Katy Hays: A kolostor - Kult-könyvek

 A 21. Század Kiadó 2017 őszén indította útjára a Kult-könyvek sorozatát. Olyan sikerkönyvekből válogatnak, amelyeket világviszonylatban a szépirodalom nagyjai között emlegetnek, esetleg egyszerűen csak meghökkentőek, érdekesek, de mindenképpen a könyvmolyok radarján vannak.

Az eddig megjelent és hamarosan megjelenő Kult-könyvek listájáért kattintsatok. 

Régóta szemezgetek a sorozat köteteivel, de bevallom, bátorságom nem mindegyikhez volt. Ezek azok a kötetetek, amelyek olyan mélységeket feszegetnek, amire rá kell hangolódni, legalábbis legtöbbször. 

Jelen regénynél sem elég annyi, hogy mi, olvasók rábökünk, mert éppen jó thrillernek ígérkezik, esetleg egy szórakoztató nyári olvasmánynak. Nem, ezeknél a könyveknél egészen egyszerűen muszáj belehelyezkedni magába a történetbe, mert ahhoz, hogy valóban élvezetes, élményt adó olvasmánnyá váljon át kell venni a hangulatot, az érzéseket, magát a mélyebb mondanivalót is. 

Eljött az idő, hogy ismét egy Kult-könyv kerüljön a kezembe. A megjelenés óta figyelem Katy Hays, A kolostor című thrillerét. Természetesen azt tudtam, hogy annak ellenére, hogy megkapta a regény a thriller címkét mégsem egy hagyományos értelemben vett thrillerről lesz majd szó. Nem is tévedtem, mert sokkal többet kaptam az olvasás során, mint egy lélektani gyilkosságot.

Azt olvastam valahol (sajnos nem jegyeztem meg, hogy hol), hogy egy történetből egybefüggően legalább 30 oldalt el kell ahhoz olvasni, hogy bele tudjunk helyezkedni a cselekménybe, a karakterek lelkiállapotába. Nagyon osztom ezt az álláspontot, hiszen egy olyan könyvnél, ahol nem várható az, hogy az események egyszerűen csak végig sodorjanak minket a könyvön és a történeten, ( ráadásul úgy, hogy nem is mindig kell teljesen odafigyelni ), ott igazán szükség van az értő olvasásra. 

Ennél a könyvnél javaslom a lassabb, de nagyobb mennyiségre történő bontást. Én úgy olvastam, hogy egyszerre nagyjából 80 oldalt, de azt egyáltalán nem kapkodva. Meg is kellett picit erőltetnem magamat, mivel általában gyorsan olvasok, de így sokkal inkább a történetre és a karakterekre tudtam fókuszálni. 

A történet a new yorki Metropolitan múzeum egyik részlegében, a gótikus Kolostorban játszódik. Ann Stillwel az apja iránt érzett gyász elől "menekül" gyakorlatra a Metropolitan múzeumba, de a véletlenek játékának köszönhetően a kolostorban kezdi meg gyakorlati idejét, mint a tarot kutatója. A kutatás vezetője Patrick Roland és gyakornoka, a gazdag Rachel Mondray, akik kapva kapnak Ann segítőkészségén és együtt egyre mélyebbre merülnek a kártyák és érzelmek mágikus világában. A kolostor köré épített gyönyörű kertet Leo gondozza, aki egyre közelebb kerül Ann-hez, de a titkok őt is körülszövik, mint a gótikus épületet.  A kolostorban mindenki keveri a lapokat és forog a szerencse kereke, de az még mindenki számára kérdés, hogy kinél áll majd meg. A gyilkosság a kolostor dolgozóit sem kerülheti el, így a középkori rejtélyek mellé egy 21. századi is bekúszik. 

A gyilkos vajon meddig hajlandó elmenni, hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség?

A történet a szabad akarat és a sors kettősségét járja körbe. A regény központi kérdése, hogy a  jövő előre meg van-e írva vagy a cselekedetekkel befolyásolható még. Mind a négy központi karakter érdekes és a történetbe illik, Patrick, Leo, Ann és Rachel egyenként is remekül mozgatják a szálakat, de a négyesük valami igazán titokzatos erőket szabadít fel, amihez a helyszín remek hátteret biztosít. Szerettem azt, ahogy a könyvekkel teli termek, a gótikus folyosók és a gyönyörű  kertek szinte beleolvadnak a történetbe és lassan a szereplők természetes közegeként tűnnek fel.

Az olvasás során egyáltalán nem azt éreztem, hogy ez egy debütáló regény, hanem azt, hogy ez valami csodásan kidolgozott történet, ami anélkül is működik, hogy a thrillerre helyezné a hangsúlyt. 

A regény lassan haladt előre, aprólékosan bemutatva a kutatók munkáját, közben beszippantott a regény atmoszférája, ami hol ragyogott, hol pedig borús és melankolikus volt. Az érdeklődésemet végig fenntartotta a történet, amellett, hogy a thriller szál érdekes volt, nagy csavarokat nem tartogatott, kivéve a végén, amikor tekert egyet rajta az írónő, de nem ez volt az, amitől összességében eldobtam volna magam. Itt egyszerűen a történetvezetés és az atmoszférateremtés vitte a regényt a kiváló kategóriába. Tudom, hogy a mai rohanó világban ez nem mindig és mindenkinek elegendő, de akinek sikerül belehelyezkednie ebbe a városon belüli elzárt világba és maréknyi közösségébe az biztos vagyok bennem, hogy egy lenyűgöző olvasási élménnyel fog gazdagodni.

A szereplők kontroll és birtoklási vágya mindvégig áthatotta a regényt, a sok különálló titok remek kiegészítője volt az eltűnt tarot pakli utáni kutatásnak. Nagyon élveztem, hogy a karakterek személyisége is számos titkot tartogatott és emellett egy történelmi nyomozásban is részt tudtam venni. Ann a zárkózott, önbizalomhiányos lánytól eljut a magabiztos kutatóig, nagyon szerettem ahogy ezt a fejlődést levezette az írónő, számomra ezáltal a regény legérdekesebb karaktere volt, de azt az olvasónak kell eldönteni, hogy ez a fejlődés pozitív vagy negatív irányba mutat. Nem is az eredmény volt a fontos, hanem az, hogy megannyi apró részlet rejtőzött a történetben, amik miatt látszott, hogy az írónő a történelmi téma és a kutatás szakértője. Biztos nem mindenki számára izgalmas egy egyetemi kutatás, de én például kimondottan élvezem, amikor aprólékosan utána kell járni valaminek és sosem tudni, hogy a következő pillanatban milyen jelentőségű felfedezésre kerül sor. Még sokáig olvastam volna a régiségek közötti kutatásról, a gyönyörű épületről és a tarot rejtelmeiről, ráadásul egyik kedvenc történelmi korszakomból a középkorból merítve.

Számomra lenyűgöző volt ez a regény, a csillogás és a sötétség kiváló elegye, ami egy ősi jóslás utáni vágyban ölt testet. Nagyon izgalmas, ahogy a régi idők a 21. századot is be tudják még hálózni, a babonák és hiedelmek ennyire erősen meg tudnak jelenni. 

A regény egy nagyon különleges szemszögből mutatja be a kutatók kicsit sem egyszerű világát. Senki  nem gondolná, hogy mennyi munka és nepotizmus lappang egy-egy zseniális történelmi felfedezés mögött. 

A feszültséggel teli regény egy érdekes jegyzettel zárul, ami elmagyarázza a tarot kártyák jelentését, ami számomra egy igazán kellemes plusz volt. 

Nagyon szerettem olvasni a regényt a maga sötét és komor valójában. A karakterek összetettek, a jellemábrázolás kiváló és a történet is több egy egyszerű kutatás/gyilkosság kettősnél. A lélek mélyére lát az olvasó és közben az írónő elgondolkodtat minket is a saját sorsunkról és arról, hogy valóban létezik-e a szabad akarat. Az pedig hab a tortán, hogy a könyv a  gyönyörű borítója miatt a könyvespolcok éke lesz, igazi mestermunka, az év eddig kedvenc borítóját avattam ezzel a kötettel.