2011. december 27., kedd

D. Tóth Kriszta, Nagylánykönyv - Lolával az élet folytatódik

Ismét írni kezdem a blogom, amit sajnos egyéb blogos és főleg magán kötelezettségeim (úgy mint a fránya mókuskerék) miatt elhanyagoltam, nem is kicsit. Igaz könyveket olvastam, a legtöbbet könyvtárból.
Ezek közül volt az egyik a Nagylánykönyv.
Előre el kell mondanom nem olvastam az első kötetet, illetve sem interneten, sem pedig az újságban nem követtem a csöpp lány történetét.

Most is a borítón lévő rajz fogott meg, anélkül, hogy tudtam volna ki és miről ír a könyvben, de gondoltam, ahol ilyen jó a rajz ott nagy baj a tartalommal sem lehet.
A főszereplő helyes, cserfes, szőke kislány, bocsánat nagylány, hiszen már óvodás. Valahogy mindig történik vele valami érdekes, vicces, sírásra és nevetésre késztető, egyszóval bájos az egész könyv, ahogy bevezet minket a család mindennapjaiba, de valahol érezzük is, hogy csak nagyon kiragadott pillanatokat, történeteket látunk, de ez nem von le semmit a könyv értékéből.
 Kultúrák keverednek és eggyé olvadnak egy gyermek szemével nézve, különórák, rohanás, óvoda, szerelmek, költözés, jóga, család, szervezés a köbön mindezt tényleg lazán és könnyedén elmesélve, élvezhető stílusban és formában, mely alatt azt értem, hogy esti mese jelleggel tudtam átolvasni a könyvet, minden este egy -egy kis fejezetet olvastam el és már szinte vártam a következő adagot, meg kell mondanom, hogy még tudtam volna olvasgatni esténként a könyvet, ha tovább tartott volna, úgy gondolom, ha már ezt elérte a könyv, akkor kijelenthetem, hogy mindenképpen megéri elolvasni és egy együtt nevetni, elgondolkodni, örülni vagy csak egyszerűen kikapcsolódni  ezzel a bájos kis családdal.
Személy szerint örülnék még egy folytatásnak, és az első részre is nagyon kíváncsi lettem.

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is