Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

 Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Az Agave Kiadó gyakran meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják, amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és egyúttal izgalmas játszma is.

Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam, amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az olvasónak.

Számomra ez a része nem volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő. Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában rejlett.

Mit kaptam a regénytől?

-        újfajta nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.

-        bonyolult kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;

-        betekintést a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;

-        pszichés ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás során (bevallom nem volt könnyű dolga);

-        erős impulzusokat, többféle nézőpontot,

-        egy 4 csillagos nyomozást;

-        rejtvényt, amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;

-        idegesítő és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;

-        a káosz és a rend egyidejű jelenlétét;

-        széles érzelmi skála megjelenítését;

-        műfaji ismereteket, áttekintőt.

Az író felkerült a radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.

Egy a lényeg, mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.

Egy tiszta játszma az író és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!