Kamerun, Te csodás!
Kamerun maga lehet a természeti csoda, legalábbis ahogy Gerald Durell könyvében megjelenik a táj, az élővilág és az ott élő emberek.
Erről a könyvről, -mint általában Durell könyveiről - csak és kizárólag legekben lehet beszélni.
A stílus egyedülálló, közlékeny, mert ő maga remek elbeszélő. Szinte megelevenedik előttünk Gerald Durell és az ő kis társasága, mely legfőképpen az általa begyűjtött állatokból áll.
Az a cél amiért elindul, hogy a legkülönfélébb állatokat begyűjtse és egy állatkertet létrehozzon, ezáltal megmentve őket a kihalástól igazán figyelemre méltó. Egy modern Noé volt, aki állatokat mentett, szeretett inni, táncolni és keményen dolgozni, rajta kívül talán nincs még egy ember, aki ennyire empatikusan és ugyanakkor viccesen állt volna az állatokhoz, mint ő.
Egy két kedvenc részemet muszáj kiemelnem, ilyen volt például az anakonda befogása, annyira szemléletes volt, hogy szinte hallottam a kígyó hangját, vagy a begyűjtött békasereg összefogdosása, amikor szökni támadt kedvük szinte könnyesre nevettem magam. Ott volt még a kis mókus, aki annyira ragaszkodott hozzá, hogy még az ágyába is beférkőzött, vagy a csimpánz, aki kiváló memóriával és egyéniséggel rendelkezett, ráadásul színes pulcsikba ült be a motor oldalkocsijába, mind-mind színesítik és egyedivé varázsolják a történetet.
A bafuti Fon pedig kihagyhatatlan pasas, ő egy igazi kis király a saját népe szemében, a rengeteg feleségével és hatalmas szívével imádnivaló egyéniség, aki személyiségével színesíti és emeli a történetet, közben csak annyit tesz, hogy éli a mindennapjait és ő is csodálja Durell-t, igaz leginkább a hangfelvevő gépe miatt, ahogy annak örülni tudott és ahogy mindez átjött a könyvön....
Igazi állatvédő, remek író és egy olyan ember akire érdemes felnézni, mert valóban rengeteget tett az állatokért és mindezt megpróbálta közvetíteni a külvilág felé is. El tudnám képzelni, hogy egy ilyen könyv remekül beilleszthető lenne az alsó tagozatosok tananyagába, mert lehet belőle tanulni, és a tömör tények valóban szórakoztató formába kerülnek az olvasó elé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése