Shakespeare újratöltve: Jo Nesbø - Macbeth

A fülszöveg spoilert tartalmaz! 

A ​züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc. 

    A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására. 

    A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri. 

     A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj.

Jo Nesbø (60) a világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. 

    Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte.

Szerintem: 

Nem mondhatom el magamról, hogy Jo Nesbø rajongó lennék, hiszen ez a második kötet, amit elolvastam az írótól. 

Talán azt nem is kell mondanom, hogy Shakespeare műveit a világon mindenhol bemutatták már, és általában sikeresek voltak, nagyon sikeresek. Számtalan adaptáció készült ezidáig a művekből, írott és megfilmesített változatban egyaránt. 1917-ben Virginia és Leonard Woolf hívta életre a Hogarth Press-t, azzal a céllal, hogy leközöljék a kor legjobb új írásait. 2012-ben Londonban és New Yorkban folytatták ezt a hagyományt, ennek része a Shakespeare Projekt, melynek egyik darabja Nesbø Macbeth-je. Olyan nevek kerültek be a projekt-be, mint Margaret Atwood (Hag-Seed), Tracy Chevalier (New Boy), Anne Tyler (Vinegar Girl), de folytathatnám a sor, akit érdekel nézzen utána, mert remek írásokat válogattak be a körbe. 

Az író egy, általa meg nem nevezett Skót városba kalauzol el minket, ahol a bűnözés noir verzióját tárja elénk, abból is a sötétebbik fajtát. 

Nagyjából az 1970-es években találjuk magunkat, amikor még elevenen él az emberekben a háború borzalma, még szinte mindenki emlékszik rá. Ennek ellenére mi, olvasók disztópikus hangulatba kerülünk, ahogy a leírások által egyre több és több részletet csepegtet az író. Elhagyott gyárak, városrészek, elhagyott vasútállomások, a munkanélküliség és  a drog miatt tönkrement emberek drámai megjelenése is sokat tesz a történethez.

"Először lezüllesztettük az ipart, aztán a vasutat, hogy senki se tudjon elmenekülni. Aztán elkezdtük a drogokat árulni az állampolgároknak ott, ahol azelőtt vonatjegyet vásároltak, hogy megfosszuk őket a nyugalmuktól és békéjüktől."

A regény atmoszférája nagyon borús, sötét, ezáltal mindvégig tapintható a feszültség. 

Számomra a regény egyik nagy erőssége a karakterábrázolás mellett az atmoszférateremtés volt.

A történet szerint adott egy korrupt vezetéssel rendelkező város, ami a bűnözés, de leginkább a kábítószer kereskedelem melegágya.

Ekkor érkezik egy új vezető a rendőrség élére, így elindul a tisztogatási hadművelet. A kábítószer kereskedelem főgonosza mozgatja a háttérből az események szálait, teljhatalmú úrként funkcionál a történetben.

Nagyjából felsorakoznak az eredeti mű karakterei, Macbeth jelenleg a különleges egységek parancsnoka, Duncan, a rendőrparancsnok, Lady, mint Lady Macbeth, Banquo pedig Machbeth barátja, de ott van Duff, mint Lord McDuff, sőt lehet folytatni a sort a főbb karaktereken túl is. 

Számomra a legösszetettebb és legizgalmasabb karakter a Lady volt, aki a város luxuskaszinójának és Macbeth-nek is az "úrnője", aki titokzatos és izgalmas nő, remek karakterábrázolással. Igazi femme fatale-ként jelenik meg.

"- Te leszel a vesztem, Lady, ugye tudod?

Lady elmosolyodott.

- Te pedig tudod, hogy veled leszek, bárhová is mégy. "

Nekem tetszik, hogy Nesbø megtartotta az eredeti karakterek neveit, és a jellemvonásukat is megpróbálta úgy felépíteni, hogy az eredeti művel párhuzamot tudjon vonni az olvasó. 

A karakterek úgy gondolom, hogy érdekesen lettek felépítve, nem mondom, hogy teljesen elégedett voltam, de úgy gondolom, hogy sikerült őket a 20. századra átadaptálni, talán még karakteresebbek is lettek az idővel párhuzamosan, mint eredetileg voltak. 
Igaz, hogy 412 év eltérés van a két mű között, de úgy gondolom, hogy mindkét verzió szereplői izgalmasakká tudnak válni az olvasók számára. Shakespeare valahogy tényleg mindig örök, és izgatja a kreatív alkotók fantáziáját. 

Nagyon sok tulajdonság átépítésre került Nesbø írásába, ami nem vált a regény hátrányára, mert adott neki egyfajta erős drámai hatást. A skót és a skandináv vonal a szereplők vonatkozásában pedig csak jót tett az elbeszélésnek, adott egy plusz hűvösséget. 

Ami még tetszett, hogy a három boszorkány is beépítésre került a történetbe, a ténykedésük pedig picit szintén a régies hatást erősíti. Az ő szerepük kimondottan tetszett, ahogy belesimult az adott korba, de mégis talán a leginkább Shakespeare-i volt.

Az akciójelenetek, mint üldözés, lövöldözés, rendőri akció mellett valahogy nem mozgott eléggé a cselekmény, mivel nagyobb hangsúly került a leírásokra, a fölöslegesen rótt körökre. Emiatt hátrányként tudnám megemlíteni, hogy úgy érzem enyhén túl lett írva, ezáltal elnyújtva a történet. Olyan érzésem volt, hogy egy hatalmas körmondat közepén csücsülök, ami nem ér véget. Gondolom ezt annak ellenére, hogy a regény 3 részre és azon belül 44 fejezetre tagolódott, és mégis, az érzés, hogy összefolyik az egész regény végig megmaradt. Szerintem kb. 300 oldalon lett volna tökéletes a mű kompozíciója. Úgy éreztem, hogy a pörgősnek szánt akciójelenetek a legvégén már nem is pörögtek, hanem pusztán az időhúzást voltak hivatottak kielégíteni. Sajnos ebből a szempontból nem szerettem ezt a regényt, de mindenképpen érdemesnek tartom az elolvasásra, mert egy furcsa noir Macbeth adaptációval van dolgunk, amin érződik a beletett írói munka. 

Szükség van arra, hogy az olvasó át tudja magát adni a cselekménynek, ráérezzen az író stílusára, mert csak úgy tud igazán izgalmassá válni a történet. Érdemes egyhuzamban többet olvasni a regényből, mert könnyen ki tudunk kerülni az oldalvonalra, és akkor kicsit nehezebb újra belehelyezkedni ebbe a furcsán sötét történetbe. 

Annak sem kell megijedni, aki az eredeti Macbeth-et nem olvasta, mert abban az esetben annyi fog történni, hogy nem látja a párhuzamokat, de egy izgalmas olvasmányélménnyel fog gazdagodni. 

Igaz, hogy ez csak a második regényem volt az írótól, de úgy gondolom, hogy ez egy másfajta történetmesélés, mint amit korábban megszoktunk. Itt átszellemül és belehelyezkedik egy furcsa, sötét világba, ahol másfajta szabályok vannak és átüt a múlt, ami folyamatosan kísért. 

Végül pedig szeretném megemlíteni, hogy a fordítás úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült. Ritkán írhatom, írom ezt le, de most megérdemli a fordító, Petrikovics Edit, hogy megemlítsem a munkáját. Mindvégig meg tudta őrizni az eredeti, lassú mederben folyó,  de jéghideg pengeként végighúzódó drámai hatást kiváltó író stílust a regény fordítása során. 

Összegezve: 

Biztos vagyok benne, hogy egy megosztó regénnyel volt dolgom. Elárulom, én mégis nagyon szerettem ezt a sötét, furcsa, a karakterek által nagyon erős történetet. Szerettem párhuzamot vonni az eredeti művel, és élveztem azt, ahogy a karakterek fejlődtek, erősödtek. A leírások nagyon szemléletesek voltak, a szereplők nagyon jól illettek a környezetükbe. Ahogy belehelyezkedtem a történetbe nagyon gördülékenyen tudtam haladni az olvasással is, talán ez utóbbi köszönhető a remek magyar fordításnak is.

Szerintem Shakespeare és Nesbø rajongói számára egyaránt igazi csemege, időutazás és élmény lesz egyúttal ez az olvasás. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Megjelenés éve: 2018

Eredeti Cím: Macbeth

Oldal: 534

Fordította: Petrikovics Edit