2017. június 14., szerda

Sarah Waters: A szobalány - Egy regény, ami jobban forgott, mint a forgószél!


Sue ​Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben. 
A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.

Modern viktoriánus regény, fülledt erotikával és cselszövéssel fűszerezve a 19. század Londonjából. Talán ez az egy mondat is elég ahhoz, hogy tovább olvasd Kedves Olvasó a bejegyzést!

Mielőtt elolvastam a regényt fogalmam sem volt arról, hogy rajta van azon a bizonyos "1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz" listán. Ennek ténye csak most a poszt megírása táján tudatosult bennem. Igazából nem gyűjtöm erről a listáról az olvasmányokat, de most örülök, hogy ez a regény mégis eljutott hozzám. Sőt bátran mondom, hogy örülök, hogy ennek a listának a súlyát nem éreztem még olvasás közben, vagy előtte. Valljuk csak be, hogy az ilyen listán szereplő könyvek mindig nagy nyomás alá helyezik az olvasót, köztük engem is, hiszen annyian imádják, hogy valamilyen kényszer folytán mi magunk is azt érezzük, hogy muszáj szeretni, mert ha nem, akkor bizony velünk van valami baj, de így teljesen szabadon olvashattam és szerethettem meg ezt a maga nemében egyedülálló regényt. 

 Mindjárt le is írom, hogy miért  tetszett, de előtte gyorsan csak pár pontba szedve arról, hogy miért választottam ki magamnak a történetet:

- Viktoriánus Angliában játszódik. Remek!
- A hagyományostól eltérően leszbikus szerelmi szál van benne. Kíváncsi voltam rá, hogy ebbe a korszakba milyen módon lehet beépíteni a két nő közötti szerelmi viszonyt.
- Arany-pálma díjra jelölt film készült a regényből, A filmre már egy ideje kíváncsi vagyok, de ugye előbb a könyv.
- Izgalmasnak ígérkező történet, több, mint 500 oldalon. Meg kellett tudnom, hogy 500 oldalon keresztül fenn tudja-e tartani az érdeklődésemet.

Ezek után nézzük részletesen, hogy miért is bűvölt el ez a titokzatos, ódon hangulatú regény.

A történet szerint Sue Tinder a viktoriánus korban londoni árvaként nő fel  tolvajok között, Mrs. Sucksby védő szárnyai alatt.  Mrs. Sucksby a tolvajok és árvák "anyja" Sue-t kitüntetett figyelemmel kezelte egészen kicsi korától kezdve, de vajon miért?
Sue 17 éves korában megkapja élete nagy lehetőségét a házat rendszeresen látogató "úri" tolvaj, Mr Rivers által,  mellyel reményei szerint rengeteg pénzhez juthat ő maga és Mrs. Sucksby is, mindezért látszólag nem is kell túl nagy árat fizetnie. A feladat egyszerű mindössze szolgálólánynak kell állnia és Mr. Riverst - a terv kiagyalóját -  kell megkedveltetnie egy eldugott gótikus vidéki birtokon, a kissé bogaras nagybátyjával élő Maud Lilly-vel. Micsoda véletlen, hogy  Sue és Maud egyidősek és szegény Maud még kicsit együgyű is, így könnyű céltáblának tűnik a csel kiagyalói  számára, akik Mr Rivers és Maud házasság révén remélnek nagy vagyonhoz jutni, majd a terv részeként Maud-ot egy elmegyógyintézetbe záratják és élik tovább fényűző életüket. 
A két nő között azonban egy idő után viszony bontakozik ki, de ettől függetlenül tovább szövődik az ördögi terv és mivel semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik, így megindul a találgatás és a fordulatos cselekményvezetés.
Többet nem is szeretnék elárulni, mert a fergeteges csavarokat semmiképpen sem szeretném kifecsegni, mivel ezek azok a mozzanatok, amiért leginkább el kell olvasni ezt a regényt.

A regény három részre tagolódik, először Sue szemszögéből ismerjük meg a két nő találkozását, majd ugyanez a találkozás egy kicsit tovább szőve kerül megjelenítésre Maud szemszögéből is, végül ismét Sue veszi át az elbeszélést.
Ez a tagoltság nagyon izgalmas volt, mivel több szemszögből láthattuk ugyanazt, de mégis teljesen mást kapunk a két lány változata által. Olyan mintha déjá vu élmény lenne, de mégis máshogy történik meg egy adott szituáció, fondorlatos az egész, az orrunknál fogva vezet az írónő és eléri azt, hogy még többet akarjunk.

Nagyon sok meglepetést tartogatott a regény, egyik döbbenet jött a másik után és bevallom pont ezért is szerettem ezt a borzongató történetet. Azt éreztem, hogy minden lapon valami újabb és ördögi bontakozik ki a két lány karaktere által, ami folyamatosan előre tudta vinni a cselekményt, amellett, hogy a helyszínről, a mellékszereplőkről is részletes leírást kaptunk. 

Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon jól kidolgozott karakterekkel találkozunk, meg tudtak téveszteni és egyáltalán nem vártam egyiktől sem olyan drámai fordulatot, mint, amit végül megtapasztalhattam. A külvilág számára teljesen más karakterek bontakoznak ki, azzal ellentétben, amit a belső vívódásaik és gondolataik által megismerhetünk. Számomra ez a karakterfejlődés egyik csúcsa. Imádat volt a köbön, hogy ez a regény valóban nőkről és leginkább nőknek íródott, a férfi karakterek kicsit háttérbe szorultak, bár a korra tipikusan jellemző aspektusok náluk is jól megnyilvánultak, de mégsem ők és a vágyaik alkották a regény fő irányvonalát. 

Elárulom, hogy mindig furcsa borzongással tölt el a régi korok elmegyógyintézeteiről olvasni, ahova a férjek, vagy férfi rokonok kényük-kedvük szerint bezárathatták a család nő tagjait, leginkább a feleségüket. Mindig tudja fokozni egy-egy ilyen intézmény a regény hangulatát, ahogy most sem volt ez másképpen. 

A másik szálon pedig a londoni viktoriánus alvilág durvaságával állítja szembe az írónő a női gyengédséget, ami jelen esetben egy leszbikus kapcsolat révén kerül az olvasó elé. Nagyon eredeti, hogy jelen esetben két nő között fűződik szerelmi viszony, ami ellent mer mondani a kor szellemének. Az érzelmek szinte tapinthatóakká válnak, fülledt légkört teremt a két nő között, annak ellenére, hogy más a céljuk és másra akarják használni egymást, mint ahogy a külső szemlélő számára láttatják. Bonyolult kapcsolati hálót szőnek egymás köré, ami ambivalens érzelmeket generál.

A leszbikus szál és a fülledt szexjelenet adtak egyfajta pikantériát a regénynek, de egyáltalán nem zavaró formában, szerintem még a téma elől elzárkózó olvasókat sem fogja sokkolni, ami valljuk be nagyon jó dolog. Az pedig külön öröm, hogy mindez a viktoriánus közegbe került elhelyezésre, nagyon ott volt a történetvezetés szempontjából ez a megoldás.  Egy hagyományostól eltérő szerelmi szálra kell számítanunk, de a stílus, amiben ez a fajta erotika kibontakozik még teljesen emészthető formában kerül az olvasó elé. Ilyen szempontból én sem vagyok az a bátor olvasó, de valóban jót tett a regénynek, hogy kimozdult a hagyományos női és férfi viszonyok korlátai közül. 

Összességében nagy lelki csaták, érzelmek, és élénk írásmód jellemzi a regényt. Szerettem ahogy a viktoriánus kor a szemünk előtt újul meg és megelevenedik London legsötétebb bugyra, illetve  a vidék rejtélye. Nem érezni, hogy a regény a 21. században íródott, inkább mondtam volna azt, hogy valamikor legkésőbb a 20. század elején alkotó író tollából származik, de tudjuk, hogy ez nem így van és ez még ad egy pozitívumot az egészhez.

Szerettem azt is, hogy nagyszerű befejezést kapott a történet, még akkor is, ha picit túlzottan drámai hatást akart vele kelteni az írónő. Tette mindezt pont ott és akkor, amikor már egy kicsit kezdett volna leülni az egész. Talán azt tudnám egyedüli negatívumként megemlíteni, hogy hosszú volt, egy nyúlfarknyival rövidebb tökéletes lett volna, de nem panaszkodom, mert az idei év egyik nagy meglepetése volt számomra ez a regény.

Jellemezni pedig úgy tudnám, hogy igazi elmejáték, ármány és szenvedély, de nem úgy, mint egy szappanoperában, hanem valódi érzelmekkel és belső vívódásokkal. Ez a regény sokáig velem maradt olvasás után, ami szerintem nagy teljesítmény egy ilyen nyomasztó hangulatú olvasmánytól.
Képtalálat a következőre: „english victorian maid picture”


                                                        kép forrása: pinterest tábla

Ez a regény jobban forgott, mint egy forgószél, mindent vitt! 

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016, 2017
Oldalszám: 626

0 megjegyzés:

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon