Egy könyv, ami megközelíti Jane Austen stílusát, bár iróniában azért alul maradt, de az első kötet alapján beleszerettem egy újabb sorozatba. Stephanie Barron stílusa könnyed és újszerű, amellett ismerős, valóságos üde színfolt.
Stephanie Barron 1963-ban született New Yorkban. A Princeton-on tanult, majd mielőtt írni kezdett a CIA-nál is dolgozott. Nem tétlenkedett az biztos, de szerencsére az írást választotta hivatásául.
Már annyi nyomozós sorozatot követek, hogy néha én magam is elcsodálkozom, hogy bírok beleszeretni újabb és újabb detektív könyvekbe, de ahogy elnézem menthetetlenül szeretek együtt nyomozni a könyvben szereplő karakterekkel és bogozgatni a rejtélyek szálait, főleg, amikor a karakterek ennyire érdekesek és van történelmi vonatkozása is a könnyed szórakoztatás mellett.
A Stephanie Barron által életre keltett Jane Austen pedig olvasásra kimondottan érdemes, mert az írónő elkapta az a vonalat, ami még pont nem túl sok, de nem is kevés. Nem esik túlzásokba, ami lassítaná és elvonná az olvasót a pergő cselekménytől.
A Jane Austen rejtélyek debütáló darabja a Az udvarház rejtélye. Nem is tudom miért nem olvastam még semmit Stephanie Barron-tól, aki megalkotta ezt a bájos sorozatot, de ezután egy részt sem fogok kihagyni, ha a többi is ilyen meggyőző lesz, mint az első rész volt.
Jane Austen-t, mint irodalmi alakot szeretjük és régóta ismerjük, de Stephanie Barron, most egy korai Miss Marple-ként jeleníti meg. Ez egy teljesen újszerű elgondolás, de bevált, mert szerintem sokan vagyunk úgy, hogy szeretjük a nőies vonalat a nyomozás során, hiszen a tv-ben is egyre több női nyomozó van, akik zseniálisak a maguk területén, ami nem lehet véletlen, így Austen-nek is van létjogosultsága bekerülni a kedvenc nyomozós sorozataink közé.
A Jane Austen nyomoz sorozatból már 11 rész jelent meg Amerikában, itthon pedig már 3 köteten keresztül nyomozhatunk Jane-nel. Hurrá!
Austen 1775-1817 között élt és alkotott, a történetbe pedig az életrajzi elemek is kiválóan simulnak, látszik, hogy rengeteg kutatómunkát végzett az írónő mielőtt egyáltalán elkezdte volna szőni a szálakat. Austen családtagok is megjelennek a történetben, a nővére Cassandra, mint olyan személy, akinek a leveleit címzi, a két fiútestvére, akik, mint a nyomozás egy-egy megakadt részénél segítő kezekként szerepelnek, illetve a helyszínmegjelölések is a hiteles életrajz részei, mint pl. Bath, ahova a család, az édesapa lelkészi pályától való visszavonulása után költözött.
Sok lábjegyzettel is találkozunk, ami néha kimondottan szükséges és hasznos volt, nem rontott az élvezeti értéken.
Harris Bigg-Witherrel, -aki a valóságban házasságot ajánlott Jannek- történő szakítása után kerül Jane a regény helyszínéül szolgáló udvarházba egy barátnője meghívásának eleget téve, ahol az újdonsült, idősödő férj halálával beindulnak az események és bonyolódnak a szálak. Az egész egy manapság már annyira elfeledett udvarias, régimódi stílust követ, amit felüdülés olvasni.
A gyilkossági szál is teljesen rendben volt, nem azt mondom, hogy nem lehetett kiokoskodni, hogy ki a gyilkos, vagy merre keresgéljünk, de csavaros és fondorlatos volt.
A hazai borító nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti kiadásé. Olyan mint egy régi festmény, amit sokáig elnézegetne az ember. Kellemes, lágy, bájos olyan igazi korhű borító.
Ahogy ránéztem már felkeltette az érdeklődésemet és vártam, hogy megfogjam, belelapozzak.
Szerintem Jane Austen büszke lenne rá, ha látná, hogy még így a 21. században is igen népszerű, akár a saját kötetei-, akár más írók tolla által.
Az egyik legjobb, hanem a legjobb Austen stílus utánzat, az eddig megjelent és általam olvasott stílus másolatokhoz képest. Konkrétan szerettem a karaktereket, a történetet, a korhűséget.
A második részt is érdeklődve várom, hogy elfáradt-e az első kötet után, vagy pedig még fog tudni valami pluszt is hozzátenni Barron. Megvan a következő könyvtárlátogatás célkönyve.
Élvezetes, könnyed kikapcsolódás. 5/4
Tartalom:
Amikor Jane meglátogatja kedves barátnőjét, Isobel Payne-t, Scargrave úrnőjét, szörnyű tragédia közepébe csöppen. Isobel középkorú férje váratlanul rosszul lesz, majd néhány óra leforgása alatt meghal. Halála lesújtja az ifjú feleséget, aki azonban hamarosan kénytelen rádöbbenni, hogy ez még csak a kezdet: fenyegető levelet kap, melynek névtelen szerzője őt és az earl unokaöccsét házasságtöréssel és gyilkossággal vádolja. Isobel, a botránytól rettegve, Jane-hez fordul segítségért. Jane megoldhatatlannak tűnő rejtéllyel áll szemben. Szorítja az idő: ha meg akarja akadályozni, hogy barátnőjét a Newgate börtönből a vesztőhelyre vigyék, le kell lepleznie a valódi tettest vagy tetteseket - ám azt álmában sem gondolná, hogy eközben az ő élete is veszélybe kerül. "Jane ugyanolyan figyelemre méltó nyomozó, mint Columbo." - (USA Today)
Stephanie Barron
forrás:http://stephaniebarron.com/about.php
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése