Vigyázz SPOILER-es a fülszöveg! Melyik a világ legőrültebb, legdrágább és
legcsábítóbb városa? Los Angeles, mi más!
Becky, kedvenc boltkórosunk csomagokkal,
hitelkártyákkal, és több ezer dollárt érő mosollyal az arcán érkezik az angyalok
városába, hogy végre testközelből lássa a sztárokat, akiket eddig csak a
magazinok címlapjáról ismert. Szerelme, a celebek körében is egyre népszerűbb
Luke fontos megbízatást kap egy gyönyörű színésznőtől, és Becky úgy érzi,
kedvező a csillagállás saját stylist-karrierjének beindítására.
Ahogy várható, a kétéves Minnie-vel az oldalán, az
anyaság és karrier között vergődve Becky ezúttal is hibát hibára halmoz.
Márpedig Hollywood a hidegvérű játékosok világa, ahol egyetlen tévedés is
végzetes lehet, és a jógatáborok, mámoros estélyek és vörös szőnyeges
bevonulások helyébe rosszindulatú pletykák, gyilkos női rivalizálás és egy
minden lében kanál anyós lép, így Becky egy csapásra a hollywoodi
rémálomgyárban találja magát…
Sophie Kinsella immár sokadik Boltkóros regényében
az álmok és vágyak szélesvásznú világába repíti rajongóit. Az imádnivaló, de
mániákusan vásárló Becky élete nagy lehetősége előtt áll, most, hogy a sikeres
és sármos férj és az imádnivaló gyermek rovatokat kipipálta, elérkezettnek látja
az időt, hogy úgy istenigazából befusson. A kérdés csak az: hova és legfőképpen
miből?
„Alkalmi vétel” – USA TODAY
Sophie Kinsella boltkóros sorozata már a 7. részéhez érkezett, bevallom alig vártam, hogy lecsaphassak rá, hiszen nagy Kinsella rajongó vagyok és a boltkóros sorozatot már követem egy ideje -ez pontosan azt jelenti, hogy az összes részét elolvastam- és szerettem is, bár itt-ott voltak fenntartásaim, de valahogy túlléptem rajtuk, mert több volt a jó rész, mint a rossz.
Nem állítom, hogy magas röptű párbeszédek és világmegváltó gondolatok vannak a sorozat bármely darabjában, de humor annál több.
Amikor Minnie, Becky kislánya bekerült a sorozat karakterei közé valahogy még jobban elvarázsolt a tartalom, cukiságbomba volt a köbön a cserfes picurka, aki már legalább olyan vásárlási mániával van megáldva, mint a mamája holott még alig látszik ki a földből.
Ezek voltak az előzmények, szóval gondolhatjátok mekkora reményekkel kezdtem bele a 7. részbe, ami a helyszínváltással még viccesebbnek és frissebbnek ígérkezett.
Közel nem szórakoztam annyira jól, mint az előző részeken, inkább úgy éreztem, hogy túl sok és túl habos-babos minden, meg olyan túl tökéletes.
Becky karakterét valahogy nem értettem meg, számára minden fontosabbá vált, ami a külsőségekhez köthető (tudom, hogy eddig is ilyen volt, de akkor ez most hatványozottan igaz), egyáltalán nem jött át, hogy családanya és feleség, hanem inkább egy önző óvodásra hajazott, akinek elvették a játékát.
A férj, Luke pedig igazán bárgyú hatást keltett, mutasson nekem valaki egy ilyen pasit és akkor elhiszem, hogy létezik, de addig nekem Luke az abszolút papucsok papucsa-díj első helyezettje marad és ebből nem vagyok hajlandó engedni, még akkor sem, ha csak egy kitalált karakter, szerintem eddig menőbb és sármosabb volt.
Sajnos azt kell mondanom, hogy Minnie karaktere sem a jó irányba fejlődött, lapos és unalmas maradt, szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, hiszen ki ne szeretné a cukiságbombát?
A mellékszereplőkről inkább nem írok semmit, mert szinte sajnáltam őket, Becky apja például tiszta bugyutának tűnt Tarkie-val együtt, sajnáltam őket.
A vége is olyan furcsa lezárást kapott, véleményem szerint ez most egy egyszerű, közepesen sikerült történet, egy pici humorral fűszerezve.
Remélem nem kezd a sorozat teljes mélyrepülésbe, hanem a 8. részben Kinsella visszatalál Beckyhez és a sokak által szeretett vicces történetvezetéshez.
Összegezve
Kinek ajánlom?
Aki szereti Kinsella humorát és egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, olyan pár órára, amikor csak olvasni szeretne, anélkül, hogy igazából koncentrálni kelljen a történetre.
