M.C. Beaton: Egy holttest és más semmi?

 Fülszöveg: Fellworth Dolphin udvarias, szorgalmas fiatalember, aki még mindig az anyjával él együtt. Szerény körülmények, örök takarékoskodás, szoros póráz – ahogy azt Fellworth kiskorától megszokta. Amikor a (nem igazán) kedves mama elhalálozik, Fellworth, ne szépítsük, megkönnyebbül. De az igazi meglepetés csak ezután következik: kiderül, hogy Fellworth hatalmas vagyont örökölt az anyjától.

Vajon honnan a temérdek pénz? Tényleg részt vett Fellworth apja egy hajdani, híres vonatrablásban? És ki a titokzatos hölgy azon a festményen, amelyet anyja a gardróbszekrényben rejtegetett?

Nincs más hátra, ki kell deríteni az igazságot! Fellworth összeszövetkezik Maggie-vel, egy helyes, talpraesett lánnyal, hogy kinyomozzák a rejtélyes vagyon eredetét.

 

Elmondható rólam, hogy évek óta folyamatosan olvasom M. C. Beaton regényeit, legyen szó Agatha Raisin-ről, Hamish Machbeth-ről, esetleg Miss Pym-ről. Nem tagadom, hogy szeretem a vidéki báj és a krimi ötvözetét, a némiképpen hebehurgya főszereplőkkel. Ez a műfaj az egyik olyan, ami a legjobban ki tud kapcsolni, mindig szívesen nyúlok hozzá. Sajnos az írónő bekövetkezett halála miatt már nem fog újabb és újabb történetekkel előállni, de nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az eddig még magyarul meg nem jelent köteteit. 

A Lettero Kiadó jóvoltából viszont most egy kicsit más oldaláról ismerhetjük meg az írónő munkásságát. A könyv borítója kedvenc színjeimben pompázik, emellett annak is örülhettem, hogy egy újabb habókos párosról olvashatunk egy történetet, ami kalandosnak ígérkezik.

"Miként az írástudatlanok is egyre nagyobb jártasságra tesznek szert hiányosságuk leplezésében, úgy történt ez Mr. Fellworth Dolphinnal, azaz Fell-el is, aki negyven felé közeledvve még mindig szűz volt, de ezt a tényt gondosan titkolta."

Tehát így indul a regény, megtudjuk a "legfontosabb" információt Fell-ről, aki történetünk hőse lesz. A történet elejétől fogva Fell és Maggie sorsa összefonódik, miközben egy Fell-t - hőseink gyanúja szerint legalábbis - érintő bűntényt próbálnak kibogozni, természetesen elég sajátos látásmód szerint. Így képbe kerül egy vonatrablás, pénz, számos olyan esemény, ami számukra egyenként is halálos lehetne, némi romantika és természetesen a cozy mistery csepp érzése is. 

Maggie és Fell ismerkedése egy nagyon érdekes macska-egér játékot tükröz, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy  szerettem kettőjük érzelmi hullámvasútjáról olvasni. Örültem neki, hogy a kapcsolatuk Agatha és Hamish szerelmi életéhez képest merőben más volt. A két karakter nem mondom, hogy roppant szerethető, de mindenképpen érdekes jellemábrázolást kapott, ami miatt nagyon kíváncsi voltam rájuk. Ami pluszként jelent meg, hogy két érzelmileg sérült, instabil karakter áll a középpontban. Középkorú szereplőink gyermekkoruktól kezdődően a szüleik befolyásától kísérve nőttek fel, majd hirtelen kiszakadtak ebből a függő, egészségtelen viszonyból, de továbbra is az egymásra utaltság kérdését a két szereplő egymáson éli ki, betöltik egymás számára az űrt. Szerettem ezt a koncepciót, ami nem biztos, hogy mindenki számára könnyen befogadható, de én mindenképpen figyelemreméltónak találtam.

Számomra sokszor felszínesek voltak a szereplők, ez vitathatatlan, de érdemes a fentieket figyelembe véve nézni, hogy mennyire sérült embereknek kellene egy egészséges kapcsolatot kiépíteni, ráadásul a helyzetük is a hirtelen vagyontól nem várt nehézségek elé állítják őket. A karakterek a végére egészen kedvező fejlődési tendenciát tudtak mutatni. :)

A történet a lassú, a furcsa kezdés ellenére jól berobbant a szó szoros értelmében is, nem kell attól tartani, hogy elalszunk olvasás közben, mert igazából remekül lehetett vele haladni,  sodródtunk a rejtély és a bizarr romantika folyóján. 

Azt kimondottan üdvözöltem, hogy rövid a történet, mert többet bizony nem bírt volna el. Aki nem egy klasszikus Agatha és Macbeth történetet vár az nem fog csalódni, ki fog tudni kapcsolódni a történet által, főleg ha a kissé idegesítő szögletes, mániás cselekedetektől el tud vonatkoztatni és elfogadja a szereplőket olyan egyszerűnek amilyenek. A rejtély viszont kimondottan életszerű volt, el tudtam gondolkodni rajta.

Összességében nem a kedvenc regényem az írónőtől, de a kíváncsiságom úgysem hagyta volna, hogy ne olvassam el, így összességében nem bántam meg. Ami miatt pedig mégis boldog vagyok, hogy elolvastam az az, hogy ezzel az olvasással is meg tudtam engedni az írónak, hogy kibújjon az általam ráerőltetett és preferált skatulyából. El tudom fogadni azt, hogy másképpen mást ír, ráadásul sikerült megtalálnom a pozitívumokat a regényben, mert tagadhatatlan, hogy voltak benne jópofa villanások, ami miatt kár lett volna kihagyni ezt az olvasást.

Kiadó: Lettero

Megjelenés éve: 2020.

Oldalszám: 264