Richard Osman: Az utolsó ördög

•  Fülszöveg: Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

Nagyon vártam Richard Osman Csütörtöki nyomozóklubjának a 4. részét, mert az első három rész zseniális volt és állítom, hogy egyáltalán nem veszített a lendületéből a történések előrehaladtával sem, így a folytatás is a várólistám élén csücsült.  Az itthoni hideg időjárás pedig tökéletes háttérhangulatot biztosított ehhez, a nem mindennapi nyomozáshoz. A képzeletbeli angol tájat is éppen ellepte a hó és megjelent a borítón már ikonikussá vált róka  is, ráadásul nem is akármilyen mellékszálat adott a történethez.

Az események ott folytatódnak, ahol az előző rész véget ért, de továbbra is a Coopers Chase-i idősek számára kialakított lakónegyed a központi helyszín. Elizabeth, Joyce, Irbrahim és Ron ezúttal is kitesznek magukért és a már korábban jól megismert mellékszereplők, mint Bogdan, Donna, Chris és Connie is újra feltűnnek a színen, akik némi fiatalos lendületet is belevisznek az eseményekbe. Elizabeth férje kap ezúttal egy nagyon fontos mondanivalóval bíró mellékszálat, ami bizony a szívemig hatolt és elgondolkodtatott. A krimi szál a műtárgyak és a drog világába kalauzol el minket, de a romantika és a szerelmi bonyodalom sem hiányozhat ezúttal sem. Igazi csemege ez a műfaj kedvelőinek, jól levezetett, de nem agyon bonyolított nyomozás, aminek én nagyon élveztem minden egyes percét.

A karakterek továbbra is nagyon kedvelhetők, sőt azt mondanám, hogy már ezen is túlmutatnak. Az idős karaktereket olyan élettel és szeretettel ábrázolja az író, hogy egyszerűen nem is tudok semmi hibát találni bennük. A négy rész során egyszer sem estek ki a szerepükből, úgy gondolom, hogy a regény erőssége egyértelműen a  szereplők által kiváltott erős érzelmi hatásokban rejlik.

Ami a vidámságot illeti Joyce naplóbejegyzései nagyon szórakoztatóak és üde színfoltjai voltak a regénynek. Szerettem, hogy ez által az író plusz vidámságot vitt a nehezebb témák mellé, mert azért a krimi szál mellett volt bőven feldolgozandó, komorabb hangvételű rész is.

Így a negyedik rész elolvasása után nem is szeretném tovább ragozni, egyszerűen csak olvasásra ajánlom ezt a sokrétű, de még a szórakoztató irodalmi kategóriába elhelyezhető, az időskort, a krimit és a romantikát is brilliánsani ötvöző sorozatot.

Remélem, hogy Richard Osman egy rövidebb szünet után még folytatja a sorozatot.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!