Kedves mesék jöjjetek! Beatrix Potter láz. Mesék, amik mágnesként vonzzák a szemet.

Egy olyan mesekönyvet szeretnék ajánlani, ami bárkit elvarázsol.  Nagyon sokan vagyunk szerintem úgy, hogy bizonytalankodunk azzal kapcsolatban, mit olvassunk a gyereknek, vagy éppen a gyerek milyen könyveket olvasgasson. 

Beatrix Potter gazdagon illusztrált mesekönyveit bármely korosztály számára jó szívvel tudom ajánlani. A legkisebbeket az egyszerű, rövid történetekkel lehet lekötni, amellett, hogy gyönyörű illusztrációkban gyönyörködhetnek, ezáltal akár tovább is gondolhatják a történtet. A kicsit nagyobbak, akik a betűk rejtelmeivel ismerkednek azért fogják szeretni ezeket a meséket, mert könnyen szerezhetnek vele sikerélményt és viszonylag hamar befejezhetnek egy-egy könyvet, ezzel ösztönözve önmagukat újabb olvasások felé.

Akkor sem kell félnünk, ha mi, felnőttek olvasunk fel, hiszen oly könnyed olvasmány, - amit varázslatos illusztráció kísér, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hogy könnyedén elmerülhetünk az illusztrációk  apró részleteiben, ami engem mindig is vonzott. 

Számomra Beatrix Potter meséinek  a varázslatos illusztrációk adják meg azt a pluszt, amitől Potter mese lesz egy viszonylag egyszerű történetből is. Nem állítom, hogy ezek a mesék tökéletesek, mert koránt sem, néhol túlzottan egyszerűek és hasonlóak, de ettől függetlenül igazi gyermekirodalmi gyöngyszemek, mert van egy olyan stílusa, ami csak és kizárólag Beatrix Potter védjegye, úgy gondolom, hogy a mai napig nem sikerült senkinek leutánozni ezeket a mesekönyveket.  

Vegyük például Pecás Jeremiás kalandjait, amit legutóbb olvastam. Jelen esetben egy tényleg nagyon-nagyon egyszerű mesével találkozunk, ahol  egy béka, nevezetesen Pecás Jeremiás a főszereplő. Nem is igazán állítom, hogy Jeremiás nagy kalandokat élne át, hanem egyszerűen csak vendégül szeretné látni két barátját Teknős Ptolemaiosz és Johann Wolfgangot, a gőtét, ebből indul egy kis kaland, amin mi ugyan jót szórakozunk, de mindvégig az illusztrációkon tarjuk a szemünket, hiszen vonzzák a tekintetet, mint a mágnes. Nagyon hamar a mese végére értem, de kisfiammal az illusztrációk miatt többször is visszalapozgattunk, így egy tartalmas 1 órát töltöttünk egy mindössze 29 oldalas mesével. 

A könyvön keresztül, ha jól figyelünk egy apró társadalomrajzot is megfigyelhetünk. A szereplők jelleme és a ruházatuk alapján is sok-sok átvitt értelmű információt csepegtet az írónő a saját korszakát jellemző emberekről, társadalmi rétegekről, bár ezt igazából mi felnőttek tudjuk értékelni. A gyermekek számára nem tartalmaz nagy tanulságokat egyik mese sem, hiszen nem tanító célzattal íródtak ezek a kis történetek, hanem sokkal inkább egyszerű szórakoztatásra. Ezt személy szerint egyáltalán nem tartom hátránynak nem kell mindig túlgondolni mindent és a gyerekek sem feltétlenül vágynak mindig mély gondolatokra, néha jó megpihenni és egyszerűen csak élvezni valamit, ami ennyire egyszerű és mégis szép és szórakoztató.

Úgy gondolom, hogy ezek a kis mesék mindenkire hatással vannak egyszerűségük ellenére. Kellemes kikapcsolódás és esztétikai élmény.  Válogassatok bátran Beatrix Potter meséi közül, a szórakozás garantált és az erdő lakóin keresztül igazi élményekkel gazdagodik a család minden tagja.