Fülszöveg: Ki gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.
A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.
Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.
A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.
A trilógia első része egyenesen Helsinkibe kalauzol minket, az Alkonypagonyba, ahol az idősek számára fenntartott lakások mellé ellátást és szolgáltatásokat is biztosítanak. Azonban az időseket könnyű kihasználni, így szereplőink számos akadályba, sőt egyenesen a sérelmükre elkövetett bűncselekményekbe ütköznek, amit a maguk sajátos módján próbálnak kezelni és megoldani. Egy kisebb tűzeset pedig egész lavinát indít el, ahol csak egymásra és Mika-ra a fiatal „angyalukra” számíthatnak.
Egy könnyed, humoros olvasmányra
vágytam, de sokkal többet kaptam. Minna Lindgren egy remek társadalomkritikát
tár elénk, mégpedig egy méltatlanul mellőzött társadalmi rétegen keresztül bemutatva. Az írás az idős korosztályra koncentrál, az ő mindennapi gondjaival és saját kis világuk bonyolult
történéseivel. A regény sokszor volt humoros, aranyos, de leginkább
elgondolkodtató és néhol szomorkás. Az írás valójában az idős emberek késői
éveinek egy szatírája, viszont nagyon olvasmányos stílusban megírva, tetszett az atmoszféra és a kusza történetvezetés sem tudott megingatni az olvasás során.
A főszereplők 90 felettiek, Siiri
Kettunen a főszereplő, akinek megismerhetjük a gondolatait, érzéseit, félelmeit
és rajta keresztül a többi lakó mindennapjait. Sokszor nem értik az ok okozati
összefüggéseket és össze is zavarodnak, de valahogy a halálvárás mellett mindig
kibogozzák a dolgokak, közben folyik a bor és csilingel a villamos.
A narráció néhol ahogy írtam zavaros, de ez
is csak azt az érzést hivatott erősíteni, hogy egy 90 fölötti karakter
elbeszéléseiből ismerjük meg a történéseket. Több olyan pont van, amire nem találunk
megoldást, de lényegében inkább egy teljes folyamatot figyelhetünk meg, amikor nem feltétlen
a cselekmény a fontos, hanem maguk a karakterek és az ő belső vívódásaik,
gondolataik, kapcsolati hálójuk.
A személyzet is jellemző képet
mutat, a belefásult, saját boldogulásával törődő és minden mást zavaró
tényezőként megélő karakterek által bemutatva. Bennük is ott van legtöbbször a
jószándék szikrája, de nem tudják, akarják megélni. Ez is tipikus társadalmi
probléma, amivel bárki szembesülhet a világ minden táján.
Siiri, Irma és Anna-Liisa triója
nagyon kedvesen és humorral, alázattal mutatja be az időskort, annak minden
nyűgjével együtt. Nagyon furcsa belegondolni, hogy milyen evidenciákra nem is
gondolunk, miközben éljük a rohanó életünket. Eközben az idősek a halált
várják, mert nehezen múlik az idő, miközben nem foglalkoznak már velük és a
társadalom nyakán is inkább nyűgnek érezhetik magukat.
Számomra nagyon átjött a könyv
üzenete, miszerint attól, hogy idős valaki még nem bolond, csak kicsit máshogy
látja már a világot, benne a történéseket és még több odafigyeléssel méltó és
tevékeny életet élhetnek.
Nem pont azt kaptam, amit vártam,
de nagyon örülök, hogy elolvashattam a könyvet, mert olyan gondolatokat ébresztett,
amivel igenis foglalkozni kell. Lényegében
a karakterek adták meg a történet magját, nagyon kedveltem, hogy önmagukhoz is a
kellő, szarkasztikus humorral álltak, ez volt az, ami
folyamatosan lendített a történeten. Szívből ajánlom a regényt, mert példát állít mindannyiunk számára alázatból, szeretetből és elfogadásból.
A könyv megrendelhető: Kossuth Kiadó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése