2014. augusztus 19., kedd

Agatha Christie Mallowan-Így éltünk Mezopotámiában

Azt első körben rögtön le is szögezhetjük, hogy ne egy szakmailag kifogástalan, szakszavakkal teleaggatott régészeti könyvet várjunk.

El tudom képzelni, hogy már a saját korában is sokan kíváncsiak voltak arra, hogy milyen kalandosan élt Agatha Christie a híres írónő és férje Max Mallowan a távoli Keleten miközben fontos leleteket ástak ki és gyűjtöttek össze, amik jelentős történelmi jelentőséggel bírnak még ma is.

Nagyon kellemes elbeszélő stílusban íródik a történet, részletesen megismerjük a háztartásukat, az őket körülvevő embereket, a korszak jellemzőit, a távoli ország lakóit, helyszíneit és az ásatások körülményeit. Megtudjuk például, hogy az emberi élet nagyon keveset ért arrafelé, gyakran még tréfa tárgyát is képezi a halál. Valamint az is kiderül, hogy milyen etnikai csoportok éltek együtt az ásatáson. A különbözőségük ellenére az ásatás miatt egy nagy és működőképes családdá kovácsolta a sok különböző vallású, származású embert Max és Agatha elhivatott, őszinte hozzáállása és az sem marad rejtve, hogy mennyire tisztelték és szerették emiatt őket.   
Lenyűgözött, hogy egy Európai nagyvilági élethez szokott sikeres írónő mennyire természetesen él egy „barbár”, a modern világ minden kényelmét nélkülöző világban. A nehézségeken könnyed humorral lép túl és méltó társa férjének, az elhivatott régésznek.
Agatha Christie magával ragadó könyve egyszerűen imádnivaló. Habár nélkülözi a gyilkosságot és a váratlan fordulatokat, továbbá a rá oly jellemző borotvaéles észjárást, de ettől függetlenül pont olyan zseniálisan megírt és precízen felépített történet, mint egy Poirot regény.  

Egyszerűen nincs más dolgunk csupán élvezni, ahogy Agatha Christie elmeséli, hogy valójában hogyan is éltek ők Mezopotámiában.


Igazi strandolós, függőágyban ücsörgős nyári  olvasmány. 

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is