2017. március 23., csütörtök

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.




Alain Bonnard gyermekkorában nagyon sok időt töltött párizsi nagybátyja mozijában a Cinéma Paradisban, mely emlék mély benyomást tett rá. Ez a gyermekkori érzés elkíséri felnőtt életében is és hiába egy remek állás, a szíve mégis a mozihoz húzza. Amikor lehetőséget kap, hogy átvegye a mozi vezetését Alain nem habozik és belevág élete kalandjába, de akkor még nem tudja, hogy ez a döntés milyen kihatással lesz az egész életére és mit tartogat számára ez a hagyományos, a régi értékeket követő intézmény. Alainre rátalál a szerelem, azonban gyorsan tova is illan a csodálatos piros kabátos nő, mely Alaint kétségbeesett nyomozásra készteti Párizs gyönyörű utcáin át. A kérdés csak az marad, hogy egymásra talál-e a két látszólag nagyon is összeillő ember, vagy a sok akadály és bizonytalanság messzire viszi őket egymástól. 

Remekül megírt történet a szerelem utáni vágyról és hajszáról, emellett betekintést nyerünk a régi idők művész mozijának lüktetésébe, sőt még Párizs csodás városát is felfedezhetjük a szereplőkkel együtt. 

Képtalálat a következőre: „saint germain boulevard”
http://www.worldeasyguides.com/
Gyönyörű illúziója a múltnak ez a történet, képzeletben visszarepít egy korba, amikor a mozi jelentette az embereknek a kikapcsolódás fellegvárát, abba a korba, amikor bársonyszékeken lehetett fantasztikus filmeket nézni olyan nagy nevekkel a vásznon, mint Bogart, Chaplin és még hosszan sorolhatnánk, sőt volt egy kor, amikor még a popcorn sem rontott a mozizás élményén. 
A könyvben nagyon jól megfogalmazódik egy nagy igazság, amellyel én magam is azonosulni tudok, vagyis az, hogy a filmek manapság egyre hangosabbak és pörgősebbek, emiatt a nézők egyre dekoncentráltabbak. Nagyon jó volt olvasni a történetet és érezni a régi mozik varázsát, szerintem ez volt a regény egyik nagyon nagy erőssége, igazán erősre sikerült a környezet leírása és bemutatása. 

Alain karaktere a szívemhez nőtt, igazi régimódi, de mégis modern párizsi fickó, a maga charme-jával és a mozi szeretetével, amit érezhetően a hivatásának tekintett. Szerettem ahogy Alain megfigyeli a mozi közönségét és ezáltal mi olvasók is remek jellemrajzokat kaptunk az egyes mellékszereplőkről is, mely szintén hozzátett a történet bájához. Külön figyelemre méltó, hogy nem a nő szemszögéből látjuk a történetet, hanem mindvégig Alain marad az, aki miatt izgulhatunk és reménykedhetünk. Ez a perspektíva nagyon üdítő volt, még akkor is, ha Alain barátja, Robert az asztrofizikus néha már-már túl sokra sikeredett, ő mint mellékszereplő engem nem nyert meg magának, de ez nem vont le a regény élvezeti értékéből.

Egyetlen pici szösszenet volt, amit  megjegyeznék, mert nem hagyott nyugodni az olvasás során, mégpedig, hogy az egész történet és talán még egy picit a karakterek is emlékeztettek a Világ végén megtalálsz regényben olvasottakra. Ettől függetlenül egy fantasztikusan megírt, picit régimódi szerelmi történetet olvashattam, mely szerelem megoszlott az imádott piros kabátba burkolózó, titokzatos gyönyörű nő és a mozi között. 
Nem tagadom, hogy a szerelmi szál is tetszett, bár inkább az érzések megfogalmazása, de valójában a gyönyörű város és a mozi felé vitt el a szívem, így a piros ruhás nő annyira nem tartott lázban, egyszerűen csak élveztem, hogy valami ennyire szépen koreografált, mint ez a regény. Az pedig külön öröm, hogy a végére maradt egy kis csavarintás is, ami még inkább hozzátett a cselekményhez és ahhoz, hogy a végkifejlet is szerethető legyen az olvasó számára. 

Barreau ismét elvarázsolta a szívemet, az elbeszélése megmelengette a szívemet és még adott egy plusz lökést ahhoz, hogy mindenképpen fel kell fedeznem Párizs szerelmetes városát. 

Extra

Külföldi borítók:

Una sera a ParigiThe Secret Paris Cinema Club31928527
Wieczorem w ParyżuUn capvespre a ParísОднажды вечером в Париже

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is