Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Spoiler! 

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Megjelenés:  2014

Kiadó:            Könyvmolyképző

Oldal:            336

A Leányrablás Budapesten egy trilógia első részeként jelent meg, Ambrózy báró esetei alcímmel, magyar szerző, nevezetesen Böszörményi Gyula regényeként. 

Az 1896-ban Milleniniumi ünnepségeket szerveztek, mely Magyarország fennállásának ezredik évfordulója alkalmából  ünnepségek sorozatával tartotta lázban az egész országot, így Budapestet is. 

 Ebbe a felfokozott hangulatú időszakba helyezi a történetét Böszörményi Gyula. Úgy gondolom, nagyon ráérzett arra, hogy az adott korszak remek háttérként fog szolgálni a történethez. Már a fülszöveg alapján tudtam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom, mivel egy izgalmas korszakba helyezett, remek alaptörténettel rendelkező nyomozós regénynek ígérkezett. A borító is nagyon jól sikerült, rögtön magára vonzza a tekintetet, könyv és borító most tényleg összhangba került.
Összességében már az első benyomás nagyon pozitív volt.

                                                      Gyermekpavilon

Morelli Gusztáv-Vasárnapi újság 1896/21

A szökőkút és a tér

Goró Lajos - Vasárnapi újság 1896/42

Véleményem

Állítom, hogy az egyik legjobb magyar regény, amit az elmúlt tíz évben olvastam. A cselekmény középpontjában Hangay Emília, azaz Mili áll, valamint nővérének, Hangay Emmának az eltűnése, tehát a fő vonalat a két marosvásárhelyi lány adja. Emma eltűnése után érkezik Mili a fővárosba, hogy a nővére nyomára bukkanjon, ehhez kap egy váratlan segítőt is Ambrózy Richárd személyében, mert ugye az 1800-as évek végén egy úri lány még nem bolyonghatott csak úgy egyedül az utcán és hiába talpraesett és művelt a mi Milink, a segítségre mégiscsak szüksége van. Persze nekünk is szükségünk van egy férfi főszereplőre is, mert nélküle nem lenne ennyire vibráló a történet. Sokszor csak a jelenlétével fokozza a hangulatot a báró, nem feltétlen a fondorlatos észjárásával, vagy a külsejével, hanem egyszerűen a jellemével és titokzatosságával.

Imádtam ahogy az ismerős utcákon mégis oly ismeretlenül kalauzol az író, mert hiába ismerem elég jól Budapestet, a regényből egy teljesen eltérő fővárost ismertem meg, remek élmény volt elröppenni Budapestre az 1800-as évek végén.

Szerettem a kidolgozott történelmi hátteret, végig érződött, hogy nagyon sok munka fekszik csak abban, hogy korhűen ábrázoljon az író a helyszíneket, embereket és eseményeket.

A karakterek mesterien kidolgozottak, nagyon kedveltem, vagy éppen utáltam a szereplőket, szinte egyik karakter sem volt számomra semleges, mert mindegyik megmozgatott valamilyen érzelmi szálat és remekül vegyült harag, szimpátia, kíváncsiság és még sorolhatnám, hogy mennyi-mennyi érzelem az egyes szereplőkhöz.



Nem is mennék bele jobban a részletekbe, mert úgy gondolom, hogy korosztálytól és nemtől függetlenül a könyv bárki számára kiváló olvasmány, ízes, magyaros szókinccsel megírt regény, egy lebilincselő történettel körbefonva.