3 könyvről röviden (P.G. Wodehouse, Agatha Christie, Szabó Magda)

 Úgy gondolom, hogy vannak olyan történetek, amelyeket nem érdemes túlzottan elemezni, mert önmagukért beszélnek. Egyszerűen zseniálisak, de legalábbis olvasásra mindenképpen érdemesek. Ezek azok a könyvek, amelyeket csak röviden szeretnék ajánlani, mert hosszan bármit is írnék róluk csak  gejl lenne. 

Agatha Christie - Parker Pyne esetei

"Hétről hétre egy különös magánhirdetés jelenik meg a Timesban: „Boldog? Ha nem, keresse fel Mr. Parker Pyne irodáját!”. A nyugdíjas Parker Pyne ugyanis a boldogság szakértője és a boldogtalanság kérlelhetetlen ellenfele. Mr. Pyne hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalataira támaszkodva, statisztikai alapon dolgozik, ám leghatékonyabb fegyvere mégis a kiváló emberismerete. Ügyfelei közt megtaláljuk a kemény munkával felkapaszkodott, újgazdag özvegyet, akit már minden luxus untat, a külföldi szolgálatból hazatért, de új izgalmakra vágyó őrnagyot és az egyetlen fia könnyelmű eljegyzése miatt izguló, aggódó anyát is. Miközben sikerrel bogozza ki a boldogtalanságot okozó szálakat, Parker Pyne hálóján több bűnbanda – köztük emberrablók és gyémánt tolvajok – is fennakad."

Nem gyakran esett meg, hogy Agatha Christie ennyire elvonatkoztatott volna a nyomozóitól, magától a nyomozástól. Parker Pyne esetében kivételt tett, legalábbis a kötet felének vonatkozásában és inkább a psziché kapta a főszerepet. Pszichológiai útvesztőkön át kereshettük a boldogságot Pyne-nal, aki  nyugdíjas hivatalnokként kezdett foglalkozni azzal, hogy az újsághírdetésére jelentkezőket boldoggá tegye. 

Válogatott novellák által ismerjük meg Parker Pyne érdekes személyiségét, azt, hogy miként jár az agya egyetlen rugóra, ami mindig a boldogság irányába mutat. A novellák viszonylag rövidek, így könnyed olvasmányok, ráadásul legtöbbször eltérő vonalon mozgatja a szereplőket az írónő, így ez a gyűjtemény egy percig sem volt unalmas. Pyne nem olyan zseniális, mint Poirot, nem olyan jó megfigyelő, mint Miss Marple, de tagadhatatlanul van benne valami egyedi, ami miatt megkedveltem a karakterét. Érdekes volt, hogy a boldogság üzleti alapként jelenik meg, de működött. Mindemellett, akik ismerik az írónő életrajzát azok több párhuzamot is felfedezhetnek az olvasás során.

Megjelennek a házastársi problémák, az anyagi problémák, a mókuskerékből kilépés vágya és a monotonitás, sőt a nélkülözhetetlen  pénz is.

Mindennapi problémákat csomagolt be az írónő kis elbeszéléseibe, olyanokat, amelyekkel valószínűleg ő maga is naponta szembesült, talán többel közülük meg is küzdött. 

A szokásos remek karakterábrázolás és a stílus önmagáért beszél, igazi csemege ez a gyűjtemény. 

Személyes kedvencem a Bagdad kapuja című elbeszélés volt, mert ez emlékeztetett leginkább a hagyományos krimijeire, de mégis Parker Pyne-os volt, könnyeden, keletiesen megoldott.

Aki szereti az írónő munkásságát az ezúttal is bátran evezzen vele új vizekre, nem fog csalódni.

Szabó Magda - Az ajtó

"Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?
Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?

Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára. "

Nálam az idei év nagy meglepetése és felfedezése Szabó Magda Az ajtó című írása lett. Igen, ezt így bátran ki merem jelenteni, nem is értem eddig, hogyan tudtam félretenni a könyveit. Ez az írása szívbe markoló, gyönyörű, gyöngéd, de mégis vad. 

Biztos vagyok benne, hogy mi, magyarok sokkal jobban át tudjuk érezni a regény lüktetését, rejtett és nem annyira rejtett mondandóját, mint a külföldi olvasók, akik ennek ellenére szintén imádják. Csak mi tudhatjuk igazán, hogy miről ír az írónő, sőt talán már a mi korosztályunk sem első kézből, de ismeri a korszakot, amelyben a regény játszódik, a várost, az elhivatottságot, ami a főszereplőt, Emerencet körbeveszi.

Annak ellenére, hogy önéletrajzi elemek vannak a regényben, közel sem az írónőről szóló történet ez, hanem a háztartási alkalmazott, Emerence története. Történet a magányról, a kiszolgáltatottságról, a bátorságról, szeretetről és - nagybetűsen - az ÉLETRŐL. 

Annak ellenére, hogy egy titok is lappang a háttérben egyszerűen képtelen voltam arra fókuszálni, nagyon lekötött ahogy Emerence kibújt a csigaházból, vagy éppen elbújt. Általa egy erős személyiséget ismerhettem meg, ráadásul gyönyörű történetbe foglalva. Igen, talán mérgező személyiség volt Emerence, de mindenképpen megismerésért kiált, személy szerint egy ilyen művet szívesen betennék a kötelező gimnáziumi olvasmányok közé. 

Az Ajtó, ami elzárja  a titkot, de ugyanakkor megnyitja a szív kapuit.

A Moly oldalán rögtön öt csillaggal értékeltem, mert talán az utóbbi évek egyik legjobb olvasási élményét kaptam általa.

P. G. Wodehouse - Nyári holdfény 

"Joe Vanringham első látásra beleszeret Jane Abbottba, aki viszont imádja Adrian Peake-et. Utóbbi azonban eljegyezte Joe mostohaanyját, a nagystílű, gazdag és félelmetes hercegnét, aki egyben az egyetlen lehetséges vevő a Jane családjának birtokában lévő visszataszító külsejű kastélyra. A kastélytól tulajdonosa igencsak meg kíván szabadulni, mivel anyagi nehézségei miatt már odajutott, hogy kénytelen fizető lakókat is vendégül látni.

Bonyolultnak tűnik? Pedig a szövevényes szálak csak még inkább összekuszálódnak, amikor megjelenik a színen Jane anyjának fivére is, aki bírósági végzések kézbesítésével keresi a kenyerét…

De nem kell aggódnunk! P.G. Wodehouse, az angol vidám regények utánozhatatlan mestere ismét biztos kézzel szövi a szálakat. Regénye letehetetlen, a meseszövés és a szerzőtől megszokott finom, intellektuális humor ismét remekművet eredményezett."

Egy könnyed, humoros történet P.G. Wodehouse-tól, ami annyira jót tud tenni a lelkemnek, hogy bármikor szívesen olvasok tőle. Tudom, hogy rosszkedvből, egyéb olvasási nyüglődésből ki tud rántani az író.

Azt nem állítom, hogy a nyelvezetére egyből rááll az ember szeme, de pár oldal után be tud szippantani ez a kicsit modoros, igazán angol humorral átitatott szöveg. 

Ez a történet is a vidéki élet báját emeli ki, a főúri elszegényedést, a gazdag rokont és a hősszerelmeseket állítja a középpontba. Mondhatni a szerelem ott van a levegőben, de néhol keveredik némi bonyodalommal. 

Ebben a részben is készíthetjük a nevetőizmainkat, hiszen Bullpit bácsi nem kevés vicces helyzetet generál a közvetlen környezete számára. Annyira abszurd helyzeteket jelenít meg az író, hogy már ettől lesz igazán vicces, szinte látjuk a lelki szemeinkkel azt, ahogy a szereplők szerencsétlenkednek egyik komisz helyzetből a másikba esnek, néha szó szerint. 

A szereplők vidámak, szerethetők, az olvasással pedig gyorsan lehet haladni, mert a cselekmény folyamatosan pörög, nem hagyja lankadni a figyelmünket. 

Joe pedig az egyik kedvenc karakterem lett, annyira pozitív, vidám és szertelen, hogy nem lehet nem kedvelni. 

Wodehouse-t lehet szeretni, vagy utálni, de úgy gondolom, hogy egy esélyt mindenképpen érdemes adni neki, én mindig úgy érzem, hogy ledobtak rám egy boldogság bombát, amikor becsukom egy-egy regényét. Amennyiben első olvasás lesz az írótól, akkor jószívvel tudom ajánlani ezt a történetet, mert az egyik kedvencem az eddigi általam, az életműből olvasott darabjai közül.