2016. április 16., szombat

Janet Evanovich - Lee Goldberg: A nagy hajsza

A nemzetközileg is neves tolvaj és szélhámos Nicolas Fox alaposan kidolgozott szökéseiről és merész átveréseiről ismert. A legnagyobb átverése nem más, mint hogy meggyőzte az FBI-t, hogy hadd álljon össze az egyetlen emberrel, aki valaha elkapta őt, azzal az egyetlen nővel, aki igazán felkeltette az érdeklődését: Kate O'Hare-rel. Együtt fognak álcát ölteni, csalni és hazudni annak érdekében, hogy elkapják a legjobban keresett bűnözőket. Legújabb célpontjuk Carter Grove, aki a Fehér Házban dolgozott szakácsként, és aki egyben egy titkos biztonsági ügynökség szívtelen vezetője is. A halálos hajsza Washington D.C.-től kezdve, Sanghai-on és Skócia felvidékein keresztül egészen Montreal belsejéig űzi Nicket és Kate-et. Viszont ahhoz, hogy valaki túljárjon Fox és O'Hare eszén, több kell, mint halálos fenyegetések, képzett bérencek, átvirrasztott éjszakák és egy dinasztia megfizethetetlen családi ékszerének sorsa feletti aggódás.



Rá kellett döbbennem, hogy az első résszel volt némi problémám, most mégis üdítően hatott rám az erős nő, gyengébb, de agyafúrt férfi felállás, nagyon jól állt  a párosnak. A harmónia pedig csak előre lendítette a történetet.
Januárban írtam Fox és O'Hare első kalandjáról, ami nem volt rossz, de nem is az igazi. Nem volt szerelem első olvasásra. Szerintem mindenkiben ott motoszkál - ahogy bennem is -  a Szingli fejvadász sorozat Stephani Plum-ja, ami megnehezíti jelen esetben a szereplőkre történő ráhangolódást, de amennyiben ezt sikerül elengednünk, akkor igazán szórakoztató élményben lesz részünk olvasás közben.

Tehát a második rész már sokkal inkább tetszett és valóban el tudtam merülni a kalandban. Végig szurkoltam azért, hogy a bűnözőből a jó oldalra evickélő Nick és az FBI üdvöskéje a kemény, de mégis szexi Kate megleckéztesse a hatalom csúcsán ülő és szinte érinthetetlen politikust. A középpontban pedig egy kakas áll, na nem kell félni nem kezdenek szereplőink gazdálkodásba, de a múzeumok és műkincsek ismét főszerepet kapnak.

A trükkös megoldások ezúttal sokkal elfogadhatóbbak voltak számomra, még egy-egy részletet kivéve akár kivitelezhetőnek is tűntek, szóval ezt a részét is igazán lenyűgözőnek találtam, úgy jellemezném, hogy volt vér a pucájukban, hogy leleplezzenek egy látszólag tökéletesen álcázott és takargatott bűncselekményt.

A karaktereket nagyon megkedveltem külön-külön és együtt is, Nick charme-os és agyafúrt, tipikusan a jég hátán is megélne, ráadásul milyen jól. Kate pedig a törvény rendíthetetlen őre, de már egy picit kezd kitörni a skatulyából és vagány csajként megállja a helyét Nick mellett. Kate apukája, hát még mindig le a kalappal az "öreg" előtt, nagyon örültem, hogy ismét bekerült a történetbe, vitt egy kis színt a cselekménybe a haverjaival együtt. Véleményem szerint a szereplők most sokkal inkább éltek, mint az első, inkább ismerkedős részben. Végre éreztem, hogy Nick és Kate között elkezd működni a kémia, ami miatt egyszer-egyszer forrt is a levegő. 

                                                               Canada Moving Day 
https://en.wikipedia.org/wiki/Moving_Day_(Quebec)

Azért most sem maradtam teljesen asszociáció nélkül, kicsit a 80 nap alatt a Föld körül őrült hajszája jutott az eszembe. Párosunk megfordult Amerikában, Skócia vad vidékén - itt boldog lettem volna egy picit részletesebb leírástól, hiszen nem lett volna rossz kalandozni egy ilyen különös tájon -, Kanadában és Kína sem maradhatott ki. Eközben az események egyre jobban pörögtek.

Összességében látványos előadás, a legjobb trükkökkel felpörgetve. Ez most nagyon telibe talált, vicces, lendületes és kalandos volt. Várom a trükkös folytatást.


Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is