Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

A luxushotelek és a taxisok világa után a külföldre utazó magyar turisták – hírességek, hatalmasságok és egyszerű emberek – elé tart tükröt könyvében Kordos Szabolcs.
Hogyan mulatunk Dubaiban, Zanzibáron fillérekért, és miként szórjuk a pénzt egy last minute tunéziai nyaraláson? A hajnali nyugágyfoglalóktól, a botcsinálta bazártolvajokon át, a notórius műtárgytapogatókig a „Turista from Hungary” hasábjain találkozhatunk a legújabb kori magyar portyázók színe-javával. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan jutunk be mi leleményes magyarok a WC-n keresztül a híres párizsi múzeumba? Hogyan rabolunk, fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk turistaként külföldön? Milyen különleges kívánságainkkal, hóbortjainkkal megyünk utastársaink vagy éppen vendéglátóink idegeire? Hogyan flörtölünk, mivel hódítunk egy nyaraláson? Hogy viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket?
A Turista from Hungaryban idegenvezetők mesélnek a szerzőnek arról, hogy mivé válunk mi magyarok, amikor minden értelemben átlépjük a határokat…

A magyar ha megindul.....

Engedjetek meg elöljáróban egy személyes élményt, ami után már bármit el tudok képzelni, a könyv elolvasása után pedig végképp. A történet nagyon röviden: társasutazás Velencébe, busszal. Az ital fogyott pár utas részéről, az idegenvezető az Alpok tetején kezdett idegesnek tűnni és ez csak fokozódott, hát kiderült, hogy kifogyott a benzin a buszból, mivel ez az utazás nem ma volt, így a régi buszt feltöltötték a megmaradt erősebb alkohollal és úgy sikerült csak legurulni a legelső benzinkútig. Mivel már szépen fogyott a szesz az út elején, ezért kérdéses volt, hogy a megmaradt alkohollal lejutunk-e, vagy fent ragadunk a magaslatokban. Volt a feldobott utazócsoport, akinek buli volt ez a csöppet sem veszélytelen utazás, mert már nem voltak szomjasak és voltunk mi, akik nem ittak és inkább rettegtek a kanyarokban. Azok a megboldogult kilencvenes évek, nem lettem volna az idegenvezetőnk helyében. 

A kis kitérő után jöjjön a könyv. 

http://nicolebasaraba.com

Kordos Szabolcs Turisa from Hungary című könyve a taxisok, a hotelek és a nagy magyar dinom-dánom után, - ami már szintén megjelent- arról rántja le a leplet, hogy milyen is a magyar, ha éppen utazik, ráadásul külföldre.

Azt talán tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk mindig higgadtak, vagy éppen szeretünk egy jót mulatni, de azért legtöbbször itthon tartjuk a bizonyos határokat, de amikor átlépjük a tényleges országhatárokat vajon mennyire vetkőzünk ki magunkból? Erre ad választ a könyv, nem kendőzve el az igazságot, mert a vallatószékben most tapasztalt idegenvezetők ültek és bizony nem voltak kíméletesek sem az utazókkal, sem önmagukkal szemben. 

http://www.dailymail.co.uk/

Több részre volt osztva a könyv, ami nekem igazán tetszett, mert eleve átlátható és rendezett benyomást keltett, ráadásul nagyon jól elkalauzolta az olvasót A-ból Z-be. Elindulunk az egészen egyszerűtől, mint például az olcsó buszos utazás és szépen felépítve eljutunk addig, hogy a VIP részlegbe is betekintést nyerhetünk, mert bizony az idegenvezetőnek a rettegett VIP vendéggel is meg kell küzdenie. Az viszont garantált, hogy egyik rész sem lesz unalmas.

Az idegenvezetőknek nem elég a helyi adottságokat ismerni és profi előadást tartani, hanem egy picit pszichológusnak is kell lenniük, mert valahogy minden vendég őket találja meg apróbb, vagy éppen nagyobb gondjával és nekik helyt kell állniuk legyen az egy darázscsípés, vagy éppen egy haláleset. Nem mondom, hogy a könyv elolvasása után irigylem őket, inkább tiszteletet ébresztettek bennem, mert ember legyen a talpán, aki utánuk csinálja az utazásokat. Még, ha csak a fele lenne is igaz a leírtaknak, de meg merem kockáztatni, hogy betűről betűre úgy történt, ahogy elmesélték, akkor sem lenne egy egyszerű munkakör az övék. 

Sok utas azon az elven alapszik, hogy ami külföldön történt az külföldön is marad, ezzel nem kevés fejfájást okoznak az idegenvezetőknek, hihetetlen extrém kérésekkel állnak elő, ami az átlag embert pironkodásra készteti, de az idegenvezetőnek akár ilyen helyzetben is fel kell találnia magát. Sok utas kalandra vágyik, de nem is akármilyenre.

Ugyanúgy elindul a lottónyertes, a céges csoport, a makkos cipős útitárs, a nyugdíjasok, mint a politikus és a médiából ismert arcok, a feladat adott, mindenkit egyedien kell kezelni, mert külföldön senki sem az akinek itthon látszik. 

Nehéz úgy írni a könyvről, hogy a jobb poénokat ne lőjem le, de azt megsúgom, hogy volt egy két könnyfakasztó poén, amire azt mondtam, hogy ilyen nincs, mert annyira jó, hogy ilyet valóban csak az élet tud produkálni. A milliomosok szafarija, vagy a cicababa utazása sem volt poénoktól mentes, ilyen nincs és mégis van. 

A sok-sok vicces és elgondolkodtató, vagy éppen tanulságos eset mellett ott volt a bizonyos fekete rész, ami mindig egy nehezebb téma. 

"Elátkozott jutalomút- amikor tényleg a halál a nyolcadik utas" 

Számomra ez volt a legmegdöbbentőbb rész. Az agyam dobtam el, hogy milyen halálesetek történnek, hát ott és akkor legyen ember a talpán az idegenvezető.

Ki kell emelnem, hogy megismertük az érem másik oldalát is, amikor az utas a szenvedő fél és az idegenvezető nevet a markába. Egy kis mellékes mindenkinek jól jön, hát az idegenvezetők ezt remekül megoldják, apró kis trükköktől a nagypályás megoldásokig mindenfélével találkozhatunk. Innentől jobban fogunk figyelni egy-két dologra az utazásaink során.

http://www.zazzle.co.uk

Összegezve

Azt nem kötik az olvasó orrára, hogy a valóságban melyik irodát erősíti Dani, Glória, Orsi, Péter,  vagy éppen Géza, mert álnéven adták az interjút, de amikor befizetünk egy szervezett utazásra, vagy telepített idegenvezetővel találkozunk egy-egy egzotikusabb helyen nem tudhatjuk, hogy nem-e a könyvből megismert idegenvezető kalauzol-e minket. Úgy gondolom, hogy ez a kötet egy tükröt tartott elénk és talán el is gondolkodik az olvasó, hogy valóban ennyire gázosak vagyunk-e. Talán a következő utazáson eszünkbe jut, hogy attól, hogy nem kis hazánkba vagyunk nem felejthetjük el, hogy nem csak önmagunkat, hanem egy egész országot képviselünk, mely által megítélésre kerül a többi magyar utazó is. Nekem nagyon tetszett a könyv, remek szórakozás volt olvasni a vidám, szomorú, bosszantó, vagy éppen meghökkentő történeteket. Azt viszont kihangsúlyozták, hogy a többség rendes utas és nincs velük baj, itt és most a kirívó esetekre koncentráltak.

Én is biztos vagyok benne, hogy a legextrémebb eseteket mesélték el és nem minden magyar honfitársunk ilyen, de sajnos rajtuk is múlik a későbbi megítélésünk és ez a könyv a nem vagyunk piskóták kategória volt. 

A sorozat többi részét is olvastam, de bevallom számomra ez volt az abszolút kedvenc, végig remekül szórakoztam.  Ajánlom minden utazgató és utazni vágyó olvasónak.

Extra

Eddig megjelent kötetek:

A könyvért köszönet: Book&Walk