Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő?
Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

Nicolas Barreau könyveivel még nem igazán találkoztam, vagyis nem olvastam, hallottam már róluk, de eddig valahogy nem vonzottak annyira. Legutóbbi könyvtárban történt látogatásom alkalmával viszont megláttam a polcon a Világ végén megtalálsz című Barreau könyvet, vagyis annak borítóját, ami teljesen levett a lábamról, annyira romantikusnak tűnt, hogy muszáj volt kikölcsönöznöm. 

Azt kell mondanom, hogy semmi különös és mégis. Egy teljesen egyszerű, lassú mederben folyó történet, amiben mégis van egy olyan plusz, amitől érdekessé és titokzatossá válik a történetet. 

A titokzatosság köszönhető egyrészt Párizsnak, másrészt egy titkos imádónak, Principessa-nak, aki furcsa, régimódi szerelemes leveleket kezd küldözgetni a jóképű Jean-Lucnak, a párizsi galéria tulajdonosának. 

"Mélyen belélegeztem a gesztenyefák virágának illatát, figyeltem a kutyámat, ahogy vígan szökdécsel előttem, és olyan békés volt minden, hogy egy pillanatig úgy éreztem, egy Monet-képen sétálgatunk."

Jean-Luc-kal szerelmi életének hajnalán ismerkedünk meg, egy balul sikerült szárnybontogatás által, majd a jelenbe repülünk, ahol Jean-Luc által a szemünk elé tárul a kissé bohém, de elragadó Párizs és hősünk szűkebb baráti és ismerősi köre, akik szintén tipikusan franciák. 

Engem személy szerint már azzal megvett az író, hogy egy lassan adagolt csöpögős Párizst nyújtott át tálcán, amit még kiegészített egy egészen abszurd szerelmi szállal is. Jean-Luc és az ismeretlen Principessa e-mail váltásaiból bontakozik ki előttünk egy még mindig állítom, hogy picit bizarr szerelmi szál, mert azt elismerhetjük, hogy e-mail váltások útján úgy belehabarodni valakibe, mint ahogy Jean-Luc teszi, koránt sem megszokott. Ez a szál viszont adott egy kis pikantériát, ami nem tett rosszat a regénynek.

Szerettem a párizsi éttermeket, utcákat, galériát, embereket és pályaudvart egyaránt, meg a megannyi apró részletet, amit ebből a csodás, mesebeli városból kaptam. A szereplők is tipikusan franciák voltak, egyszóval egy finom habos kávéhoz tudnám hasonlítani a történetet, amit szép lassan kell kiélvezni. Én minden este egy rövidebb részt olvastam el a könyvből és imádtam, hogy estéről estére jutott egy kis könnyed kikapcsolódás és már vártam, hogy mikor tudom folytatni ezt a mesés kis regényt. Szerintem ez most kis adagokban sokkal jobban esett, mintha egyszerre kiolvastam volna, kellett a ráhangolódás, mert egyszerre tömény lett volna és talán el sem éri azt a kellemes hatást, amit bennem kiváltott. 

Nem állíthatom, hogy a szereplők közel kerültek hozzám, vagy megkedveltem volna őket, de itt ez most egyáltalán nem volt zavaró, mert szerintem egy életérzést közvetített a könyv, ami nem feltétlen a szereplőkön, hanem inkább a hangulaton keresztül jött át. Nagyon ritkán találkozom ilyen megoldással, de ezzel most telibe találta az író, nem bonyolította túl a szereplők jellemét, vagy cselekedeteiket, de ahogy mondtam ez így volt jó, pont jó.

"Drága Principessa, jelenleg roppant furcsa állapotban leledzem, azt sem tudom, egyáltalán hihetek-e saját érzékszerveimnek."

Az egyetlen zavaró momentum az volt számomra, hogy túl sok francia szó és mondta került bele, ami azért nem igazán tetszett, hiszen a szereplők franciák és ugyebár végig franciául beszéltek, még akkor is, ha mi éppen anyanyelvünkön olvastuk, engem ez egy picit kizökkentet, de ettől eltekintve tényleg egy élvezhető romantikus történetet kaptam.

                                          Hotel Duc de Saint Simon

Szerelem, Franciaország és titkok egy csodás borító alatt. 

Extra

Annak ellenére, hogy az író neve alapján joggal hihetnénk, hogy egy francia úriember áll mögötte, sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom, hiszen egy német írónő tollából származik a történet, név szerint Daniela Thiele. 

Ezeknek örültem az elmúlt héten

♥ születésnap - torta, virág, ajándék ♥ húsvét ♥ ebben a hónapban még nem vettem könyvet, de egytől megváltam ♥ továbbra is imádom az instát ♥ filmezés, olvasás, sonka és tojás, ráadásul teljesen oda és vissza vagyok az almás tormáért, mint új kattantság ♥ barátnőzés ♥ sok-sok a kedvenc reality sorozatomból, a The little couple, avagy a Mini párosból ♥ tojáskeresés a kertben ♥ húsvéti édességek, sütemények, igen a torta nem elég, még kellett plusz sütit is sütni ♥ 

Friss megjelenések áprilisban

Várható megjelenés 2016. áprilisban

Várható megjelenés 2016.04.01. Salman Rushdia: Talpa alatt a föld

Salman Rushdie világokon átívelő és kultúrákat összefogó regényében szinte a lehetetlent kísérti. Hőseit, Ormus-Orpheuszt és Víná-Eurüdikét előbb - mint a kor ünnepelt rocksztárjait - fölrepíti az égi és földi csillagok közé, ahol galaxisok ütköznek egymásnak és kebelezik be egymást, majd leviszi őket a föld alá, az Alvilágba, ahonnan - akárhogy szeretné is a mítoszokhoz szokott olvasó - nincs visszatérés.

Mindezt Ráí, a láthatatlanná válás művészetét tökélyre fejlesztő fényképész, a szerző alteregója meséli el, aki ugyan soha nem jut el azokba a magasságokba, amelyekbe a két sztár, viszont nem is nyeli el úgy a talpa alatt megnyíló föld, mint Vínát, akinek szerelme után egész életében áhítozik.

Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertest versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy ,,olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára".

Várható megjelenés 2016.04.04. Ransom Riggs: Lelkek könyvtára

"A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában. A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya.

A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa. Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt."

Várható megjelenés 2016.04.07. Gideon Greif: Könnyek nélkül sírtunk

Gideon Greif professzor a második világháború legkülönlegesebb túlélőivel foglalkozik ebben a könyvben: a Sonderkommandó-k életben maradt tagjaival. Ők voltak azok, akiknek tevékeny részt kellett vállalniuk hitsorsosaik meggyilkolásában. Nem ők jelentkeztek erre a feladatra. Náci fogvatartóik választották ki őket, és a terv az volt, hogy mikor minden zsidót megöltek, ők lesznek az utolsó áldozatok. Nem sokan élték túl ezt a pokoli megpróbáltatást.

Greif részletes hátteret rajzol az Endlösung gyakorlati megvalósításáról, sokat idéz a koncentrációs táborok területén a foglyok által elrejtett feljegyzésekből, hosszan beszélgetett Auschwitz-Birkenau sonderosaival. 

Hogyan lehetett ép ésszel túlélni ezt a munkát? Hogyan lehetett fegyveres lázadást szervezni a koncentrációs táborban? Hogyan maradtak életben néhányan?

A Sonderkommando nagyon kényes téma, az elmondhatatlanon belül is a legérzékenyebb. Én azonban annyira fontosnak ítéltem, hogy elhatároztam, az összes túlélővel leülök beszélgetni.

Gideon Greif

Mi azt akartuk megmutatni, hogy a haláltáborban megfoghatatlan a gonosz.

Nemes Jeles László

A legtöbbet Gidon Greif interjúkötete segített, amelyben nyolc hajdani sonderessel beszélget. Ez a könyv valósággal kiütött. Rémálmaim voltak tőle.

Röhrig Géza

GIDEON GREIF 1951-ben született izraeli történészprofesszor, fő területe az auschwitzi megsemmisítőtábor és az ott működő Sonderkommando. Több holokauszttal foglalkozó nemzetközi intézmény kutatója és vezetője, több mint harminc éve dolgozik a jeruzsálemi Jad Vasem emlékhelyen, számos ország egyetemének vendégelőadója. 1995-ben megjelent fő műve, a Könnyek nélkül sírtunk először németül jelent meg, majd még hat nyelven. Legújabb, 2015-ben megjelent, Itamar Levinnel együtt írt munkájában (Aufstand in Auschwitz) az 1944. októberi Sonderkommando-felkelés történetét tárta fel. 

Várható megjelenés 2016.04.07. Jennifer Ashley: A tökéletes nevelőnő

A Skót Gőzhengerként emlegetett ügyvéd, Sinclair McBride aki hét éve özvegy a tárgyalóteremben a legvadabb bűnözőkkel is elbánik, ám saját két gyerekét képtelen féken tartani. Caitriona és Andrew hetente kerget őrületbe egy-egy nevelőnőt, akik általában sírva hagyják el a McBride-házat. Csak egy nő akad a városban, akit képtelenek kikészíteni.

Roberta Bertie Frasier belépője Sinclair életébe igencsak sajátos: ellopja a férfi óráját, aztán csókot lop tőle. Útjaik elválnak, de Bertie egy East End-i bandita lánya nem tudja kiverni a fejéből a jóképű skót úriembert, s végül úgy alakul, hogy egy veszedelmes helyzetből kimenti Sinclair gyerekeit, majd hazakíséri őket. Amikor a férfi látja, hogy a két ördögfióka mennyire hallgat Bertie-re, felkéri nevelőnőnek, nem is sejtve, hogy a kis zsebtolvaj mennyi leckét ad majd neki is szerelemből.

Várható megjelenés 2016.04.07. Sir Steven Stevenson: Agatha nyomoz 7.- A velencei dózse koronája

Agatha esetlen unokatestvérével, Larryvel, továbbá Mr. Kenttel, a hűséges főkomornyikkal és a hófehér macskával, Watsonnal bejárja a világot, hogy megoldja a legszövevényesebb bűnügyeket is. 

A kis csapat ezúttal egy értékes aranykorona után nyomoz, ami hajdan a dózséé, vagyis Velence uralkodójáé volt. A Misteryk a karneváli forgatagban, maskarás alakok között, lagúnákon át üldöznek gyanúsan viselkedő személyeket, hogy végül ismét diadallal zárják a küldetésüket.

Várható megjelenés 2016.04.15. Borsa Brown: Az Arab szeretője

Érzelmes és sokkoló.
Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.

Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.

Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.

Ha még nem olvastad Az Arab című regényt, ezek után biztos kedvet kapsz hozzá.

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Poirot visszatér!
1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb. Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.

Amikor meghallottam, hogy Sophie Hannah feltámasztja Poirot karakterét ambivalens érzéseket keltett bennem már maga a tudat is, mivel tudtam, hogy Agatha Christie és kis belga nyomozója egyszeri és megismételhetetlen páros. Ezért elég sok időnek el kellett telnie, míg a könyvtár polcairól le mertem emelni a regényt. Elsőre kicsit meg is ijedtem a terjedelmétől, hiszen egy viszonylag vaskos kötetről beszélünk, de úgy voltam vele, hogy győzzön a kíváncsiság és jöjjön Poirot, az új. Mindamellett az Európa Kiadó által kiadott kötet borítóját bármelyik Agatha Christie regény megirigyelhetné, ízléses, kellőképpen hangsúlyozza Poirot-t, de mégsem éreztem túl soknak, olyan igazán szemet gyönyörködtető, de egyszerű borító.

Elég hamar kiderül, hogy több gyilkosság is borzolja egyszerre az olvasók idegeit, emellett még egy látszólag független rejtélyt is bevon az írónő a történetbe, de persze a szálak, mint oly sokszor itt is összeérnek. Nehéz a történetről bármit is spoiler nélkül írni, de talán az nem titok, hogy A,B,C,D, E és még ki tudja kik lehetnek érdekeltek a gyilkosságok elkövetésében, de nekünk olvasóknak mindvégig a találgatás marad és a folyamatos megoldás utáni kutatás. A kulcsot nem kapjuk tálcán, de az eredeti Poirot történetekkel szemben itt azért ki tudjuk találni mi magunk is a gyilkos személyét, ha egy picit is figyelünk, vagy a kuszaságban figyelni tudunk hosszú oldalakon keresztül.

"Akkor hagyom abba, amikor befejeztem - mondta Poirot."

Sajnos nincs olyan mesterien felépítve a nyomozás, mint azt Agatha Christie esetében megszokhattuk, igaz én ezt nem is vártam, hiszen nincs még egy olyan író, aki olyan bámulatosan oldatta meg a szereplőivel a gyilkosságokat, mint Christie. Természetesen Poirot-t sem lehetett ugyanúgy reprodukálni, hiszen ő is Agatha tollából vált azzá a zsenivé, akivé kinőtte magát. Jelen esetben Poirot inkább nyüzsgő, kapkodó és kicsit fellengzős benyomást keltett, gondolom ezzel is leplezendő a zsenialitás hiányát. Sőt meg merem kockáztatni, hogy azért került mellé Catchpool, a hulláktól irtózó detektív, hogy Poirot ettől tűnjön kimagaslónak, de sajnos még így sem sikerült a karakter átlagosnál jobbra. Nem, persze nem állítom, hogy rossz lett volna a regény, csak éppen túl terjengős, néhol szájbarágós, néhol pedig olyan érzést kelt, hogy a sok karakter között maga az írónő is elvesztette a végkifejlethez vezető utat. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy megpróbált több A.C. regényből is ezt-azt lemásolni, de ezáltal egy kicsit sok lett és valahogy nem jött át az író saját egyénisége, Christie-é pedig nem is jöhetett át.
Szerintem az alaptörténetből egy igazán jó regényt is ki lehetett volna hozni, ha nem ragaszkodik annyira az eredeti művekhez és nem próbál meg egy nagyon hasonló kvalitású regényt írni Hannah.

A lezárás szerintem túl lett ragozva és nyújtva, mégis azt kell mondanom, hogy egy kriminek nagyon jó volt, volt benne izgalom és dráma, rejtély és szerelem.

Poirot-val viszont bevallom voltak problémáim, indokolatlanul fel volt pörögve a karakter, az eredeti sokkal nyugodtabb, megfontoltabb. Szinte már-már azt kell mondanom, hogy kedvenc belgám kávé függő lett és ezáltal a gondolatait sem  mindig tudta rendezni. Valahogy nem ragadott magával a személyisége a könyv sorai közé tűzdelt tipikus Poirot-s francia mondatoktól sem, egy-egy szó még elment volna, n'est pas?

Összességében egy jó kis krimi lett volna, ha Poirot "nem rontja el", mert ez itt és most már nem az ő világa. 

Ezeknek örültem az elmúlt héten

♥ a héten szabadságon voltam ♥ feléledt a kerti tó  ♥ könyvtárazás, újra (csak 4 könyvet hoztam) ♥ tavaszi szekrényrendezés és nagytakarítás ♥ kikerültek a húsvéti díszek ♥ névnapozás ♥ főztem eperlekvárt, a múlt nyáron lefagyasztott eperből ♥ építettük a kertet, kezd ismét alakulni ♥ vettünk csodasövényt, nagyon kíváncsi leszek rá, hogy valóban olyan csodás-e, mint állítják ♥ Toblerone ♥ KFC ♥ Játszottunk Luxor-t, hosszú idő után és egész jól szórakoztunk ♥ Candy Crush, rá lehet kattanni, gyorsan le is töröltem azóta ♥ mentettem virágot az egyik kertészeti áruház hervadozók polcáról, szerintem szépek ♥

Könyves adaptációk, amiket várok

  

Ahogy nézegettem elég sok könyvet filmesítenek és mutatják be 2016-ban. Azt eldönteni nem tudom, hogy ez nekünk jót, vagy éppen rosszat jelent, de ettől függetlenül találtam olyan könyveket, amit a megfilmesítésnek köszönhetően hamarosan a vásznon is viszont láthatunk és talán  még élvezetes is lesz, legfőképpen a szereposztásnak és a rendezésnek köszönhetően. Személy szerint először szeretem elolvasni a könyvet és úgy megnézni a filmet, mert tapasztalataim szerint a könyv általában sokkal jobb, egy-egy kivételtől eltekintve, de talán a film is egy másfajta megközelítésből tud újat nyújtani, ami esetleg emeli az élvezeti értéket is. 

Egy csokorba szedtem a várható könyves adaptációkat, remélem Ti is találtok kedvetekre valót és együtt várjuk a megfilmesítést. 

John Green: Alaska nyomában 

Várható bemutató: 2016. június

Első pia 

Első balhé 

Első csaj 

Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.






David Grann: Eldorádó, az elveszett város

Várható bemutató: 2016

Az egész világ őrá figyelt: Percy Fawcett-tet, az utolsó viktoriánus fölfedezőt a Brit Királyi Földrajzi Társaság támogatta. 57 éves korában a világ elé tárta elképzelését, miszerint Amazóniában létezett egy hatalmas, elfeledett civilizáció, melyet Z-nek nevezett el.

Saját fiát és annak egy barátját vitte magával, mert Fawcett mindenki másnál jobban tudta, mibe vág bele. Csak egy kisebb csoportnak van esélye életben maradni az őserdőben, túlélni a maláriát, a vérszívó bogarakat, a kannibálokat, megmenekülni az indiánok mérgezett nyilaitól, az éhezéstől és az őrülettől.

Többé nem látták őket.

David Grann újságíró a legenda nyomába eredt: kiadatlan kéziratokat és leveleket böngészett át, és megjárta az őserdőt is. Felfedezők érdekfeszítő naplóiból és saját kalandjaiból végül összerakta az amazóniai legendát és azoknak a megszállottaknak a történetét, akik az elveszett civilizáció után kutattak.

Főszerepben: Charli Hunnam, Robert Pattinson, Sienna Miller

Philip Roth: Amerikai pasztorál

Várható bemutató: 2016

Az Amerikai pasztorál az átlagember, a kispolgár története, aki éli – amíg élheti – mintaszerű, semmitmondó életét. Ifjúkorában Seymour Levov a gimnáziumi sportcsapat ünnepelt sztárja, aztán feleségül veszi a szépségverseny győztesét, boldogan él, gyarapodik, s minden érettségi találkozón irigység tárgyát képezi, mert gazdag és mert minden sikerül neki. Csakhogy közbejön egy aprócska gikszer: ártatlan leánygyermeke, Merry felcsap terroistának, mivel számára ez az egyetlen kifejezési módja a lázadásnak, a másként gondolkodásnak. A vietnami háború idején vagyunk, amikor a fiatalok tömegestül fordultak szembe az addig magától értetődőnek tartott szokásrenddel, gondolkodásmóddal, világszemlélettel. Merry nemtetszése jeléül felrobbant egy postahivatalt, de ez nem csupán az áldozatokat temeti maga alá, hanem az apa idilli álomvilágát is. A boldogságon támadt repedést pedig nem lehet többé betapasztani. Az átlagember pasztorálja véget ér, felváltja az antipasztorál dühe, az erőszak, a kétségbeesés – a rend és nyugalom utáni vágy többé nem lehetséges a megvadult, köznapi ésszel követhetetlen Amerikában.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Várható bemutató: 2016. október

Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Dave Eggers: Hologram a királynak

Várható bemutató: 2016.04.22. 

Dave Eggers már első könyvével világszerte ismertté vált – alig húszévesen egy éven belül elveszítette mindkét szülőjét. Erről írott dokumentumregényét 2000-ben Pulitzer-díjra jelölték, és további kötetei is díjak sokaságát nyerték el. A kezünkben tartott regény, amelynek filmváltozatát Tom Hanks főszereplésével idén fogják bemutatni, 2012-ben került fel a Nemzeti könyvdíjra jelölt művek rövid listájára.

Alan Clay, az amerikai kommunikációs nagyvállalat üzletkötője prezentációval készült. A kis csoport Abdullah Király épülő Gazdasági Városába utazott, és várják, mikor mutathatják be hologramos távközlési megoldásukat.

Alan kiégett, nem találja a helyét, kicsúsznak a kezéből a problémái. Ül a sivatagban, és emészti magát otthoni ügyei miatt. A szomszédja öngyilkos lett, nincs pénze lánya egyetemi tandíjára, feleségétől rég elvált, de még mindig bántja, amiket az asszony mondott. Egyedül érzi magát Szaúd-Arábiában. Ráadásul a tarkóján, mintegy élete főműve gyanánt, különös púp növekedik.

Dave Eggers regénye hihetetlen érzékkel sűríti regénye lapjaira az idő múlásának tapintható lassúságát, és egyetlen apró cseppben, egy kocsmai beszélgetés közérthetőségével mutatja meg a tőkeáramlásra épülő világ átalakuló viszonyait, az USA, Kína és a Közel-Kelet bonyolult gazdasági-társadalmi összefüggéseit.

Mitől emberi az emberi? Ki a barátod? A Hologram a királynak a középkorú főszereplő krízisének megvilágító erejű sztorija

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Várható bemutató: 2016.06.03. 

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Felirat hozzáadása

M.L. Stedman: Fény az óceán felett

Várható bemutató: 2016.09.02.

A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja… Megrázó sorsokról, rossz döntésekről és az örök reményről szól M. L. Stedman első regénye, mely izgalmas és lírai olvasmányként rabul ejtheti az olvasók szívét.

Dan Brown: Inferno

Várható bemutató: 2016.10.14.

A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel…

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Talán tudjátok, hogy szeretem Sophie Kinsella stílusát, a kicsit bohókás írásait, bár legutóbb a Boltkóros Hollywoodban csalódást okozott, de úgy gondoltam, hogy ez nem elég eltántorító erő ahhoz, hogy megnézzem mit tud kihozni az írónő egy komolyabb témából.

A hová lett Audrey alaptémája a tinédzser kori depresszió, annak is a mélyebb, sötétebb formája, melyet Audrey a 14 éves kamasz lány által ismerhetünk meg. Audrey olyan mély depresszióba esik egy iskolai konfliktust követően, hogy a házat sem tudja elhagyni, folyton napszemüveget visel és terápiára jár. Emellett van egy nem egyszerű családja, az újság függő anyuka, aki éppen a fiát próbálja leszoktatni a számítógépes játékokról, a papucs szerepébe bújt apuka és a kisebb tesó, aki nem zavar túl sok vizet. 

Szóval adott egy alapjáraton sem egyszerű család, aki megpróbálja élni a mindennapi életét, de valahogy nem jön össze nekik, hiszen mindannyian valamitől tartanak, vagy éppen valamin ki vannak akadva és próbálnak megfelelni valaminek, vagy valakinek, de legfőképpen a saját maguk támasztotta elvárásoknak. 

Én, mint szülő olvastam végig ezt a könyvet és bevallom, hogy amellett, hogy rettentő szórakoztató módon, poénokkal tűzdelve volt megírva a történet mégis ijesztő volt. Ijesztő volt látni, hogy a mai generációnak a fiatal tagjai is milyen mélyre képesek süllyedni a depresszióban és egyéb pszichés betegségekben és milyen könnyen függőség is kialakulhat náluk, amire Audrey családjában volt is példa rendesen. 

"Úristen, anya megőrült!Nem normál őrült-anya módon, hanem komolyan."

Az anya viselkedését néha furcsának és labilisnak találtam, nem feltétlen úgy állt hozzá a gyerekeihez, ahogy az egy felnőttől elvárható lett volna, nekem néha ő is picit beteges kirohanásokat produkált és úgy tűnt, hogy érdekli, hogy mi van a gyerekeivel, de valahol mégsem. 

Az apa pedig tipikusan az "Igen, drágám!" férj megtestesítője volt, egyáltalán nem jelent meg erős karakterként a történetben, sőt inkább egy kicsit úgy hatott mintha félne bármit is tenni a felesége jóváhagyása nélkül. 

Frank, a számítógépes játékoktól függő kamasz, aki talpraesett, érti a viccet, de ugyanakkor észnél van akkor is, amikor valakinek segíteni kell. Egy viszonylag aktív, de számomra semleges karakter volt. 

Audrey, na ő aztán a csodabogár, akit a Teleshop simán megnyugtat, de igazából számomra nem vált kedvenc karakterré, nem éreztem azt a fejlődést, amin elvileg keresztülment. Értem én, hogy egy depressziós karakter, de számomra inkább nyávogós kisgyereket testesítette meg, akire mindenki ráhagy mindent csak ne sírjon, amellett, hogy nagyon koravén tulajdonságokkal ruházták fel. Ez a kettősség gyengítette a történetet, emiatt éreztem néha megtorpanásokat.

Linus, ő viszi a szerelmi szálat és igazából szerintem nagyon jót tett a történetnek, hiszen abszolút mai fiatal, aki amellett, hogy el tudja engedni magát mégis mély érzelmekre képes. Nála éreztem azt, hogy na igen, ilyen egy mai tizenéves. Számomra a történet legszerethetőbb és leginkább fejlődésre képes karaktere volt, még Audrey-nak is jót tett. 

Amellett, hogy tényleg kikapcsolódásra alkalmas a könyv, hiszen vannak nagyon vicces jelenetek én mégsem voltam tőle túlzottan elszállva. Nem tudom, hogy más is érezte-e azt, amit én, mégpedig hogy ez a könyv nem éppen jó példával jár elől a tizenévesek számára, hiszen nekem egy picit az csapódott le, hogy igen, bántottak a suliba, tiszta depi lettem, így nem kell suliba sem járnom, mert szegény én és mindenki próbál a kedvemre tenni. Szerintem a depresszió egy igen súlyos betegség és ebben a könyvben ezt egy picit viccesre vették és esetleg a fiatalabb korosztály, aki olvassa téves következtetéseket vonhat le belőle. 

A stílus jó volt, az alaptörténet érdekes, a szerelmi szál pont a korosztálynak megfelelő, de nekem mégis távoli maradt a történet, szülői szemmel nézve. 

Ezeknek örültem az elmúlt héten

♥ Nőnapi virágok ♥ családi névnapozás ♥ Megcsináltuk ezt a remek "kis" túrát, csak ajánlani tudom ♥ rendeltünk kaját ♥ remek olvasmányok, továbbra is ♥ haladunk az év eleji Nagy projektünkkel ♥ Megnéztük a Zootropolis című animációs filmet, szerettük ♥ egyik kedvenc körömlakkommal is a tavaszra hangolódtam ♥ Dunakanyar, szerelmem ♥ az idei  első medvehagymák is előbukkantak a kertben ♥

Gyerekeknek ajánlom: Sir Steve Stevenson: Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál (Agatha nyomoz 4.)

Agathának és Larrynek ezúttal nem kisebb feladat jut, mint felderíteni… egy gyilkosságot. Egy orosz diplomata egy bűntény áldozatául esik, éppen az Eiffel torony tetején. Az unokatestvérek késlekedés nélkül a tettes nyomába erednek. Csak egyetlen kiindulási pontjuk van, az áldozat utolsó szavai: vörös rózsa. Vajon elegendő lesz Agatha éles esze, hogy egy olyan hatalmas városban, mint Párizs, megtalálják a bűnöst? Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik és Watson, a macska.

Bevallom, hogy amikor megláttam, hogy Agatha nyomoz címmel megjelent egy gyerekkönyv, ráadásul sorozatként, egyből az egyik kedvenc karakteremre Agatha Raisin-re asszociáltam. Mivel M.C. Beaton könyveit és nyomozónő karakterét igazán kedvelem, megörültem, hogy esténként a kisfiammal történő közös olvasások keretében a gyermekeknek szóló Agatha változatot is megismerhetjük. Gyorsan be is szereztem pár Sir Steve Stevenson által írt Agatha nyomoz kötetet, ami szép sárga színével még igazán vidám hangulatot is kölcsönöz, pedig akkor még bele sem kezdtünk az olvasásba. 

Agatha, Larry és Mr. Kent az inas ezúttal Párizsban kezdik üldözni a bűnt, a korábban megjelent kötetekkel ellentétben most valódi gyilkosság kerül a középpontba, nem pedig egy elveszett tárgy. Ettől talán picit megijedhetünk, mint szülők, de nálunk abszolút nem okozott ez végül problémát, mivel nem túl látványos a halál körülményeinek leírása, de mégis lehet érezni, hogy itt most egy picit komolyabb téma kerül a középpontba. 

A történet szerint egy orosz diplomatát ölnek meg egy étterembe, mégpedig méreggel. A méreg általi halál talán még elfogadható a célközönség számára is, hiszen 8-12 éves gyerekekről van szó, így akiknek ajánlják ezt a sorozatot már találkoztak azzal a ténnyel, hogy a mérgezésbe bele lehet halni, sőt már tudják is ennek tényét kezelni. Így úgy gondolom, hogy ez pont azon a határvonalon egyensúlyoz, ami még elfogadható, mivel az egyéb médiumoknak köszönhetően a gyerekek már elég korán találkoznak ennél sokkal súlyosabb bűncselekményekkel, akár akarjuk, akár nem szinte lehetetlen is teljesen elszeparálni őket a hírektől és minden olyan műsortól, amiben gyilkosságot említenek, de ez már egy másik téma, amibe most nem mennék bele.

A nyomozás alapjáraton elég egyszerű, a korosztálynak pont megfelelő, nincsen túlbonyolítva. Nem mondom, hogy rossz volt a logikai felépítése a könyvnek, mert tudom, hogy nem lehet egy Agatha Christie regénnyel összehasonlítani, de én több buktatót is felfedeztem, ami a gyerekeknek ahogy észrevettem nem tűnik még fel és remek szórakozást nyújtott az Agathaval történő közös nyomozás. Voltak izgalmasabb és mulatságosabb részek egyaránt, mindvégig remekül szórakoztunk olvasás közben, ami pár estét vett igénybe, vélhetően, ha nem esti olvasásnál vettük volna elő, akkor sokkal gyorsabban haladtunk volna, de így is jó volt.

Ennek köszönhetően estéről estére vártuk, hogy tovább haladjunk, ezáltal közelebb kerüljünk a rejtély megfejtéséhez.

Egy kis személyes észrevételem lenne azzal kapcsolatban, hogy egy-egy rész még magyarázatra szorult, ami miatt picit meg-meg kellett állnunk, például a francia szavak becsempészése a könyvbe, vagy például a hidegháborús események. Ez utóbbinál igencsak össze kellett magamat szedni, hogy mit is mondjak ezzel kapcsolatban egy 10 évesnek, ráadásul már éppen lefekvés közeli állapotban. 

Ami még nekem picit furcsának hatott, hogy Larry egy felnőttől, a tanárától veszi át a nyomozás terhét. Kisfiamnak, akivel együtt olvastuk a könyvet egyáltalán nem hatott furcsának ez a tény, lehet felnőttként keltett bennem ez pici ellenérzést.

Összességében a 8-12 éves korosztály számára egy izgalmas, az agyat és a képzeletet is megmozgató remek kikapcsolódás. Én személy szerint ajánlom akár együtt olvasáshoz is, mi nagyon szeretünk közösen is olvasni és ez pont egy olyan könyv, ami alkalmas erre. 

Ezek után valószínűleg még több Agatha nyomoz kötetet fogunk olvasni, mert mindkettőnknek tetszett.

Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall

Cavendon Hall gyönyörű, ősi kastély Yorkshire-ben. Tulajdonosai, az Inghamek komolyan veszik kötelességeiket: gondoskodnak a környékről s lakóiról. Ebben segítenek nekik a Swannok, akik hűségesen szolgálják őket. És mivel olyan szoros kapcsolatban élnek évszázadok óta, érthető, hogy végzetes vonzerőt gyakorolnak egymásra.
Daphne első báljára készül a kastély minden lakója, de a szépséges fiatal Ingham lányt brutális támadás éri. Úgy tetszik, tönkrement az élete, a gyakorlatias Swannok azonban segítségére sietnek, és egy távoli rokon felbukkanása megmenti a lány és a család jó hírét.
Majd elkezdődik az első világháború…Swannok is, Inghamek is vérüket ontják, életüket adják a hazáért. És akik hazatérnek, már sohasem lesznek ugyanazok, mint akik első fellángolásukban bevonultak. A világ megváltozott. Csak egyvalami örök: egy Ingham és egy Swann szerelme…

 "Mi ez a szörnyű szenvedély, mely az Inghamek és a Swannok között tombol? 

A vérükben van?"

Először Moly-on jött szembe velem egy ajánló gyanánt a Cavendon Hall, majd ahogy a tartalmát elolvastam el is döntöttem, hogy előbb, vagy utóbb, de sort fogok keríteni erre a regényre, hiszen minden olyan benne van, amit én egy regényben szeretek, tehát romantika, háború, egy csipet izgalommal és történelemmel. 

Ezeken kívül nagyon megragadott, hogy a könyv a 19. század végét, a 20. század elejét öleli fel egy nemesi család, az Inghamek és hű segítőik a Swannok életén keresztül. Kedvelem ezt a korszakot, igazán izgalmas időszaka volt a történelemnek, amikor a hagyományok közé kezd bekúszni a fejlődés, de még foggal körömmel ragaszkodnak az emberek a megszokáshoz és a rangokhoz. 

Egy fantasztikus regényt olvashattam Barbara Taylor Bradford-tól, ahol a szereplők szinte kiléptek a lapokról annyira elevenek voltak. Annak ellenére, hogy nagyon sok szereplője (hirtelenjében 41! szereplőt számoltam össze) volt a történetnek, - hiszen kiterjedt családról és közösségről beszélhetünk-, mégis meg tudtak érinteni az egyes szereplők, szinte mindegyikben volt valami olyan vonás, ami érdekessé tette őket számomra. 

Azt pedig nagy pozitívumnak tartom, hogy 456 oldalon keresztül fenn tudta tartani a cselekmény a figyelmemet, ami köszönhető volta annak is, hogy viszonylag nagy léptékkel haladtunk előre, néha több évet is átölelt egy-egy rövidebb rész és én ezt sem értékelném negatívumként, hiszen ettől volt érezhető a fejlődés és a remek cselekmény vezetés, nem ragadtunk le, hanem végig pörgősnek éreztem az elbeszélést. Az írónő több szereplőt is a középpontba állított, bár én meg voltam győződve, hogy Cecily Swann lesz az, aki vinni fogja előre a történetet, de számomra Daphne Ingham sokkal szimpatikusabb és érdekesebb karakter volt, mind a jellemvonásai, mind pedig az életútja szempontjából.

A történet egyáltalán nem megy át giccses, vagy éppen csöpögős love story-ba, pont annyi romantika van benne, amit mi olvasók még jó szívvel fogadunk be és érdekes, hogy az izgalom is többször fokozódik, adagonként kapjuk, pont akkor, amikor az előző adag elfogyna, így hatva az érzelmekre; legalábbis nálam ez így történt. 

A háború szintén megjelenik, de számomra ez most nem volt annyira átérezhető, vagy éppen magával ragadó. Egyedül itt éreztem, hogy egy picit összecsapott ez a vonal és lassabban haladunk előre, mint előzőleg, kicsi megtorpanást is érzékeltem, pont emiatt nem is váltott ki akkora érzelmeket ezek a részek, mint általában egy háború szenvedésekkel teli időszaka ki kellene, hogy váltson, hiszen emberek halnak meg, egy világ rohan a pusztulás felé, de ez most itt nem jött át. 

Olvastam, hogy a regényt sokan a Downton Abbey-vel hozzák összefüggésbe, de erről nem tudok érdemben nyilatkozni, hiszen a sorozatból ahhoz nagyon keveset láttam, hogy megállapítsam van-e valójában párhuzam, vagy csak beleképzelik. Mivel jobban szeretek olvasni, mint sorozatokat nézni, ezért én személy szerint a könyv mellett teszem le a voksomat és nem bántam meg, hogy belefeledkeztem az Inghamek és Swannok kicsit furcsa, de szerethető karaktereibe, valamint a gyönyörű Cavendon Hall rejtelmeibe.

"A hűség kötelez"

Egy valamit hiányoltam, az pedig a gyönyörű helyszín, azaz Yorkshire leírása, bár tudom, hogy a legtöbb rész Cavendon Hall-ban játszódott, de azért kimozdíthatták volna a szereplőket egy röpke időre, amíg a gyönyörű táj is megelevenedhetett volna előttünk. 

Összegezve

Sokkal több, mint egy romantikus regény, ez egy családregény, a könnyedebb fajtából, ami magába szippant és nem ereszt, egészen az utolsó oldalig, sőt még azon is túl. Mindezt remekül alátámasztja, hogy már rögtön a regény elején a szerző jegyzetéből kiderül, hogy Cavendonnal és lakóival bizony még nem végeztünk, hiszen a Cavendoni asszonyok már nálunk is megjelentek, én pedig ezáltal alig várom, hogy ismét belefeledkezzek a történet folytatásába és megtudjam, hogy alakul Cecily, Daphne, DeLacy, Charlotte, Dulcie, Miles,  Charles sorsa, csak a legkedvesebb karaktereimet kiemelve. 

Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy a magyar borító gyönyörűségesen szép lett, mind a színek, mind pedig a grafika tökéletesen tükrözi a tartalmat. Sőt, hogy még rá is tegyek egy lapáttal, úgy érzem, hogy most a fordítás is jól visszaadta a hangulatot, a stílus pedig kellemes olvasási élményt nyújtott. 

Extra

Külföldi borítók:

Ezeknek örültem az elmúlt héten

♥ kaptam agave-t, már nagyon szerettem volna ♥ sokat olvastam ♥ végre lehet finom tavaszi reggeliket enni a hétvégén (is) ♥ szivárvány ♥  tavaszi virágok a kertben ♥ még az eső sem zavart, annak is tavaszi hangulata volt ♥  vettem egy no name szájfényt, de végre egy, ami nem ragad, nem kenődik és tényleg szépen csillog ♥ rendet tettem a könyvespolcon ♥ még mindig imádom a forró almás pitét ♥ egyre jobb könyvekbe futok bele és Kate Bennett Megkarcolt élet című regényével igencsak kimozdultam a komfortzónámból, amit nem bántam meg ♥ elkezdődött a kedvenc hónapom, a március, lesz a családban névnap, szülinap és húsvét is, már alig várom ♥

Februári beszerzések-vegyes felvágott

Februárban 7 könyv került a polcomra, ami ismét egy közepes teljesítménynek számít, ha az elmúlt év átlagát nézem. Igazából nem tartom kevésnek, hiszen a tudatos vásárlás évének kiáltottam ki 2016-ot. 

Nézzük a listát, először is itt van a Garantált hepiend Katarina Bivald-tól, ami azért került a polcomra, mert egy szomorú esemény miatt szükségem volt valami lágyra és andalítóra, ráadásul amerikai kisváros és az olvasás találkozik benne, nem is kell jobb hangulatjavító. Barbara Taylor Bradford A múlt titkai című regénye a cselekménye iránti vonzalmam miatt került  a listámra, illetve a borító is megfogott. Több évtizedes titok, háború és romantika, nagyon kíváncsi vagyok a regényre. S.K. Treamayne Fagyos ikrek egy remek pszicho-thrillernek ígérkezik, ami az ikrek téma köré épül fel, mely téma mindig is mozgatta a fantáziámat, most pedig egy izgalmasnak ígérkező történetbe szövik bele, nem volt kérdés, -hogy miután elkezdtem nyitni a krimin túl a thriller kategória felé- ez a könyv része lesz az olvasmányaimnak. Ezt követően Harper Lee Menj, állíts őrt! című regénye következik, mely a Ne bántsátok a feketerigót folytatása, annak ellenére, hogy a Menj, állíts őrt! c. regényt előbb írta meg az írónő. Sajnos ennek egy szomorú aktualitása is van, mégpedig, hogy az írónő távozott az élők sorából, nyugodjon békében. Mivel a Ne bántsátok a feketerigóval kedvencet avattam, ezért muszáj volt most a folytatást is beszereznem. Leslie L. Lawrence Múmiavadászok I.-II. kötetével pedig a már meglévő L.L.L. gyűjteményemet gyarapítottam, a téma izgalmas, a borító tetszetős a rajongásom L.L.L. iránt némi buktatókkal, de töretlen. Végül, de nem utolsó sorban kisfiam kedvéért, aki nagyon szerette filmen ezt a történetet beszereztük Jeff Kinney Egy ropi naplója 1. részét. Recenzióra érkezett az Álomgyár Kiadó újdonsága Kate Bennett Megkarcolt élet című thrillere. 

Nálam ez volt a február, és nálatok?

Film-turkáló: március

Megnéztük A nagyfater elszabadul című borzalmat. Annak ellenére, hogy egyik kedvenc színészem Robert De Niro játssza a főszerepet nagyon utáltam a filmet. Ennyi trágárságot ritkán láttam egy helyen, főleg nem egy vígjátékba. Efron tengerparti mókázása még elment, bár az is kicsit gáz kategória volt, de a többi....  Kicsit olyan érzésem volt, hogy a két színész nevével, nem pedig az alakításukkal, vagy éppen a történettel kívánták becsalogatni a kedves nézőket a mozikba. Egy jegyet sem ért meg a film, túl perverz és alpári. 

Nem is szeretnék róla többet írni, mert már ez is több volt, mint, amit a film érdemelt volna. 

Jöjjön egy gyerekeknek és felnőtteknek is ajánlható vígjáték, ami nem más, mint az Alvin és a mókusok 4. -Mókás menet című mozija. Alvin és a többiek hozták a szokásos formájukat. Egy délutáni családi mozizás keretében néztük meg a filmet és azt kell, hogy mondjam még mindig imádom ezeket a mókusokat. Népszerűségük töretlen, melyet bizonyít, hogy már a 4. egész estét film került a mozikba. Nem kell természetesen nagy világrengető történetre számítani, de remekül el lehet lazulni miközben a bohókás mókusok ugrálnak a vásznon. Mi szerettük, bár az első rész marad a kedvenc.

Friss

Dzsungel Könyve - Disney 

2016.04.15. 

Érdekesség, hogy 2017-ben a Warner Bros. is elő fog rukkolni a saját Dzsungel könyve élőszereplős változatával.

Imádom a film plakátját, nagyon jól sikerült, de úgy gondolom, hogy a Disney most nem a legkisebbeket célozta meg. 

  

Sly Cooper

2016

Egy videójáték alapján készült el a film, egy tolvaj mosómedvéről és társai kalandjáról szól