetet is. A nagy várakozással ellentétben kicsit félve kezdtem bele, mert az előző rész, Az Eredet megjelenése óta bő 8 év eltelt és azt gondolom nem könnyű visszahelyezkedni egy történetbe, sőt, nem könnyű ennyi idő után rátalálni újra a karakter dinamikájára és hangjára sem.

A karakterek intelligenciája tovább erősödött, de valami picit elveszett a szellemiségükből, a történetükből. Végig azon kattogtam, hogy egy jobb akciófilmben vagyok, csak éppen sokkal több tudományos csavarral és számomra kevés történelmi háttérrel. Bevallom, a történelmi részletességet nagyon hiányoltam, pedig a helyszín, Prága ezt annyira adta volna. A tudományos leírásoknál pedig a szakszavak miatt nagyon erősen kellett figyelni, ez néha ki is zökkentett a történetből.

A karakterek érzelmei és magánélete nem igazán bonyolódott tovább, amit szintén sajnáltam, nagyon elment a tudományos irányba a kettőjük kapcsolata is.

Összességében a történet jó lett, a felvetett tudományos téma megállja a helyét a mai korban és akár 10 év múlva is. Dan Brown tökéletesen elvégezte az írói munkáját, mint egy kisiparos, aki gyönyörű terméket gyárt, picit alakít rajta, de lényegében minden egyes terméket ugyanaz a magas színvonal és kivitelezés jellemez. A regény tehát jó volt, tetszett és szórakoztatott az olvasás közben, de egy kicsit úgy éreztem, hogy az egyes képeket már valahol láttam, olvastam, nem így és nem ebben a formában, de mégis ismerősen hatottak az egész. Ettől az érzéstől nem tudtam szabadulni, pedig tetszett a helyszínválasztás, a történetvezetés és a karakterek is.

Ajánlom mindenkinek a regényt, akik nyitottak a tudományos újdonságokra, titkokra és a pörgős jelentekre.

Sándor István: Limcsi ügyvédsztori – A vébé

Fülszöveg: London, bíróság, foci.

Pocak, a fiatal ügyvéd komoly lehetőséget kap. Felvirágoztatná karrierjét, ha megnyerné a londoni jogvitát!

Azonban a megbízó, az informatikai cég ügyvezető mogulja nem őszinte. Mi a célja tulajdonképpen? És mi köze van a közelgő labdarúgó világbajnokságra kiírt nagyszabású IT tendernek?

Pocak hall ezt-azt innen-onnan. Például a megbízó, Zulc Tódor, bennfentes körökben csak Tody terjeszkedési tervéről és az informatikai piac egyeduralmának megszerzéséről. Meg hogy a konkurencia sem tétlen…

A sármos Pocak mindentől függetlenül meg akarja nyerni a pert. Természetesen. Ebben segítségére siet Janka, a bűbájos titkárnő, valamint Eleonóra, a káprázatos jogtanácsos. És mindketten a szívére is pályáznak.

Mi lesz ebből?

A Limcsi ügyvédsztori minden része önmagában is megálló jogi kalandregény.

A sorozat második kötetét rejtélyes háttérmegállapodások és cselszövések, ágas-bogas szerelmi szálak tarkítják. Visszatér Tócsni, a szeleburdi ügyvédtárs és Berta, az akkurátus jelölt. Nem maradhat ki a minden titkot kiderítő Sanyi, a magánnyomozó sem. Az olvasó betekintést nyer az ügyvédek és választottbírók mindennapi életébe. Mindezt Géza bácsi, a nyugalmazott bíró karikatúraszerű humorral meséli!

Januári első olvasmányaim közé bekerült az ügyvédsztori 2. része, A vébé, mivel decemberben nagyon jól szórakoztam az első részen és a karakterek is tetszettek, így jöhetett a második felvonás.

 Tudom, hogy a jog és a paragrafusok világát sokan unalmasnak, száraznak gondolják, de az író bebizonyítja, hogy meg lehet ezt tölteni humorral és jó sztorikkal egyaránt. Ez a regény pont rámutat arra, hogy a jog világa lehet nevetségesen szürreális, pörgős és romantikus egyaránt, sőt néhol tanító és realista is. Ebből a részből megismerhettem a választottbíróság intézményét, amiről bevallom, eddig nem is hallottam, de minden alkalommal örülök, amikor a látóteremet is szélesíthetem az olvasásaim során. 

 A történet ezúttal is több helyszínen játszódik, amitől igazán színes lett. London ikonikus helyszínei között lavírozva Pocak és Tócsni, a fiatal ügyvédek próbálnak helytállni a saját karrierjük és a magánéletük káoszában, miközben a tárgyalótermi megmérettetés mellett a jól megalkotott mellékszereplők is kavarják a szálakat, ezzel a szokásos galibákat előidézve. 

Természetesen Géza bácsi és Elza néni továbbra is incselkedve narrálják az eseményeket, nagyon cuki pofák.

Miért tetszik ez a sorozat?  

- Az alkalmazott humor könnyed, illik a szereplőkhöz és a jog világához is, 

- a karakterek energikusak, viccesek és szerintem erős karakter ábrázolással dolgozik az író,

- megvan a könyvben az a romantika, ami nem túlzott, de mégis vidám,

- plusz az az atmoszféra, amitől mi is kicsit magunkénak érezzük a szereplők életét és az eseményeket.

Továbbra is ajánlom a sorozatot, ha valami olyat szeretnél olvasni, ami megmosolyogtat, miközben remekül terelgeti a karaktereket a saját mozgalmas kis világukban. 

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Sándor István: A ​fecni (Limcsi ügyvédsztori 1.)

Fülszöveg: Pocak és Tócsni vagány, fiatal ügyvédek.

Na jó, kicsit hebehurgyák.

Mindenesetre egy jól menő építési vállalkozó megbízásából egy budapesti társasházi lakás megvásárlását intézik Párizsban. A vállalkozónak nagy szüksége van az ingatlanra, mert egy grandiózus projekt fontos része.

Az ügyvédek diadalittasan térnek haza.

Ám az eljárás sikerét egy apró, jelentéktelennek tűnő malőr veszélyezteti: nincs meg egy bankszámlaszám. Amit egy kicsi kis fecnire firkantottak le.

A probléma megoldása érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz Janka, a korábbi divatmodell, jelenleg az ügyvédi iroda titkárnője, valamint Pocak szintén ügyvéd nővére, Kata. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendőrség nyomozni kezd az ügyben, mivel célkeresztjükbe került egy nemzetközileg ismert szélhámos. Ha ez még nem lenne elég, színre lép egy titokzatos hazudozó, a dúsgazdag latintanár, Ráckevei Adalbert is, és a jól menő vállalkozónak magánéleti problémái támadnak.

És mindenki a fecnit keresi.

„P. G. Wodehouse elbújhat mellette!”
Nádasi Krisz író, szerkesztő

A sorozat első kötete cselszövések és véletlenek, bimbódzó szerelmi szálak és szakítások kavalkádja, titkokkal és félreértésekkel tarkítva – rengeteg humorral elmesélve.

 

Nagyon fellelkesültem, amikor felkérést kaptam a Limcsi ügyvédsztori kötetek elolvasására, mert talán nem is tudjátok, de nagy P.G. Wodehouse rajongó vagyok, a sorozat pedig pont a wodehouse-i szellemiséget lengette be előttem, csak éppen a magyar valóságban. 

A történet középpontjában Pocak és Tócsni állnak, akik ügyvédként a jog kesze-kusza világában próbálnak eligazodni, ez pedig hol sikerül, de inkább nem, viszont kitartóan keresik a bajt. A történetben egy jelentéktelennek tűnő fecni kalamajkák sorát indítja el, ahol minden összefügg mindennel és mindenkivel, illetve a szálak úgy tekeregnek, hogy azt egy macska sem tudná jobban összegabalyítani. Az eseményeket Géza bácsi és Elza néni kommentárja vagy inkább vidám narrálása kíséri, ami szórakoztató, de igen sajátos, cukipofák. Ez a narratíva egyszerre ad keretet és csavar egyet a történeten, de egyúttal kitekint a jogi kliskére is. A történet mindvégig egy fecni okozta bonyodalom köré épül, de a karakterek más-más perspektívából láttatják az ügyet és közben ügyesen keverik bele a történetbe a saját ügyes-bajos dolgaikat. A szerelem pedig néhol túlzó, de pont olyan mértékben, amit egy humoros, szinte karikatúraként megelevenedő karakterektől elvár az olvasó.

Tetszett, hogy ebben, a jogi ügyeket a középpontba állító történetben minden és mindenki  szerethetően kaotikus, kicsit őrült és az, ahogy az utolsó mondatig mindent a humorra épít az író. Az egyértelmű, hogy nem szabad a logikát keresni a karakterek cselekedeteiben, mert ebben a kötetben sokkal fontosabb szerep jut a "sírva vigadnak" hangulatnak, a karakterek felépítésének és kidolgozásának. A jogi világ sztereotípiáit teljesen ledönti, de közben meg is erősíti azt, így ez egy feloldatlan dichotómia, hiszen a jogi terminológia tűpontos az író képzettségének köszönhetően, de a szereplők megkívánják, hogy a jogra jellemző szabályrendszert ledöntsék és átugorják.

Bevallom, pont ezt az olvasási élményt reméltem, amikor kinyitottam a könyvet, vártam, hogy valami jó kis darabot húzzak ki a jogi humorzsákból és valóban, pont ez jött át a lapokról. 

Nagyon szerettem a karakterek összefonódását, kedvenceim lettek: Kata, Pocak és Tócsni, na és persze a vonzó Janka. A mellékszereplők is érdekes figurák voltak, közülük a legérdekesebb Adalbert, de Sámson és Dimitrova, sőt a többiek is jól illettek a történetbe, jól hozták a csavarokat. 

Egyetlen pici észrevételem, ami nem von le a történetből, hogy számomra az ilyen humorból nagyjából a 220-270 oldal a megfelelő oldalszám, ezt most is éreztem picit, úgy a 300. oldalnál, bár nagyon jó lett a befejezés.

Összességében ebben a történetben a legklasszabb számomra mégis az volt, hogy már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a vesztükbe rohannak a karakterek és baj lesz belőle, de mégis ott motoszkált a gondolataimban, hogy ezen milyen jót fogok nevetni és természetesen igazam is lett. Végig jól szórakoztam és alig várom, hogy elolvassam a következő részt is. 

Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Dr. Zacher Gábor - Kálmán Norbert: Zacher 3.0 (az én mentőszolgálatom)

Fülszöveg: Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel idéz fel humorral teli, ugyanakkor kőkemény igazságoktól sem mentes történeteket az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig hatoló történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

Mióta az eszemet tudom Dr. Zacher Gábor minden évben a szilveszteri hírek, az életmentéssel összefüggő adások része volt, észrevétlenül edukálta a nézőket, amellett, hogy minden esetben korrekt, kendőzetlen beszámolóival nem lehetett nem odafigyelni Rá, mindegy volt, hogy hány éves az ember. Repültek a petárdák, túladagolások és némi alkohol gyomormosással, a toxikológia legsötétebb bugyrai, a doktor úr kendőzetlenül őszintén bemutatta a kórházi valóságot. Fiatalok és idősek, mindegy volt ki az illető, Ő ott volt a kórteremben, a mentő mellett, ez csak úgy főcímekben a gyerekkori, majd felnőttkori emlékeimből, talán ezek a televíziós élmények maradtak meg leginkább vele kapcsolatban (szerencsére nem személyes tapasztalatok), illetve, hogy egy ideig anyukámmal ugyanabban az intézményben dolgoztak. 

Ezek alapján kíváncsi voltam a Zacher 3.0 című kötetre is. 

Alapvetően pontosan azt kaptam, amit vártam: kiváló történetek, tanítás és őszinte, kendőzetlen magyar valóság a mentőkről és mentettekről. Sok dolog meglepett és el is gondolkodtam, hogy valóban ma mennyire nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, hogy "jól" hívjunk segítséget, ezt mindenképpen itthon is pótolni fogjuk a gyerekekkel, szerintem pozitív, hogy ilyen "apróságokra" is felhívja a figyelmet a kötet. 

A könyv végéhez érve sok mindent átértékel az ember, tisztelet ébred bennünk egy olyan szakma iránt, aminek nem vagyunk a részesei, de bármelyik pillanatban szükségünk lehet rájuk. 

Szerintem Dr. Zacher Gábor nem fogja tudni szögre akasztani a mentős kabátját és remélem, hogy még sok nyers, őszinte tájékoztatást kapunk tőle, miközben sok életet mentenek meg bajtársaival együtt. 

A fotót igyekeztem a könyvhöz és a doktor úr személyiségéhez kapcsolódóan színesre, vibrálóra elkészíteni, remélem sikerült megragadnom a személyiségét és a könyv tartalmát a fotóval is. 

Szerintem érdemes elolvasni ezt a ismeretterjesztő életrajzi kötetet, mert nem könnyű olvasmány, de hiánypótló a témában és talán az olvasás után mindenki kicsit más szemszögből fog a mentésre, a mentésben résztvevőkre tekinteni.

Ellyne:Carol of the Bells

 

Fülszöveg: Green Falls hegyei között minden évben kísért egy sötét, mágikus alak.

Gwen Roberts természetesen pont ekkor marad hoppon, és kénytelen egyedül tölteni néhány napot a világ végén álló faházban. Csakhogy az álmai egyre furcsábbak.

És egyre valóságosabbak.

A városlakók mendemondákat suttognak a világ legfinomabb kávéja fölött. A csendet régi karácsonyi dalok törik meg, bakancsos léptek dübörögnek az erdőben, csengőszó kíséretében. Ráadásul ott van a hármas faház gyanús lakója is – a mogorva férfi, aki szemmel láthatóan nincs elragadtatva Gwen jelenlététől. Főleg akkor nem, amikor egy rossz reggelen forró, koffeines löttyel önti le.

De mi van, ha a sötét alak, aki álom és valóság határán kísért, nem csak egy legenda?

Mi van, ha a Mikulás-ruhába bújt rém nagyon is létezik?

Egy dolog biztos: a fazon arra végképp nem számít, hogy egy éjszaka nem ő fog riogatni – hanem őt kapják el.

E történet dala legyen a: Carol of the Bells

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét karácsonyi könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!

Az idei évem első olvasmánya meglepő módon nem thriller vagy egy romantikus regény volt, hanem egy rövid, de humoros és indokoltan 18 karikás fantasy, Ellyne-től. 

 

Azt gondolom, hogy az év elején is ér karácsonyi hangulatú könyveket olvasni, ki állíthatna meg ebben?! 

 

A történet egy csendes kisvárosban, a cuki Green Falls hegyei között játszódik, de itt azért senki sem olyan ártatlan, mint azt elsőre gondolnánk. A történetben cukormázból, forralt borból és meghitt romantikából is jut bőven, na és persze ki ne felejtsem: humorból, de itt jön a de, hát mi volt ez, kérem szépen? Ellyne nagyon jól adagolta a vad, állati ösztönökből, kockahasú, világító szemű mikulásból és némi mágiából összeálló történetét, bevallom ez igencsak kedvemre való volt.

 

Ez a novella így év elején a röpke 104 oldalával felrázott rendesen és megadta a januári olvasások alaphangulatát, tette ezt a nagyon hatásos képi jeleneteivel és szerethető karaktereivel, akik szó szerint szörnyen jól sikerültek.

 

Gwen és Damien története humoros, spicy és borzongatóan izgalmas. Javaslom, hogy kezdjétek Ti is az évet a csodás Green Falls hegyei között megbúvó kis faházban egy vörösen izzó szemű Mikulással.