Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Sándor István: A ​fecni (Limcsi ügyvédsztori 1.)

Fülszöveg: Pocak és Tócsni vagány, fiatal ügyvédek.

Na jó, kicsit hebehurgyák.

Mindenesetre egy jól menő építési vállalkozó megbízásából egy budapesti társasházi lakás megvásárlását intézik Párizsban. A vállalkozónak nagy szüksége van az ingatlanra, mert egy grandiózus projekt fontos része.

Az ügyvédek diadalittasan térnek haza.

Ám az eljárás sikerét egy apró, jelentéktelennek tűnő malőr veszélyezteti: nincs meg egy bankszámlaszám. Amit egy kicsi kis fecnire firkantottak le.

A probléma megoldása érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz Janka, a korábbi divatmodell, jelenleg az ügyvédi iroda titkárnője, valamint Pocak szintén ügyvéd nővére, Kata. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendőrség nyomozni kezd az ügyben, mivel célkeresztjükbe került egy nemzetközileg ismert szélhámos. Ha ez még nem lenne elég, színre lép egy titokzatos hazudozó, a dúsgazdag latintanár, Ráckevei Adalbert is, és a jól menő vállalkozónak magánéleti problémái támadnak.

És mindenki a fecnit keresi.

„P. G. Wodehouse elbújhat mellette!”
Nádasi Krisz író, szerkesztő

A sorozat első kötete cselszövések és véletlenek, bimbódzó szerelmi szálak és szakítások kavalkádja, titkokkal és félreértésekkel tarkítva – rengeteg humorral elmesélve.

 

Nagyon fellelkesültem, amikor felkérést kaptam a Limcsi ügyvédsztori kötetek elolvasására, mert talán nem is tudjátok, de nagy P.G. Wodehouse rajongó vagyok, a sorozat pedig pont a wodehouse-i szellemiséget lengette be előttem, csak éppen a magyar valóságban. 

A történet középpontjában Pocak és Tócsni állnak, akik ügyvédként a jog kesze-kusza világában próbálnak eligazodni, ez pedig hol sikerül, de inkább nem, viszont kitartóan keresik a bajt. A történetben egy jelentéktelennek tűnő fecni kalamajkák sorát indítja el, ahol minden összefügg mindennel és mindenkivel, illetve a szálak úgy tekeregnek, hogy azt egy macska sem tudná jobban összegabalyítani. Az eseményeket Géza bácsi és Elza néni kommentárja vagy inkább vidám narrálása kíséri, ami szórakoztató, de igen sajátos, cukipofák. Ez a narratíva egyszerre ad keretet és csavar egyet a történeten, de egyúttal kitekint a jogi kliskére is. A történet mindvégig egy fecni okozta bonyodalom köré épül, de a karakterek más-más perspektívából láttatják az ügyet és közben ügyesen keverik bele a történetbe a saját ügyes-bajos dolgaikat. A szerelem pedig néhol túlzó, de pont olyan mértékben, amit egy humoros, szinte karikatúraként megelevenedő karakterektől elvár az olvasó.

Tetszett, hogy ebben, a jogi ügyeket a középpontba állító történetben minden és mindenki  szerethetően kaotikus, kicsit őrült és az, ahogy az utolsó mondatig mindent a humorra épít az író. Az egyértelmű, hogy nem szabad a logikát keresni a karakterek cselekedeteiben, mert ebben a kötetben sokkal fontosabb szerep jut a "sírva vigadnak" hangulatnak, a karakterek felépítésének és kidolgozásának. A jogi világ sztereotípiáit teljesen ledönti, de közben meg is erősíti azt, így ez egy feloldatlan dichotómia, hiszen a jogi terminológia tűpontos az író képzettségének köszönhetően, de a szereplők megkívánják, hogy a jogra jellemző szabályrendszert ledöntsék és átugorják.

Bevallom, pont ezt az olvasási élményt reméltem, amikor kinyitottam a könyvet, vártam, hogy valami jó kis darabot húzzak ki a jogi humorzsákból és valóban, pont ez jött át a lapokról. 

Nagyon szerettem a karakterek összefonódását, kedvenceim lettek: Kata, Pocak és Tócsni, na és persze a vonzó Janka. A mellékszereplők is érdekes figurák voltak, közülük a legérdekesebb Adalbert, de Sámson és Dimitrova, sőt a többiek is jól illettek a történetbe, jól hozták a csavarokat. 

Egyetlen pici észrevételem, ami nem von le a történetből, hogy számomra az ilyen humorból nagyjából a 220-270 oldal a megfelelő oldalszám, ezt most is éreztem picit, úgy a 300. oldalnál, bár nagyon jó lett a befejezés.

Összességében ebben a történetben a legklasszabb számomra mégis az volt, hogy már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a vesztükbe rohannak a karakterek és baj lesz belőle, de mégis ott motoszkált a gondolataimban, hogy ezen milyen jót fogok nevetni és természetesen igazam is lett. Végig jól szórakoztam és alig várom, hogy elolvassam a következő részt is. 

Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Dr. Zacher Gábor - Kálmán Norbert: Zacher 3.0 (az én mentőszolgálatom)

Fülszöveg: Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel idéz fel humorral teli, ugyanakkor kőkemény igazságoktól sem mentes történeteket az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig hatoló történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

Mióta az eszemet tudom Dr. Zacher Gábor minden évben a szilveszteri hírek, az életmentéssel összefüggő adások része volt, észrevétlenül edukálta a nézőket, amellett, hogy minden esetben korrekt, kendőzetlen beszámolóival nem lehetett nem odafigyelni Rá, mindegy volt, hogy hány éves az ember. Repültek a petárdák, túladagolások és némi alkohol gyomormosással, a toxikológia legsötétebb bugyrai, a doktor úr kendőzetlenül őszintén bemutatta a kórházi valóságot. Fiatalok és idősek, mindegy volt ki az illető, Ő ott volt a kórteremben, a mentő mellett, ez csak úgy főcímekben a gyerekkori, majd felnőttkori emlékeimből, talán ezek a televíziós élmények maradtak meg leginkább vele kapcsolatban (szerencsére nem személyes tapasztalatok), illetve, hogy egy ideig anyukámmal ugyanabban az intézményben dolgoztak. 

Ezek alapján kíváncsi voltam a Zacher 3.0 című kötetre is. 

Alapvetően pontosan azt kaptam, amit vártam: kiváló történetek, tanítás és őszinte, kendőzetlen magyar valóság a mentőkről és mentettekről. Sok dolog meglepett és el is gondolkodtam, hogy valóban ma mennyire nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, hogy "jól" hívjunk segítséget, ezt mindenképpen itthon is pótolni fogjuk a gyerekekkel, szerintem pozitív, hogy ilyen "apróságokra" is felhívja a figyelmet a kötet. 

A könyv végéhez érve sok mindent átértékel az ember, tisztelet ébred bennünk egy olyan szakma iránt, aminek nem vagyunk a részesei, de bármelyik pillanatban szükségünk lehet rájuk. 

Szerintem Dr. Zacher Gábor nem fogja tudni szögre akasztani a mentős kabátját és remélem, hogy még sok nyers, őszinte tájékoztatást kapunk tőle, miközben sok életet mentenek meg bajtársaival együtt. 

A fotót igyekeztem a könyvhöz és a doktor úr személyiségéhez kapcsolódóan színesre, vibrálóra elkészíteni, remélem sikerült megragadnom a személyiségét és a könyv tartalmát a fotóval is. 

Szerintem érdemes elolvasni ezt a ismeretterjesztő életrajzi kötetet, mert nem könnyű olvasmány, de hiánypótló a témában és talán az olvasás után mindenki kicsit más szemszögből fog a mentésre, a mentésben résztvevőkre tekinteni.

Ellyne:Carol of the Bells

 

Fülszöveg: Green Falls hegyei között minden évben kísért egy sötét, mágikus alak.

Gwen Roberts természetesen pont ekkor marad hoppon, és kénytelen egyedül tölteni néhány napot a világ végén álló faházban. Csakhogy az álmai egyre furcsábbak.

És egyre valóságosabbak.

A városlakók mendemondákat suttognak a világ legfinomabb kávéja fölött. A csendet régi karácsonyi dalok törik meg, bakancsos léptek dübörögnek az erdőben, csengőszó kíséretében. Ráadásul ott van a hármas faház gyanús lakója is – a mogorva férfi, aki szemmel láthatóan nincs elragadtatva Gwen jelenlététől. Főleg akkor nem, amikor egy rossz reggelen forró, koffeines löttyel önti le.

De mi van, ha a sötét alak, aki álom és valóság határán kísért, nem csak egy legenda?

Mi van, ha a Mikulás-ruhába bújt rém nagyon is létezik?

Egy dolog biztos: a fazon arra végképp nem számít, hogy egy éjszaka nem ő fog riogatni – hanem őt kapják el.

E történet dala legyen a: Carol of the Bells

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét karácsonyi könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!

Az idei évem első olvasmánya meglepő módon nem thriller vagy egy romantikus regény volt, hanem egy rövid, de humoros és indokoltan 18 karikás fantasy, Ellyne-től. 

 

Azt gondolom, hogy az év elején is ér karácsonyi hangulatú könyveket olvasni, ki állíthatna meg ebben?! 

 

A történet egy csendes kisvárosban, a cuki Green Falls hegyei között játszódik, de itt azért senki sem olyan ártatlan, mint azt elsőre gondolnánk. A történetben cukormázból, forralt borból és meghitt romantikából is jut bőven, na és persze ki ne felejtsem: humorból, de itt jön a de, hát mi volt ez, kérem szépen? Ellyne nagyon jól adagolta a vad, állati ösztönökből, kockahasú, világító szemű mikulásból és némi mágiából összeálló történetét, bevallom ez igencsak kedvemre való volt.

 

Ez a novella így év elején a röpke 104 oldalával felrázott rendesen és megadta a januári olvasások alaphangulatát, tette ezt a nagyon hatásos képi jeleneteivel és szerethető karaktereivel, akik szó szerint szörnyen jól sikerültek.

 

Gwen és Damien története humoros, spicy és borzongatóan izgalmas. Javaslom, hogy kezdjétek Ti is az évet a csodás Green Falls hegyei között megbúvó kis faházban egy vörösen izzó szemű Mikulással. 

Válassz magadnak egy hangoskönyvet ajándékba a kedvenceim közül

 

Az a megtiszteltetés ért, hogy választhattam 5 könyvet a Voiz hangoskönyvtárából. Karácsony előtt pedig 1 hangoskönyvet Veletek is megoszthatok, ez ajándék a Voiz-tól és Tőlem, nincs kötöttség, ingyenes a lehetőség. Szerintem ne hagyjátok ki, azt gondolom remek hangoskönyveket választottam.

Az ajándékot január 10-ig tudod beváltani.:

https://voiz.hu/ajanlat/hkrisztinablog

A lehetőség mindenki számára ingyenes, de a bejegyzés #reklám -nak minősül.

Carl G. Jung pszichológiai tesztje - Ismerd meg a valódi énedet!

 

Fülszöveg: Ismerd meg valódi énedet!

Mik az erősségeitek? Mi motivál titeket – és mi az, ami fékez? Ez az elegáns ajándékszett, amely Carl G. Jung személyiségtipológiáján alapul, segít felismerni, kik is vagytok valójában, és megmutatja, hogyan aknázhatjátok ki teljes potenciálotokat. Az ajándékszett egy hasznos könyvet és 52 kártyát tartalmaz, amelyek segítségével megismerhetitek személyiségtípusotokat, és jobban megérthetitek önmagatokat és a körülöttetek lévő embereket.

Legyen szó egy praktikus önismereti eszközről, inspiráló ajándékról vagy egyszerű módszerről a személyiségtípusok világában való eligazodáshoz – itt mindent egy helyen megtaláltok! Ismerjétek meg valódi éneteket – és aknázzátok ki a potenciálotokat!

Egész nap esik az eső, így pont alkalmas volt ez a vasárnap egy közös családi játékhoz.

Ezúttal a hagyományos társasjátékoktól eltérően Carl G. Jung önismereti pszichológiai tesztjébe vágtunk bele.

Azt kell mondanom ez a játék egy érdekes tükröt tartott elénk, voltak elképzeléseim a családom és a saját személyiségtípusáról, de be kell vallanom a játék okozott meglepetéseket.

A Carl G. Jung személyiségtesztjére épülő játék egy csendes, mégis izgalmas utazás a saját belső világunk irányába, amit könnyedén tudunk egyedül vagy akár kisebb csoportban is "játszani".

Nagyon tetszett, hogy a színes kártyák és a könnyen követhető feladatok úgy vezettek minket végig a személyiségünk eddig számunkra is rejtett rétegein, mintha valaki szépen sorban felkapcsolta volna a lámpákat. Izgalmas utazás volt és tényleg jól éreztük magunkat, amíg kicsit jobban megismertük a saját és egymás személyiségét.

Ahhoz, hogy elkezdjük ezt az utazást nem szükségesek pszichológiai ismeretek, mert a könyv és a kártyák elegendőek lesznek a megismeréshez és az önismeretünk fejlesztéséhez.

Ha Te is régóta érzed, hogy jó lenne kicsit jobban megismerni önmagad, esetleg tudod, hogy valamelyik családtagod, barátod érdeklődik a téma iránt, akkor ez a csomag remek karácsonyi ajándék lehet számotokra.

Szívből ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a személyiségének pszichológiája és szeretné megismerni a gyengeségeit, erősségeit és ezáltal könnyebben elérni a céljait.

A csomag tartalma: 

- 1 db könyv

- 52 db kártya

A szett a Familium.hu oldalon érhető el. 

Kapinya Viktória: Hagyaték extrákkal

 Fülszöveg: 

A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?

Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.

Eddig azt gondoltam, hogy a humor és a gyász nem férnek meg egy helyen, pláne nem ugyanazon regényben.  Kapinya Viktória új regénye, a Hagyaték extrákkal bebizonyította számomra, hogy megszólaltatható egy igazán friss, szellemes és mégis mélyen emberi történet arról, mihez kezd az ember, ha a gyásztól az élete egyik pillanatról a másikra kifordul a sarkaiból.

 Anna idősebb szerelme, Karl váratlan halála után hirtelen a volt feleséggel egy lakásban, egyúttal furcsa helyzetekben és érdekes emberek társaságában találja magát. 

Olvasóként Annával együtt rájövünk, hogy a legváratlanabb helyzetekben is rejlik valami gyógyító, fény az újrakezdéshez az érzelmi hagyatékok méltó megőrzése mellett.

A történetben finoman keveredik a humor és a líraiság. Kapinya Viktória jellegzetes írói stílusa közel hozza hozzánk a karaktereket, Annát, az édesanyját, a barátnőjét és még Karl volt feleségét is, így velük együtt az érzelmek széles skáláját is megélhetjük, mert annyira eltérő jellemek, hogy kialakul egy színes jellempaletta. 

A regény igazi extrákkal kedveskedik az olvasóknak, a legmélyebb érzelmektől egészen az újrakezdés felemelő érzéséig, én nagyon szerettem azt, ahogy ezen az úton Viki végigvezetett minket a szereplőkkel együtt a végső konzekvenciákig.

Úgy gondolom, hogy a Hagyaték extrákkal erőssége az, ahogy lazán, de mégsem félvállról, hanem nagyon mélyen formálja, alakítja és von be minket, olvasókat a legnagyobb érzelmi dilemmákba. Szeretem azokat a könyveket, amelyeken egyszerre lehet  nevetni és sírni is lehet, miközben észrevétlenül fontos gondolatokat formálhatunk, az életről, elmúlásról, továbblépésről.

Anna karaktere nagyon jól megformált, az érzelmeket rajta keresztül nagyon életszerűen tudta megjeleníteni az írónő, ami plusz pozitívum, hogy szinte éltek a szereplők, nem akasztott meg az olvasás során egyikük sem, mert annyira jól voltak életszerű jellemvonásokkal felruházva.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki mélyebb gondolatokra vágyik, de szereti az élet humoros oldalát is megtapasztalni.Egy igazi érzelmi hagyaték ez a regény, a gondolatok velünk maradnak. 

Igaz történet, amit valóban csak az élet képes írni. Elképesztő, felemelő!

A regény elérhető: Líra

Amanda Brack: Wednesday - Nem hivatalos, de annál hátborzongatóbb színezőkönyv

Fülszöveg: Vigyázat! Sötét világ tárul fel az itt következő rajzokon! Dacolj minden társadalmi szabállyal, élesítsd a… ceruzáid és színezd át magad Wednesday Addams komor és felforgató világán! Minden Addams-rajongó számára igazi csemege ennyi morbid és kísérteties figura egy rakáson, márpedig Amanda Brack illusztrátor hűen adja vissza a sorozatból jól ismert helyszínek, tárgyak és szereplők karakterét. Itt a lehetőség, hogy megmártózz Nevermore legkülöncebb tanulójának sötét képzeletében. Kísérd el a temetőbe, segíts neki élesre csiszolni a guillotine-t, kotyvasszatok valami veszélyes elegyet, nézzetek szembe együtt a múlt árnyaival, végül engedjétek szabadjára a dühötöket – no meg a tarantulákat! Amanda Brack New Yorkban élő grafikus, aki szenvedélyesen szeret történeteket illusztrálni. Igen, a legmorbidabbakat is. 

Szerintem másnál is jön az az érzés, hogy ősszel vágyunk valamire, ami eltér a nyár vidám hangulatától, kicsit más, de megnyugtató.

Nálam őszre jöhetnek a fekete-fehér minták, a koponyák, falevelek és akár a pókok is, most mindez pedig színezőbe van rejtve.

Nálunk telitalálat lett ez a kicsit hátborzongató, de nagyon is Wednesday-színező. A 48 oldalas kiadvány azoknak szól, akik a sorozat és/vagy a karakter kedvelői, mint nalunk is mindenki egészen a fiatal felnőttektől a korai Addams Family-n edződött felnőttekig, Christina Ricci éppúgy zseniális volt a karaterformálásban, mint Jenna Ortega.

A rajzokban ott a gótikus elegancia, a fekete humor, és az a semmihez sem hasonlítható Wednesday-féle szarkazmus, ami az összes oldal hangulatát megadja. Tényleg kikapcsol az, ahogy az apró részleteken dolgozhatok miközben valamilyen a tartalomhoz illő zene szól a háttérben.

Most kedvünk és aktuális hangulatunk szerint kelthetjük életre Wednesday sötét világát.

Amanda Brack illusztrációival pedig megjelenik Nevermore, amit pedig idén ősszel mi magunk kelthetünk életre.

Ceruzákat előkészíteni és indulhat az őszi relaxációs színezés!

A kötet elérhető: Líra

J.D. Barker: Valami az emeleten

Fülszöveg: Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia.

New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan borzalmas fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők. Nincsenek szabályok. Nincsenek következmények.

Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. Az ártatlannak induló nyári kaland hamarosan vérfagyasztó lidércnyomássá fajul.

A Valami az emeleten hátborzongató történet barátságról, áldozathozatalról és az emberi értelem számára felfoghatatlan sötétségről. J.D. Barker ezúttal a horror műfajában engedte szabadjára a képzeletét, története letehetetlen az utolsó dermesztő pillanatig.

 A 4MGY sorozatával engem teljesen lesokkolt és megvett magának az író. Így nem is volt kérdés, hogy meg szeretném ismerni a legújabb horror-thrillert regényét is, ami egy csipet misztikumot is ígér. Ezúttal egy elhagyatott sziget, egy váratlan örökség, diákok, akik szabadságra vágynak és valami ősi, ijesztő erő került a középpontba.

Számomra a fiatal felnőttek és a thriller/horror műfaj ötvözése minden esetben valami elemi erőt ad a történethez és ez most sem volt másként.

Mondom is, hogy milyen volt számomra ismét J.D. Barker-rel kalandozni a sötétben.

A könyv lassan építkezik, de ahogy haladtam előre egyre inkább elkezdte felrántani a leplet múltbeli titkokról és a nagyon erősen ábrázolt emberi kapcsolatokról. A középpontban a barátság, a lojalitás, és az egymásért meghozott áldozatok álltak. A túlélés pedig szépen lassan igazi tétté vált.

Szerettem:

- A borzongató atmoszféra, ami nem eresztett, hanem egyre erősebb lett.

- A történetet apránként kellett összerakni, néha az egymásra pakolt rétegeket le kellett húzni és újrakezdeni a gondolkodást, hogy megtudjam hova tart a történet és a karakterek.

• A karakterek több, mint jók voltak, fiatalok, lendületesek, a "miénk a világ és a perc" szemlélettel, így a történet és a karakterek dinamikája működött.

Amit kevésbé szerettem:

- A kezdés lassú volt, több információt pedig feleslegesnek éreztem és ez az érzés a regény végén is megmaradt

A történet bekúszott a bőröm alá, tette úgy ahogy csak J.D. Barker tudja fokozni a sötétséget és a vésszel teli atmoszférát.

Szívből ajánlom, ha szereted a jól ötvözött horror, misztikum és thriller elemeket, ha bírod a nyomasztó részleteket és ha élvezed, hogy neked kell meghámozni a történetet, addig amíg a héjtól el nem jutsz a legbelső és legapróbb magig.

Móra Kiadó gyermekkönyvei, amelyeket szívből ajánlok

Fülszöveg: „Van kedved egy időutazáshoz?

Ebben a könyvben életre kel a történelem: több mint 40 színes térkép segít abban, hogy ne csak unalmas számok legyenek a történelmi események, hanem izgalmas kalandok, amelyeknek te is a részese lehetsz! Az Afrikát elhagyó első embertől a Holdra lépésig számos korszak, különleges helyszínek, különleges személyek népesítik be ezt a történelmi atlaszt, átfogó képet adva a világ alakulásáról – a kezdetektől napjainkig.” 

Utazás a múltba – Képes történelmi atlasz gyermekeknek

Ebben a színes, gazdagon illusztrált atlaszban a történelem valóban életre kel.

Gyermekként nagyon szerettem atlaszokat böngészni, igaz, korant sem voltak ennyire kidolgozottak, színesek, edukatívak. Ebben az atlaszban a történelem és a modern oktatás egyesül, a kislányommal hosszú ideig tudjuk lapozgatni, nézegetni és beszélgetni az egyes korokról, hiszen remek iránymutatást kapunk a kötetből.

Ez az atlasz nemcsak térképeket, hanem kalandokat is rejt: felfedezhetjük a fáraók világát, hajózhatunk a vikingekkel, menetelhetünk a római légiókkal és bepillantást nyerhetünk a nagy birodalmak mindennapjaiba, sőt, a jelen kor is képviselteti magát.

A kötet végén játszhatunk is a remek kvízkérdésekkel.

Tökéletes választás minden kíváncsi gyereknek és felnőttnek is, akik szeretne játszva tanulni és hajlandóak részt venni egy izgalmas időutazáson.

8 éves kortól már szeretettel ajánlom.

Fülszöveg: Lengyel Dénes régi magyar mondáin generációk nőttek fel. Ezekből válogattunk most 77-et: a honfoglalástól Mátyás király koráig tartó időszakból. A mondák gyerekbarát formátumban, Czuczor Eszter izgalmas illusztrációival jelennek meg.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Benedek Elek unokájának, Lengyel Dénesnek az összeállítását, amely a Királyok kora címet viseli.

A kötet 240 oldalon keresztül mesél a fiatal olvasóknak olyan letűnt korokról, ahol a királyok és fejedelmek voltak a szuperhősök, akiknek a tetteire érdemes volt odafigyelni. 77 magyar monda elevenedik meg a lapokon, melyek között vannak jól ismert mondák, mint Lehel kürtje és Nándorfehérvár ostroma, de voltak számomra is ismeretlen történetek, amelyeket jó volt olvasni, megismerni, ilyen volt a Lietavai csata vagy Beckó vára mondája.

A tartalmak között tematikusan is kereshetünk, mondakörök szerint: hun-magyar mondák, a honfoglalás és kalandozások kora, az Áprád-házi királyok mondái, a vegyes házi királyok mondái, illetve mondák Hunyadi Jánosról vagy éppen Mátyás királyról.

Az összeállítás nagyon röviden, meseszerűen foglalja össze a neves személyekhez köthető kiemelkedő eseményeket, mondákat és legendákat, nem kell attól tartani, hogy túl hosszú leírásokkal kell megbirkózni, közben elvesztve a lényeget, az átélés, megélés élményét.

Az idősík 433-1490 közötti mondavilágot öleli fel, Lengyel Dénes a gyermeki gondolatvilág figyelembevételével dolgozta át a nagy elődök írásait, hiszen korábban a gyűjtemények összeállításánál általában csak a tartalmi összefoglalóra figyeltek. Ebben az összeállításban és megfogalmazásban a gyermekek is örömüket lelik az olvasásban és át tudják élni gondolatban is az egyes történéseket, ami pedig a legjobb, hogy akár történelmi előképzettség nélkül is. Pont ezért is lehet a fiatalabb korosztály számára is olvasni, olvasásra átadni ezt a történelmi összefoglalót, de a nagyobbak is könnyedén kiegészíthetik, felfrissíthetik a történelmi tudásukat.

Szerintem egy kiváló tematikus összefoglaló a magyar vonatkozású mondák tekintetében. Könnyed, jól megválasztott nyelvezet és fogalmazásmód jellemzi a mondákat és a tartalom színes, jól válogatott.

Fülszöveg: A 4. b osztály néhány tagja kincskeresési lázban ég. Persze csak titokban, hiszen ha nem vigyáznak, még elszólják magukat, és akkor valaki előttük találja meg a kincset, helyettük lesz gazdag. Tomi, Feró, Dina, Gabi, Olgi és persze Mara biztosak benne, hogy a kisvárosban közismert „Bolond Béla” egyáltalán bolond, és amikor arról énekel, hogy „alattunk a kincs”, akkor igazat mond. A csapat egyik fele tehát nekiindul, hogy a város alatt húzódó pincerendszerben megtalálja a rejtélyes ládát, miközben a csapat másik fele odafent őrködik… Nógrádi Gábor új regénye nem csupán egy kalandos kincskeresés története, hanem egyúttal komoly dilemmát is feszeget: vajon kit illet meg a megtalált kincs? A gyerekeket, akik az életüket kockáztatták érte? Vagy inkább a várost, amely valóban rászorulna a támogatásra? És mi történik, ha felbukkannak az értéktárgyak eredeti tulajdonosai?

Nógrádi Gábor új, gyermekeknek szóló regénye egy izgalmas kalandregény, amely megidézi a békebeli – amikor még „kulcsos gyerekek” voltunk és sok érdekes, néha indokolatlanul veszélyes csínytevésbe kevertük magunkat - kalandregények hangulatát, kincskereséssel, bandázással és sok-sok vidám pillanattal. Egy régi titok lát napvilágot és persze a maréknyi gyerekcsapat nem hagyhat ki egy ekkora esélyt, hogy kincsre leljenek. Megindul a kaland föld felett és föld alatt, de a múlt nem adja könnyen magát.

Nagyon szerettem, hogy nem a modern kütyükre és szlengekre épült a regény, hanem fiatalos, de mégis olvasásra érdemes hangvételben szólalnak meg a karakterek és maga a regény is mindvégig megtartja ezt az élményt.

Szeretem azt, amikor a barátság teljesen befogadható formában van megjelenítve, itt pedig igazán jól sikerült a gyermekcsoport közti dinamikát megírni és bemutatni. A gyerekeknek példával szolgál, utat mutat ez a történet.

A karakterek kedvesek, gyermekien optimisták és szerethetők, de picit csibészek is, tehát könnyű velük azonosulni az olvasás során.

Tetszett, hogy ez a könyv gyermeket és szülőt egyszerre szórakoztat, megnevettet és elgondolkodtat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek szánt könyvek értéket is átadjanak, beszélgetéseket indítsanak be és szórakoztassanak. Ennél a kötetnél egyértelműen ott van a dilemma és a tanulság, ráadásul könnyen észre is vehetik a kis értő olvasók, hogy mi az, ami igazán fontos.

Szerettem, hogy ott az a bizonyos időtlenség ebben a regényben, de mégis meg tudja szólítani a mai kor kütyümán gyermekeit.

Szerintem a regény nagyon jó alap lehet osztályban, gyermekközösségekben közös olvasáshoz, átbeszéléshez, akár osztályfőnöki óra keretében témázáshoz vagy egyszerűen otthon a barátokkal, szülőkkel egy könnyed beszélgetéshez.

Fülszöveg: Irinek nem könnyű: a teljes neve Szakács Irén, ami már önmagában is elég ciki, ráadásul megzabolázhatatlan, vörös, göndör haja van. Talán nem véletlen, hogy az új iskolájában sem zökkenőmentes a beilleszkedése.

Szerencsére ott van neki Hercegcsizma és Selyemsörény, a két csoda szép képzeletbeli paripája. De vajon milyen egy igazi lovat gondozni? Ez is kiderül, amikor a szomszédos lovarda boszorkányos gazdája megszólítja Irit…

Szakács Irén, Iri, hát, köszi, hogy megelevenedsz a lapokon!

Minden kisiskolásnak egy ilyen barátnőre lenne szüksége, mint Te vagy.

Ismét bebizonyosodott, hogy nem kell divatos név, tökéletes alak, szuper cuccok ahhoz, hogy jól érezd magadat, elegendő csak egy egyszerű, kedves és hétköznapi barátnő, némi (bű)bájjal és persze valamilyen szuper hobby, ami örömöt ad, lehet akár a lovak szerete vagy bármi más, lényeg, hogy feltöltse szeretettel a kiskamaszok lelkét.

Ez a mese pont ezt a támaszt és önbizalmat nyújtja a kis olvasóknak, egyszerre elvarázsol és elűzi a kirekesztettség érzését, hiszen senki sem átlagos, hanem értékes a maga módján.

Amikor a lovarda kapuján belépsz

Majoros Nóra írónő új kalandja tele van titokkal, humorral és egy csipetnyi boszorkánysággal, ahol a bátorság, barátság és fantázia megelevenedik.

Tökéletes olvasmány azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a különleges helyszíneket és azokat a történeteket, amelyek útravalóul szolgálnak és még a lelket is simogatják az olvasás során.

Amikor becsukod a könyvet azt fogod érezni, hogy Te is megtalálod a helyed a világban, mint Iri, akivel könnyű volt azonosulni az olvasás során.

Én 8 éves kortól bátran ajánlom ezt a kedves, bűbájos történetet.

Buótyik Dorina: Maahes Isten rejtélye (Gracie Simpson 3.)

Fülszöveg: Először volt a fesztivál, utána kezdődtek az eltűnések.

Gracie Simpson egyiptológus egy azonosítatlan múmiára bukkan egy szarkofág mélyén a Beni Szuef Múzeumban. A vizsgálatok megállapítják, mely temetőből származik, így felkéri Tarek régészt és férjét, Louis-t, hogy tárják fel együtt. Ám nem úgy alakulnak a dolgok az ásatás körül, ahogy azt elképzelték. Gondok adódnak a támogatással, nem engedélyeztetik az ásatást, de mikor elkezdődik, egyre több baljóslatú esemény történik. Hirtelen meghal egy munkás, valaki ijesztgeti őket az éjszaka közepén. Vajon ki szabotálja az ásatást? Vagy tényleg létezik Maahes isten legendája?

Thomas Shephard bűnügyi riporter azt a lehetőséget kapja, hogy ő lehet Gordon helyettese. Ám ott van a másik esélyes is, a szerkesztőség beképzeltje, Jason. Feladatuk, hogy olyan kihűlt ügyet göngyölítsenek fel, amit címlapra vihetnek. Thomas neki is fog a munkának; kinézi az egy éve eltűnt Matt esetét. Megtudja, hogy a fiú öt eltűnt lány után kutatott, mikor Egyiptomban járt. Megkéri az egykori riportert, Davidet, aki Kairóban lakik, hogy nyomozzanak együtt.

A szálak a rejtélyes kis falucskába, Himahamaydah-ba vezetnek, ahol az a szóbeszéd járja, hogy a Skarlát fesztivál után mindig eltűnik valaki. Csakugyan Maahes falja fel az embereket?

Egy ásatás

Egy eltűnt fiú

Egy legenda

Maahes isten rejtélye

Egy történet, ahol a valódi régészet találkozik a fikció izgalmas fordulataival.

Gergácz Rebeka

régész 

Ismét találtam egy letehetetlen sorozatot. Igaz, az olvasást a 3. résszel kezdtem, de ez nem okozott hátrányt, tehát bátran el lehet kezdeni a sorozatot bármelyik résszel. Már most tudom, hogy muszáj lesz bepótolnom az 1. és a 2. részt, mert, ha fele ennyire ragad magával a történet, mint a 3. részben, akkor már megérte, de mutatom is, hogy miért gondolom így.

Maahes isten rejtélye egyenest Egyiptomba repít, az ősi istenek birodalmába, ahol a homok és Himahamaydan lakói egyaránt sötét titkokat őriznek, ami több okból sem kerülhet napvilágra.

Gracie Simpson nem is sejti, hogy az események sorozata, amibe belekeveredik, messze túlmutatnak a valóság határain, a kérdés az, hogy lesz-e ereje a rejtélyes események végére járni vagy magával ragadja Maahes isten. Miközben férjével egy ásatáson dolgoznak rejtélyes eltűnések, múmiák, felbukkanó macskák és sok halott kíséri a napjaikat és egyre messzebb kerülnek a céljuktól, a temető feltárásától. Emellett egy másik nyomozati szál is megjelenik, amely szerintem nagyon izgalmas és fordulatos, hiszen egy oknyomozó riporter, Thomas Shephard a rejtélyes és a kis faluhoz kapcsolható eltűnések nyomába ered, miközben az utcák a Skarlát Fesztiváltól hangosak. A rejtélyek csak bonyolódnak, miközben a titkos járatok és titokzatos, a realitásokon túlmutató történések állnak Gracie és Thomas útjába.

Egyszerűn vettem egy nagy levegőt, egy finom kávét, egy puha takarót, majd fejest ugrottam ebbe a misztikus kalandba és elmerülve Egyiptom sötét világában.

A regény jellemzői:

- kaland;

- aprólékos történelmi és régészeti háttér, kiváló kutatómunka;

- erős mitológiai háttér;

- kidolgozott karakterábrázolás;

- izgalmas történetvezetés, összetett nyomozati szálak;

- pörgő események;

- a történethez illő, a valóság és fantasy határait súroló befejezés.

Nem egyszerű kalandregény, inkább egy intellektuális és mitikus expedíció a múlt mélyére, tele rejtélyekkel, szimbólumokkal és veszéllyel és persze egy remek női karakterrel. Nagyon tetszik Gracie karaktere, gondolkodásmódja és intellektusa.

Ha szereted a kalandokat, akkor biztos vagyok benne, hogy Buotyik Dorina regényét is igazán kedvelni fogod.